Kaptam egy értesítést csomag érkezéséről, amerikai feladóval. 2,35 kg. Na, akkor bár nem emlékszem, hogy bármit is rendeltem volna, biztos a Cougar Parts Catalog lesz, ők szoktak ekkora csomagokat küldeni. Majd reggel elszaladok érte az Orczy téri postára motorral, pont ráfér szépen a nyeregre, a csomaghálóval rögzítem, egy óra alatt megjárom.
A postán viszonylag gyors volt az ügyintézés, a csomag értéke 60 dollár, még áfát se kellett rá fizetnem. Azt láttam, hogy az ablak mögött egy elég hosszú dobozt vonszolnak, az enyém már nyilván ott van a következő ablaknál, vagy még nincs ott. De aztán nyílt az átadóablak, és megkaptam ezt.
Jézusom! Hívjak egy taxit, és küldjem haza azzal, miközben én motorral megyek? Aláírtam, átvettem a kilépőcetlit, átemeltem az anakondakoporsóra emlékeztető tárgyat az ablakon. Nagyon könnyű volt, úgyhogy a tárolókulcsommal szétmarcangoltam a borítás egyik végét. Belül ott lötyögött a majdnem semmi: néhány izé, az ablakok alsó tömítése külső oldalán krómmal, a belsőn fekete kefével. Szép, de kicsit nehéz volt kukát találni ennek az irtózatos csomagolásnak, hogy aztán a maradékot kényelmesen rágumipókozzam a nyeregre.
Persze az is furcsa, miért csodálkozom a tékozló csomagolási stíluson, amikor legutóbb egy napszemüveget küldtek Amerikából egy laptopnyi dobozban.
