Gyógyír a sebekre
Sipos Zoli jelenti:
Amilyen jól indult a tegnap, olyan jó lett a vége is. A kettő között történtekről már olvashattatok. Még fogtok is. Elég annyi, hogy megtörték a Pontont, volt dráma, széjjelfagyás, aggódás. Mire véget ért a Svéd Királyi Rendőrség intézkedése (persze lehet, hogy hivatalosan nem is Királyi, de mennyivel jobban hangzik már?), a helyszínen lefolytatott gyors eljárásban a kamionsofőr lett a hunyó. Egy kicsit, egészen kicsit kevésbé voltunk feszültek.
Jó volt tudni, hogy közel, kedves emberek vacsorával várnak. Az ötórás késés ellenére a kaja meleg volt és finom.
Z. doktorék Hudiksvallban, az ottani kórházban dolgoznak nőgyógyászként, röntgenesként, és egyértelműen bolondok. Mert ugyan milyen normális ember invitál magához öt, teljesen ismeretlen embert, akikről csak az interneten olvashattak? Csakis bolondok lehetnek.
Egy benzinkútnál volt megbeszélve a találkozó, ahol egy közepes méretű magyar zászlót lengetve vártak minket. Az Insigniában utazó társaság (a Bende, Karesz, meg én) hangos kurjongatással és éneztnemhiszemelezéssel konstatálta a látványt. El tudom képzelni, hogy Csikósék valamivel visszafogottabban élték meg az eseményeket. Felvezettek minket vendéglátóink lakásához, ahol örömteli volt a fogadtatás. A beígért bableves, amiből csurig szedtük a tányérunkat.
Szürcsölés és kanálkocogtatás közben csak olyanokat tudtunk kinyögni, hogy ez isteni, meg állat, meg kérek még. A leves után már érkezett is a lazac, ami annyira jól nézett ki, hogy még én is kénytelen voltam megkóstolni, pedig nálam alapszabály, hogy csak olyat eszem, aminek minimum 2, maximum 4 lába van. Csak elismeréssel tudok szólni a villa érintésére is szétomló lazac-steakről, de az igazán nekem való fogás a svéd húsgolyók volt. Volt még egy halas egytálétel, amit én már nem kóstoltam meg, ugyanis a barnaszószos-áfonyalekváros húsgolyókkal szemben esélytelen volt. Már majdnem kidurrantunk, mikor elénk tették a két tortát.
A Svéd hercegnő lakodalmának tiszteletére kiadott szpesöledisn tortából nem lehetett nem enni. Mind a kettő botrányosan finom volt. Nem tudjuk eléggé megköszönni vendéglátóink jóságát: folyamatosan segítettek minket telefonon, intéztek szállást, megetettek, megitattak – mert persze volt sör, meg tömény, meg minden. Már nagyon késő volt, sajnos csak rövid ideig maradhatunk náluk – nekik is munkanap a mai, ránk még kalandok várnak.
Természetesen a búcsú sem maradhatott meglepetés nélkül: autós cukorkákat, rénszarvasveszélyre figyelmeztető tábla képét hordozó matricákat kaptunk mindannyian, Csikós pedig egy vigasz rénszarvasos kulcstartóval díszíthette fel a Ponton kulcscsomóját. Még hazakísértek minket a szállásra, átadták a szobák kulcsait, a parkolójegyeket, a reggeli-kuponokat - nekünk már csak az alvásra kellett koncentrálnunk.
Reggel kicsit kapkodva, a reggeli menüt a konyháról visszaimádkozva pótoltuk a kalóriákat, illetve állítottuk be a koffeinszintet, fizettünk, és elkezdtük az előre be nem tervezett ügyintézést. Természetesen ebben is segítettek a srácok: elmondták hová és hogyan menjünk. Egyszerűen nem tudom megfelelően kifejezni, menyire hálásak vagyunk ezért a sok segítségért. Hiába, a magyar összetartó nép. Néha.
Nagyon friss infó: Úton vannak Stockholm felé, még 150 kilométer, ott alszanak ma este, szállodában, sokat. Megálltak pihenni és melegedni egy benzinkúton, mert a Kati oldalán (jobb) nem megy a fűtés. Végre van térerő és net, így bő infó várható (Bende szavai szerint) - omm -
A sztori eddig:
1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész
(X) akiknek köszönhetjük:
 |
 |
 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
|
