Szeretjük női olvasóinkat, főleg, ha olyan elvetemültek, hogy téli, oroszországi ralikat látogatnak unaloműzésből. Kulcsár Gabi a Baja Russia - Northern Foresten járt. Úgy tűnik, az igazi őrültek oda járnak: hol másutt láthatnánk péppé tuningolt Volgát rajtszámmal a hóban keresztbecsúszni?
Nézzék végig a galériát, orosz csajok, elmebeteg gépek és vodka is van benne. Nazdarovje!
Kitálaltuk, hogy elmegyünk Oroszországig autóval. Az utat a Baja Russia - Northern Forest versenyre 1900 km-nek saccoltuk. Odafele megállás nélkül utaztunk, Lengyelország, Litvánia, Lettország, majd az észteken át Narvánál elértük az orosz határt. Az igazi kaland itt kezdődött. A határon megtudtuk, nem jó, hogy beálltunk a sorba, mert előbb két kilométerre a várostól - mert a narvai határátkelő a város kellős közepén van - valami jegyet kellett volna venni, csak azután sorakozhatunk be. Az észtektől gyanúsan könnyen kijöttünk, majd bepecsételtek az orosz belépésnél; mivel egyszeri belépő vízumunk volt, innen sok út már nem vezetett.
Miután beléptünk Oroszországba, kaptunk vámpapírokat oroszul. Nem nagyon értették meg, hogy nem tudjuk kitölteni. A végén nagy nehezen kaptunk angolt, de még ekkor is voltak problémák. Az volt a gond, hogy autónk a GarZone Racing Organization tulajdona volt; és nem érdekelte őket az, hogy a cég tulaja, Garamvölgyi Zoli ott ül benne. Meghatalmazást kértek, mondtuk, hogy nincs, ezért félreállítottak.
Annak ellenére, hogy ötkor érkeztünk, éjfélig senki sem jött vissza, pedig más forgalom nem volt a határon. Éjfélkor odajött egy tag, tört angolsággal elmondta, kell az a meghatalmazás, Zoli írjon saját cégéből magának, de vigyázat, csakis oroszul fogadják el. Hosszú telefonálás árán megtálaltuk Igor barátunkat, aki akkora már négy elveszett résztvevőt mentett ki négy különböző határról. A lengyel Holowcsicsék 14 órát, az olaszok négy napot, a Szalay Dakar Team két napot várakozott.
Igor elküldött egy orosz formanyomtatványt, amit ki kellett volna csak tölteni. Közben telefonált a vámossal, aki elmondta, mailt nem tud fogadni, csak faxot. Végül mobilnetről, egy vagyonért letöltöttük a cuccot, kitöltöttük, majd elküldtük három faxszal rendelkező ismerősnek Magyarországra, hogy küldje tovább. Kiderült, hogy a megadott faxszám helytelen, újabb telefonok után szereztünk egy helyes számsort. Hajnali kettőre megjött a fax, ekkor a határőr bejelentette, hogy „fax OK, computer kaput” – összeomlott a számítógépes rendszerük. Nem mehettünk sehová, amíg reggel ötig meg nem javították a hálózatot.
Irány Szentpétervár, reggel hétre érkeztünk a hotelbe. Mivel a hotelben előre foglaltunk, a becsekollás alig tartott egy óráig. Másnap következett a versenyközpont, Igora Sky Resort. Sem a GPS koordináták nem voltak megadva, sem a térképen nem volt rajta. Az első benzinkúton, egy nagyon segítőkész orosz telefonált a haverjának, aki otthon neten megkereste, nagyjából belőttek két falut, hogy arrafele lehet, majd ajándékba lefénymásolták a cirill betűs térképet. A síközpontban megtörtént a nemzetközi és a nemzeti versenyen induló autók adminisztratív gépátvétele.
Megismerkedtem Szergejjel, aki látta, hogy kínlódva tipródom a hidegben. Ajánlatot tett: ha lenyomok öt vodkát, kapok egy igazi orosz posztócsizmát. Nagyon meleg és kényelmes. Bár lehet, hogy a csoda az italban volt, de mindegy, a lábam nem fázott tovább. Felesége által gyártott helyi specialitásokkal tömött minket, ettünk céklás, halas majonézes salátát, sózott szalonnát és almás, fahéjas, káposztás rakott húsos kompótot.
Gondoltuk, síelünk, de megnéztük GPS-en a pálya legmagasabb pontját, ami 185 m tengerszint feletti magasság volt. Másnap folytattuk a bandázást Szergejjel és a magyarokkal a szervizparkban, néztük a versenyt és fürdőztünk. Az oroszok félelmetes bulit csaptak, minden résztvevő ingyen kaját és piát, sok piát kapott.
Az ország azt adta, amire számítottunk: a határőrök úgy viselkedtek, ahogy vártuk, olyan volt néha, mintha az egész világ ellenünk lenne. Ha az ember nem volt résen, bárki pikk-pakk lehúzta: gyévocska, gyévocska... nyepanyimáju. Ezzel szemben volt rengeteg pozitív élmény is, hihetetlenül kedves emberekkel. A város gyönyörű, a verseny szórakoztató és hihetetlenül vicces a Meki cirill betűkkel.
