Valójában mindent megtudhatott, ha sikerült végignéznie mai Totalcar-mozinkat, van azonban valami, ami nyomja a lelkem, engedtessék meg, hogy elmondjam.
Az Origós Gulyás Petivel bandukoltunk az autó felé (hivatalosan mi ketten vettünk részt a rekordkísérletben), reménykedve, hogy az első sor első helyén hagyott magyar rendszámos autó mellett találunk még párat a jókora, hazai MX-5 klubból.
De hiába, sehol senki. Oroszok, spanyolok, olaszok, szlovákok és csehek, osztrákok és tucatnyi más országból érkezettek... Egyedül voltunk. Furcsálltuk, nem kicsit, meg is kérdeztük Esztit, a márka hazai PR & Marketing koordinátorát, hogy mi a helyzet? Hol vannak a srácok, akiknek helyet foglaltak, akik visszajeleztek, hogy jönnek? Nem egy, nem kettő, nem három.
Nem tudja, ahogy mi sem. Rajtunk kívül nem volt magyar résztvevő. És elnézést mindenkitől, de ez mi, ha nem boszantó? Lehet, olvassák ezen sorokat, sőt, biztosan nyomós oka volt mindenkinek, hogy nem jött el. Én bármit elhiszek. Akár azt is, hogy tucatnyi mód van arra, hogyan lehet megfinanszírozni egy ilyen utat, akár klub-képviselet összjátékkal. Ahol az akarat, ott az út.
Ha pedig nem, akkor legközelebb jól meg kell gondolni. Igaz, nem egy Oscar-gála, és fárasztó is volt. Csak egy újabb hely, ahol megmutathattuk volna ezt a kis országot. Tanuljunk belőle.
Hogy ha a portugál pékinas legközelebb megkérdi tőlem: mennyi autó jött Magyarországról, ne kelljen elnéznem a feje mellett és azt mondani: ez az egy.
Lehet felháborodni.
