Jó reggelt mindenkinek! Hat óra tizenhaz perc van, a nap éppen megvilágítja az ég alját. A hajnal gondtalanul telt, javarészt a sajtószoba környékén mozogtam, illetve végre, hosszú idő után a versenyt néztem.
A Peugeot elég szép slamasztikában van, azt hiszem, nem felhőtlen az örömük, hiszen igaz ugyan, hogy autójuk az első helyen áll, ám egyetlen körrel lemaradva rögtön két Audi is követi. Az este folyamán a hatodik helyre visszaesett 908-as pedig a negyedik, igaz, az elsőhöz képest háromkörös hátránnyal. Hoppá, hoppá! És messze még a vége.
Az éjjel - mint azt az előző posztban is olvashatták - sikerrel kijutottam a Hunadiéreshez és a Playstation-sikánhoz. Tényleg ez a neve, nekem is furcsa. Na mindegy, a főlényeg, hogy egy órát álltam helyben, totálisan átfagytam és a kezem elgémberedett. Koromfekete sötétség volt, ilyen...
...de nem tágítottam mindaddig, amíg nem sikerült láthatóan lefotózni az izzó féktárcsákat. Tán gyerekesnek tűnhet pár ilyen pocsék fotó miatt ennyit kínlódni, de akkor, 16-18 órája ébren, egyszerűen kell kitűzni valami célt, amihez ragaszkodunk, különben az első meleg helyre leülünk és ott alszunk el. Akkor pedig lemaradhatunk mindenről. Szóval nyomtam, húztam, Csikós beállításait használva végül ezt adta ki, és ennek nagyon-nagyon örültem. Hiszen megcsináltam azt, amiért oda mentem.
A felső a 412. kép volt a frissen formátozott kártyán, az alsó a 427. Átnéztem még a fotósmellénnyel a sikán széléhez is (volt kölcsön), aztán visszajöttem ide, a Peugeot központba. Mindent letöltöttem, kicsit szimulátoroztam (Gran Turismo 5 PS3) elalvás ellen, majd néztem a versenyt és a hajnalt, ami csodaszép. Az autók rendületlenül üvöltenek és harákolnak, néha sikerül elkapni egy-egy snájdig lángnyelvet itt, a célegyenes előtti lassítónál.
A jó, öreg Nikonon mostanra kezdett el villogni az akku-ikon, kell keresnem egy helyet a töltéshez, lehetőleg nem itt, hanem mondjuk a célegyenes feletti VIP Lounge-ban, onnan még alig fotóztam, ráadásul rálátni a boxutcára és most reggel talán nem tolonganak annyian az ablaknál, hogy ne férjek oda.
Először azonban a reggeli. Nagyon szükségét venném már egy liter meleg teának és valami kis rántottának, hideg van, a fáradtság pedig hatványozottan érezteti ezt velem. Szóval kaja, aztán töltés (ez eltart legalább másfél órát), majd nyakamba veszem a paddockot és elnézek a Porsche-kanyarhoz is.
Jelenleg midnenütt szanaszét alvó emberek között kell mászkálni, nagyon részegek, fáradt vendégen, ak,iket a fotelben ért utol az álom. most ébresztgetik őket a takarítók.
Üdvözlettel:
Véreres szemű Pista
az erkélyről
