Úgy szeretném meghálálni
Nincs vidámabb dolog, amikor az ember elindul munkába, és ezt látja. Pláne, ha ez a munkába indulás majdnem délben van, mert hajnal négyig írt.
Először a Skodát láttam meg, mivel ez egy nálam lévő tesztautó volt. Már csak meg kellett volna csinálni róla a külső fotókat, és visszavinni. Ám előző este annyi hely volt az utcánkban, hogy a saját Avensisünkkel is itt tudtunk megállni. Vagyis nagyon sok mindennek kellett klappolnia ahhoz, hogy másnap ez a kép fogadjon.
Szép, nem? Igazi művészet.
Igen, káromkodtam. És dühös is voltam.
Gondoltam, hogy a Porsche Hungáriát – egy Cascóval a háta mögött – nem vágja földhöz a gyönyörű kék Octavia RS fél oldalának újrafényezése. Engem annál inkább. A 200 lóerős autónak köszönhető, hogy rendőrségi ügy is lett a dologból. Igaz, egyelőre csak papírgyártás, de ha netán megbuknának a srácok, akik tennék, rájuk lehet verni ezt a balhét is. Igaz, ott a ha.
Azon is elgondolkodtam, vajon ez nekem szólt? Végignéztem a házbéliek ott parkoló autóit, és egy sem volt összefújva, igaz, délben alig állt pár a ház előtt. Szóval, miért csak a nálam lévő tesztautót, és a saját autónkat fújták össze? Egy sértett kommentelő? Vagy valamelyik márkaképviselet beszívott PR-ese így állt volna bosszút? Netán a bringatolvajaim? Igaz, nehogy már ők legyenek megsértve, mert ellopták, és ez nem tetszett.
Aztán, amikor kiértek a rendőrök, előkerült az egyik házbéli srác, akinek egy fehér Pontiacje van – kiderült, hogy az övét is megfújták egy kissé, de nem pazaroltak: csak a tükörre és a bal első ablakra fújtak. Máshol úgyse látszott volna. Én csak az autók jobb oldalát néztem, ezért nem vettem észre. A srác mondta, hogy reggel látta: további két-három kocsi kapott még az utcában. Előkerült egy merivás is az egyik túloldali családi házból, ő nagyjából az egész délelőttjét azzal töltötte, hogy lepucolja a festéket.
Hát ez megnyugtató. Nem én voltam a célpont. Csak úgy l’art pour l’art belefújtak a nagyvilágba, és ez a két, hozzám kapcsolódó autó is ott volt a festéksugár útjában.
Tulajdonképpen mák, hogy egy PoHu-tesztautót fújtak össze, ahol már az autópark felügyelői kellő rutinnal kezelik az ilyesmit. (Ők kérték a rendőrségi papírt is, ha kellene a biztosítónak, ezt előre egyeztettük telefonon.) Amikor visszavittem szegény Octaviát, előkaptak egy kátrányoldó spray-t, mert az le szokta hozni az egyszerűbb festékeket. Lehozta. Hurrá, tudom, mit kell vennem!
Aztán egy hétig nem volt időm foglalkozni vele, ismét jöttek az éjszakázások, ráadásnak az eső is végig esett, nem nagyon lett volna alkalom a pucolásra. Közben próbáltam pozitívan látni a dolgokat, a dühöm már elpárolgott. Hiszen egy csomó jó dolog ért, amióta összefestették az autót. Például, az ezüstmetál, tizenegy éves Toyotát megnézik, mint valami ritka Ferrarit. Továbbá, az emberek folyamatosan a szimpátiájukról biztosítanak, és elátkozzák helyettem azokat, akik ezt tették. Amúgy is, szegény szürke igáslóból sosem lesz sztár, elvégre róla csak annyit lehet írni, ha néha elviszem megmosatni. Hát, most végre szerepelhet, ugyanazokon a hasábokon, ahol Csikós vackai már több százezer leütést megértek. Bekerülhet a TC-flotta elitjébe.
Aztán hétvégén elballagtam, vettem egy flakon kátrányoldót, és nekiálltam.
Valóban lehozza, igaz, a PoHu-nál valami profi anyaggal dolgoztak, én meg a köznépnek szánt Preventtel – ez nem oldotta olyan látványosan gyorsan a fehér festéket, de azért lehetett vele haladni. Igaz, ha sokat fújtam, és volt ideje elpárologni, már nehezebb volt leszedni. Így kis fújás, kis törlés stratégiával mentem végig az Avenis jobb oldalának az összes karosszériaelemén, és oldalüvegén.
Csakhogy, ez az átkozott spray-festék fröcsög, mint az állat, azért oda is jutott belőle, ahová nem is céloztak. Végigpöttyözte a fekete kilincseket és az oldalsó díszléceket. (Végre tudom, ezért érdemes színre fújt kilincsű/díszlécű autót venni.) Az ablak körüli gumialkatrészekkel nem volt gond, a kátrányoldó szemmel láthatóan a felső réteg gumit feloldva hozta le a festéket, viszont az enyhén rücsis műanyagokkal nem boldogult, semennyire.
Nem tudom, mennyi ideig tartott a pucolás, de közben nem voltam vidám. Igazából a kocsinak semmi baja, a lakk sem sérült meg az oldószertől. Mondjuk, a pöttyök nem mutatnak jól a kilincsen, de kipróbálok még pár oldószert rajta – legrosszabb esetben ki kell cserélni, és akkor ismét szép lesz az autó. Illetve olyan, amilyen azelőtt volt.
(Ui: ma elkészítettem a Skoda fényképeit. Tényleg nyomtalanul lejött róla az összes festék. Ezen biztos dolgoztak páran, arról nem beszélve, hogy a fotózás újraszervezésén is. Tudom, ez a dolguk ezekenek az embereknek, de szerintem ők sem örültek az extra munkának. Megértem őket. És a legborzasztóbb: messze nem ez az első autó náluk, amit lefújtak festékkel. Köszönet a fáradozásukért.)
