Ágyúgolyó Futam 2010 - szombat
Szopatós nap volt.
(Péntek este a 60-70-80-as évek jegyében zajló jelmezverseny zajlott, erről néhány kép akad a galériában)
Reggel simán elaludtunk. No nem annyira, hogy lemaradjunk a rajtról, de azért annyira igen, hogy az utolsók között, talán legutolsónak induljunk. Mivel a futott időt a pontos indulástól számolják, ez nem feltétlen volt hátrány. Sőt, sokszor jól jött, a helyszíneket ugyanis sokkal könnyebb sokadikként megtalálni, mert ott már valószínűleg kóvályognak matricázott autók.
1. Dominó
Megkaptuk az első feladatot. A papír menet közben messzire vitte a szél, de a lényege annyi volt, hogy Szabó Vendel lát vendégül bennünket, és használjuk az ajándékunkat. Mellesleg erősen javasolt sárga gumicsizma viselni.
A Google első találata Szabó Vendelre elárulja, hogy ő Sármellék polgármestere. Tökéletes lesz, éppen benne van abban az 50-70 km-es távolságban, amire számítottunk. Irány tehát nyugatra. Zuhogó eső, harminc kilométer autópályán, ami-a-csövön-kifér. Közben megejtettük harmadik tankolásunkat. Szerencsére, mint eddig is, fél tankokat tolunk csak, még nem jártunk a kiszáradás szélén.
Egy kis koccanás
Mellesleg a starttól nagyjából három kilométerre találkoztunk a sárga Corvette-tel, mellette pedig egy Pajeroval. Félrehúzódva, elakadásjelzővel. Ilyenkor az ember nyilván nem az időt nézi, így mi is félrehúzódtunk, hátha segítség kell. Gyorsan kiderült azonban, hogy mi ehhez kevesek vagyunk. A Pajero megütötte a Corvette futóművét, így egyikük sem tudta folytatni az utat. Estére megtudtuk, hogy a Mitsun egy eltört kormányösszekötő cseréjével tovább tudtak menni, a Corvette-et pedig lecserélték, és egy másik autóval visszatértek a versenybe.
Sármellékre beérve a főúton hamar megtaláltuk a Dominó Pizzériát - itt kerül képbe a tegnapról maradt, ajándékba kapott dominónk.
Beköszöntünk hát a csekpoint-embernek, majd felkaptam az akril spray-vel fújt, még mindig ragadó gumicsizmát. Az ott álló BMW anyósüléséhez kellet mennem, ahol a csizma azonnal 5 pontot ért, a találós kérdésre adott válasz újabb ötöt. A kérdés a képregényre vonatkozott - milyen felirat van a pecsétgyűrűn. Fejből persze, segítség nélkül. Hát, nem tudtam. Volt még egy mentőkérdés is - hány órakor hívta Mike a professzort. Ezt sem. Mindegy, öt pontunk azért csak-csak van, ráadásul beelőztünk pár autót.
2. Behajtani tilos
A következő borítékban két papírt találtunk. Az egyik így szólt:
Keresd azt a helyet, ahová csak ZV hajthat be, te egyik irányból sem! (elvileg)
Mellett pedig egy kisebb cetli, kis, dudorodó pettyekkel. Hoppá, Braille-írás! Először ebből a képből kezdtük megfejteni, de persze nem lett komplett. Hiányoztak ugyanis a magyar betűk - ékezetek, kétjegyű mássalhangzók. Aztán jött a Wikipédia, és a pontsorozat átalakult Tüskeszentpéterré. Akkor indulás, van majd egy óránk kitalálni, mit keressünk.
Öt perc múlva jött szembe egy busz, Zala Volán felirattal. Az ugye ZV, akkor egy buszmegállót, sőt, valószínűleg buszfordulót kell keressünk, ahol mindkét irányból behajtani tilos tábla van. Nem volt nehéz rálelni, de nem volt körülötte checkpoint vagy kontaktszemély, viszont ismét utolértünk néhány autót.
Felhívtunk pár vizsgaállomást és állatorvost, aki ki volt plakátolva a megállóban, de senki sem tudta, mit is akarunk tőle. Aztán az egyik gerendán találtunk egy diszkrét matricát az ÁF logójával, és persze egy telefonszámot.
Ott pedig ezt kaptuk:
A célpont első két betűje Dé, ú. Az utolsó kettő Ká, A. Az információ hozzá: zsákolj!
3. Duka
Persze, Duka. Épp ésszerű távolságra van, menjünk. Félúton jutott eszünkbe, hogy a tegnapi Göd-Gödre után ez túl egyszerű. Végignéztük a térképen a környékbeli (100km-en belüli) településeket, de nem találtunk mást, ami megfelelne, így maradtunk az eredeti tervnél.
Szerencsére a környéken könnyű dolgunk volt. Találtunk egy kosárlabda-pályát, itt egyikünknek kosárra kellett dobnia. Húsz másodperc alatt, ahányszor csak sikerül. Nekem például ötször, az öt pont. Aztán kaptunk egy papírt:
Pont: fok/perc/mperc
47.3305264 17.465483Feladat: Kapcsolatfelvétel
(Megjegyzem, ez nem fok/perc/mperc, hanem fok, sok tizedesjeggyel...)
4. Pápa
Ez bizony Pápa főtere. Elindultunk a szemerkélő esőben, ami hamarosan durva viharrá változott. Amikor a "durva" szót használom, nem viccelek. A balos oldalponyvánk nem volt fent, de szerencsére nem kellett emiatt megállnunk, mert a túloldalról vert minket a víz, de csúnyán. Mindeközben megelőztük a Gázmegfék Hondáját, tehát eddig előttünk voltak. Szerencsére Pápáig nem tartott ki.
A főtérenkét mosolygó rendőr fogadott minket. Kaptunk egy KRESZ-tesztet, ezt gyorsan kitöltöttük, reméljük, hibátlanul. Tündérem ugye nemrég vizsgázott, én meg KRESZ-mániákus vagyok, nem volt szabad hibáznunk. A papírt leadtuk, már csak a kontakt-személyt kellett megkeresnünk - Mag Zolit, aki egy buszmegállóban rejtőzött.
A következőt kaptuk tőle:
Ez egy eltévelyesztés... "Hol VÁR állott, most még mindig az áll... De ez titeket ne zavarjon, mert nem oda kell menni... Vagy mégis? Ügynökeink zöld területen át megközelítve, K. Sándor és S.T. István ölelésében, Kisfaludy S. és Szent L. társaságában VÁRnak!
Na itt sokat gondolkodtunk. Az első tipp Sümeg volt, de ahhoz gyakorlatilag visszafelé kell mennünk, majdnem arra, amerről Pápára érkeztünk. Mi lehet még?
Szép lassan kizártunk mindent, és amikor megtaláltuk Sümegen a VÁR tövében a Kisfaludy teret és a Szent István teret, már tudtuk, hogy ezek ölelésében kell keressük a következő pontot. Némi kínlódás és házassági válság, valamint navi teljes összeomlása után megtaláltuk, de ezzel megint veszítettünk egy rakás időt - a Gázmegfékkel együtt landoltunk a helyszínen.
A park Zenepavilonjában megtaláltuk a kontaktot. Itt is teszt következett, a támogató Pajzs védelmi rendszerről, szerencsére nem volt nehéz. Cserébe megkaptuk a következő feladatot, valamint egy óvatos tippet Blikk-vásárlásra. Előbbiről később kiderült, hogy a nap egyik legnagyobb szívatása és időcsapdája volt.
5. A finnyás sejk
Ezt kaptuk tehát:
Informátoraink jelentették, hogy Amir Al-Zayed ismét felbukkant a környéken. Utasítok minden résztvevőt, hogy azonnal vegyen magához a legközelebbi természetes forrásból feltörő isteni ajándékból, és juttassa el Amir Al-Zayed sejknek! A beszerzést fényképpel dokumentáljátok!
A tanösvény intelmeit jegyezzétek fel!
Amir Al-Zayed ezeken a koordinátákon állomásozik: 46.8776583, 17.7086028
A koordináták a Zánkai Gyermekvárosba vezettek. Mi azonban először megpróbáltuk felkutatni a legközelebbi forrást - ez Sümegprága és Sümeg között, az erdőben, sz*rrá ázott domboldal tetején volt. Mindegy, megoldottuk, kissé morcosan, de megmásztam a sártengert, és megtöltöttem a sejk kulacsát. Fotóval is dokumentáltuk, hogy érezze a törődést...
Irány Zánka, be a Gyermekvárosba, ahol a vasútállomásnál a checkpoint hűlt helyét találtuk. Előttünk éppen az ott fél órája várakozó lányok adták fel, és indultak tovább. Mi meg észrevettük az épület háta mögött a Red Bullos autót :)
Na és persze a sejket, aki ott ült, és várta a forrásvizet. Én odaadtam, és megmutattam neki az elkészített fotót.
Hát istenem, ez volt a legközelebbi feltörő forrás... :) Persze nyilván nem ezt vittem a sejknek, bár ő gyorsan bele is szagolt a kulacsba, aztán megnyugodott. Viszont nem fogadta el a vizet. Bepróbálkoztam a Tesco-ban vett palackos ásványvízzel is, de az sem tetszett neki.
Később kiderült a turpisság - már megint ott volt a hiba, hogy szó szerint értelmeztük a feladatot, ahogy egyébként a legtöbben. Ha azonban a keresgélés helyett beütjük a naviba a Sümeg-Zánka útvonalat, kiderül, hogy útba esik Kékkút, némi guglizás után pedig azt is megtudjuk, hogy a forrásnál indul egy kiváló tanösvény... Tehát ez lett volna a megfelelő folyadék, így ismét buktunk öt pontot...
A sejk ennek ellenére ellátott két jótanáccsal. Ha jól emlékszem, így szólt:
- a következő lépésben a főtámogató segít neked, méghozzá 6 és 14 között;
- ne feledd, hogy nem mindenki szeret, valaki át akar téged verni.
Ahha, ahha, van nekünk egy Blikkünk, a 6 és 14 pedig oldalszám lesz...
6. Most utálunk meg mindenkit, de nagyon
A nap megkoronázásaképpen igazán csontig szopatós feladatot kaptunk.
A hatodik és tizennegyedik oldal között találtunk pár apróhirdetést, közöttük egy, amely Gizike, a titkárnő búcsúztatójáról szólt. Itt jön képbe ismét a képregény, Gizike ugyanis a prof. titkárnője volt, és a telefonbeszélgetésből kiderült, hogy sajnos elhunyt.
Ezúton értesítünk mindenkit, hogy szerettt titkárnőnk, Gizi búcsúztatóját 28-án, Keszthelyen, a Hunyadi és a Park u. kereszteződésénél tartjuk. Emléke mindörökké velünk él!
Professzor és a labor munaktársai.
Irány tehát Keszthely. A sarkon milliónyi matricázott autó, tehát megint utolértünk egy rakás ellenfelet. Gondoltuk, jók vagyunk. Akkor még nem sejtettük, mennyi ideig fogunk itt rostokolni...
A parkban egy élénksárga dzsekiben, kezében Blikkel állt egy fószer. Betámadtam. Elmesélte, hogy az információért cserébe szüksége volna egy számra. Van neki egy kedvenc celebe, Regina. Az ő vezetékneve szerepel itt egy emléktáblán. Azon az emléktáblán kellene összeadni az összes számot, és ezzel visszajönni hozzá.
Gondoltam, nem lesz nehéz - amíg rá nem jöttem, hogy a parkban legalább 50 emléktábla van valamilyen formában... Azért meglett. Dukay Takách Judit, 1795-1836, állítva 2002-ben, az összesen 44. Vissza, mire közölte, hogy éhes. Van itt a parkban ehető gyümölcs, abból hozzak neki. Hiába ajánlottam, hogy van nálam ropi, no meg vadgesztenye a földön, az nem tetszett. Egy kutyasétáltató helybéli úriember szíves segítségével sikeresen abszolváltam a kutatást, és két szem szamócával, péppé ázott edzőcipőben tértem vissza. Megköszönte, majd közölte, ő nem tud hazasegíteni, de van még itt a parkban olyan, aki igen.
Ó, csezmeg, akadjon a torkodon a szamócád :) No mindegy. Kicsit arrébb, a park közepén már kiszúrtam egy tétlenül álldogáló hölgyet. Most odamentem, és közöltem bánatos arccal, hogy nagyon szeretnék hazamenni, segítsen!
Szívesen, mondta, ha megmondom, mit alapított 2003-ban az SZDSZ. A választ megtalálom itt a parkban. Óóóóóó... Persze, megtaláltam, az Európa-ligetet, de addigra még vizesebb, még fáradtabb, még türelmetlenebb lettem. Ellenben lefotóztam minden érdekességet, ami az utamba került, és ez jól jött később. Kaptam tőle hálából GPS-koordinátákat.
Ja, és a rohangálásban elvesztettem a check-kartonomat, úgyhogy volt még egy alapos köröm, de megtaláltam. Plusz tíz perc...
A GPS-koordináták a parkon belülre mutattak. Találtam a megadott helyen egy fát, rajta számmal, lefotóztam. Persze később kiderült, nem kell senkinek, tehát ő volt az egyik kamufeladat...
Tovább sétáltam, találtam egy újabb téblábolót. Neki egy nagy magyar népdalgyűjtő születési idejére volt szüksége.Ó, ezt lefotóztam :)
A jutalmam a következő volt:
Balaton mellett, kétszer le.
Ohó, megyünk haza, az Balatonle(l)le. VIszont figyelmeztetett, hogy lehetőleg MINDEN feladatot hajtsak végre a parkban, ugyanis mind pontot ér. Így hát megkerestem a már kiszúrt negyedik kóricálót. Ő valami dátumot akart, már nem emlékszem pontosan - aztán irány a Tramp, és tűz haza. Húsz-harminc kilométer pályán, nyitott oldalponyvával - már mindegy, csak hazaérjünk :)
Nos, nem tudom, hol állunk. Most állítólag minden eddiginél szívatósabb nap vár ránk. A végállomás Budapest és a Rio, a Petőfi-híd budai hidfőjénél. Nagyjából hat körül futunk be (várhatóan), ha valakit érdekel az érkezés, az eredményhirdetés és az azt követő buli, várjuk oda!
Most pedig újra indulunk, valószínűleg megint utolsóként :)
