Leszögezhetjük: a Ford neve egybeforrt a ralizással. A kezdetektől fogva ott voltak, gyári csapatként vagy privátok alá szekeret tolva, évtizedeken át. Tetőig összesározva, félig leszakadt sárvédőkkel, törött szélvédővel, de minden ralin ott állt legalább egy Escort/Sierra/Focus a kialvatlan szerelők racsniskulcsai által gyógyítgatva, MacGyver-szalaggal összetákolva a szervizparkban.
Büszkék lehetnek erre a négy évtizedre, amit többnyire kilinccsel előre autóztak végig olyan legendák, mint Ari Vatanen, Björn Waldegard, Colin McRae vagy Marcus Grönholm. Legutóbb, Új-Zélandon pedig Jari-Matti Latvala, a legfiatalabb-evör világbajnoki futamgyőztes nyerte a WRC futamot. Hurrá, ezzel végre lenyomták a Lanciát. Ez volt ugyanis a Ford hetvenötödik WRC futamgyőzelme, amivel a legsikeresebb gyártónak hirdetik magukat az FIA rali-világbajnokság történetében.
Nos, ezzel azért kötekednék egy sort. Harminchét év alatt háromszor hozták el a legjobb gyártónak járó serleget, és mindössze két pilótát segítettek hozzá az egyéni győzelemhez. Ott van a Lancia, akinek a fejéről lerántották a koronát, tíz bajnoksággal a tarsolyában. Vagy a Peugeot és a Citroën, mindkettőnek ötször sikerült ez a bravúr.
Nem fikázni akarom őket, mert a következő videónál én fogok nyögni a leghangosabban, amikor Vatanen elteszi keresztbe az Escortot. Inkább a rali szépségét polírozgatnám egy kicsit, hogy van egy gyártó, aki végig ott volt, nem bénáztak, odatették magukat, leszerződtették a menőket, és mégis csak ennyire futotta. Mert ilyen kegyetlen ez a sportág. Beül két figura egy becsövezett üvöltő dobozba, és végigszaggat sötétben, százhatvannal egy olyan földúton, ahol a terepjárónak titulált Q7-es gazdája negyvennel se merne menni, esetleg keresné a HDC gombot. Közben az egyik ordítja a másik fülébe, hogy milyen kanyar következik.
Gyönyörű, férfias sport ez, mind a mai napig. És főleg kiszámíthatatlan, mert körülbelül annyi tényezőnek kell szerencsésen egybeesnie egy győzelemhez, mint Beethoven ötödikjének tökéletes előadásához. Elég, ha a gátló összeszerelésénél rosszkor billent le a hamu a szerelő cigijének a végéről, és nem húzta le rendesen az anyát, vagy a navigátor az itiner felírásakor nem látta azt a gödröt, amelyik versenytempóban már megdobja a verdát, és máris borul a bili. Igazából az a csoda, hogy egyáltalán valaki élve végig tudott menni mondjuk egy Safari ralin, amikor még volt olyan. És ezért fordulhat elő, hogy a mindig élbolyba tartozó Ford összesen három címet gyűjtött össze. Nem baj. Ettől függetlenül - vagy épp ezért - gazdagították a rali világbajnokság legendáriumát, nélkülük olyan autókkal lenne szegényebb a világ, mint a Rothmans Escort, a szárnyas Sierra vagy a Martini Focus.
És ha már szóba hoztuk a dicsőséges múltat, vegyünk elő egy-két versenyt azokból az időkből, amikor a szar is krémesebb volt, ahogy Csikós mondaná. Itt van egyből a világbajnokság első évéből, 1973-ból az Ezer tó rali, ahol ki is nyert? Bizony, egy piskóta-Escort 1600, Timo Mäkinennel a volánnál. Talán érdekes még, hogy ugyanezen a versenyen ott volt Jean Todt, Achim Warmbold navigátoraként, illetve egy Ulf Grönholm nevű fazon. Ja, hogy őt is be kell mutatni? Ő az akkor öt éves Marcus apukája.
Mennyire más idők voltak ezek. SZTK-keretes szemüvegek, tupírozott hajú csajok, és szériaközeli autók. Mondhatnánk, hogy keményebb volt a verseny akkor, de amikor mindjárt elővesszük a következő évtizedeket, rájövünk, hogy nem, a rali kemény is maradt. Csak a technika volt akkor még sokkal kezdetlegesebb, és egyben sokkal közelebb az utcai autókhoz.
De térjünk vissza a Ford-vonalhoz. Mikor nyerték az első bajnokságot? 1979-ben, szerintem a legsikeresebb évükben. A gyártói és az egyéni címet is megszerezték személyes kedvencemmel, a Mk2-es Escorttal, a híres 1800-as BDA motorral, és persze Björn Waldegarddal. Találtam egy felvételt ebből az évből, az RAC raliról. Az egyik legjobb anyag szerintem ebből az időszakból. A helyszín az Egyesült Királyság, gyorsaságival Donington Parkban, hóval, sárral, aszfalttal, Skóciában, Angliában és Walesben. Azta..., kik versenyeztek itt, és hogyan! Hannu Mikkola nyert, mögötte Ari Vatanen, és valahol hátrébb a mezőnyben Malcolm Wilson, szintén egy Escortban. Az a Malcolm Wilson, aki a jelenlegi Ford-csapatot vezeti.
Ez volt az utolsó éve a boldog, tudatlan hátsókerekes időszaknak, mielőtt az Audi megjelent a quattro-hajtásával, és előbb-utóbb mindenkit átállásra kényszerített. Nehéz lesz, de maradjon a kéz az egéren, mialatt megnézzük a videót.
Ugorjunk egyet az időben, lépjünk át a félelmetes B-csoport szörnyetegein. Akkor a Ford kicsit lemaradásban volt, későn készült el az RS200, és nem is volt annyira sikeres. A Sierra sem annyira, de volt egy-két jó versenye.
Például a korzikai futam, amit Didier Auriol nyert. Első versenye volt a Forddal, bizonyítani akart. Saját bevallása szerint küzdenie kellett az autóval, annyira nehéz volt vezetni. Az utolsó gyorsaságin egy kézifékes fordulóban kiakasztotta a vállát, úgy vitte be a Sierra Cosworthot a célba. Ennek ellenére annyira megszerette azt az autót, hogy megtartotta, a mai napig ott áll a garázsában. Boldog ember lehet.
A következő korszak már olyan versenyautókról szól, amelyeknek nincs sok közük az utcai hasonmásukhoz. A WRC, mint a World Rally Car fogalma már olyan gépeket takar, amelyeknél a karosszéria váza és a motorblokk egyezik meg a szériamodellel, minden más űrtechnika. Itt már elszaladtak a költségek is. Talán nem koppintanak a fejemre már a Sachsnál, ha elárulom, hogy a Subaru beszállítójaként 4000 eurót kértek egy rugóstagért, amiből hatvanat vittek egy versenyre. És ez csak egy tetves lengéscsillapító, nem beszéltünk az aktív diffikről, a szekiváltókról és a gumikról.
A verseny ettől függetlenül izgalmas maradt, a Ford a Focusból sikeres versenyautót faragott, és leszerződtette Colin McRae-t, a skót fenegyereket, aki 1999-ben kivételesen okosan versenyezve megnyerte a Safari ralit.
Legyen ez az utolsó mérföldkő a Ford ralis történetének mazsolázgatásában, az elmúlt tíz év sikereinek még érniük kell egy-két évtizedet, hogy nosztalgiával tekinthessünk vissza rájuk. 2006-ban és 2007-ben megszerezte ugyan a Ford a konstruktőrök világbajnoki címét, de akkor is a Citroen és a zseniális Loeb nyomasztó dominanciája itatja át a 2000-es évek WRC-történelmét. Talán ez a szemüveges srác, Latvala odaver majd neki.
