Meglehetősen régen volt hír a lengyel patkányról (hányadik név már?), ennek oka több, mint egyszerű: nem történt vele semmi. Erről persze több tényező is tehet, ráadásul ezek kombinációja olyan együttállást eredményezett, melyet már jegyeznek a csillagászok is. Márpedig én olyan vagyok, hogy ha bárhol csikorog a gépezet, akkor inkább kivárom, amíg kidolgozza magából a homokszemet. Hívhatjuk ezt türelemnek.
Ám erről tudjuk, hogy véges. Szerencsére éppen akkor indultak be a dolgok, mikor a bepöccenés kezdeti fázisába kerültem, így most újra itt vagyok, hogy elmondjam, milyen az, amikor a játszós verda helyben áll, mégis mérföldes léptekkel halad előre.
Az eredeti tervhez azért, kisebb-nagyobb kilengésekkel ugyan, de tartom magam. Először legyen meg az autó, majd egy állapotfelmérés után a sürgős javításokat végezzük el (ezek szinte csak és kizárólag az előző tulajdonosok nemtörődömségének következményei), mindeközben szépen gyűljön össze minden, ami az átépítéshez szükséges. Ez azért jó, mert így kevesebb az esély arra, hogy lyukra futunk, és valami nehezebben beszerezhető alkatrész miatt csak állunk, mint ama nemes szerv a lagziban.
Ez utóbbi, gyűjtögetős, fázis kellős közepén állunk jelenleg Petivel. Ezt a beszerzési részt igyekszem teljes egészében a vállaimra venni, így neki addig marad ideje Tibby BMW-jére és a többi, keresetet biztosító munkára, én pedig jó mélyen beáshatom magam a mit-hogyan-merre kérdéskörbe. Az utóbbi két hónapban szabadidőből nem volt sok, szerencsére az éjszakák egyre hosszabbak, így szinte minden éjjel sikerült legalább három-négy órát a neten turkálásssal eltöltenem. Ennek jótékony hatása, hogy most már egyre határozottabb kontúrokat ölt a horizonton, füstölgő kerekekkel lapjával forduló Nagypolszki látványa.
Az első - és legtöbb gondolkodást kívánó - pont maga a motor volt. Eltökélt szándékom volt, hogy egy kétliteres, nyolcszelepes turbómotort építünk be az autóba. Pár hónappal ezelőtt ez nem is tűnt lehetetlennek, hiszen a szlovák és magyar hirdetési portálokon - ha hegyekben nem is - de azért állt egy-két elfogadhatónak látszó donor. Ám ekkor az autóra fordított keretet teljes egészében elvitte a helyreállítás (és az ötös Abarth-váltó), mire pedig megint összejött némi pénzmag, addigra mintha a föld nyelte volna el a könyvjelzőkbe rakott hirdetéseket. Kezdtem aggódni...
Inkább becsületből, vagy csak saját lelkiismeretem megnyugtatása végett, azért elmentem megnézni egy kései, alacsonymaszkos Thema turbót, de miután bemelegedést követőn is csorgott a víz a kipufogójából, a kiegyenlítője pedig zavarosabb volt, mint nyugdíjreform, így otthagytam, nein danke. Nincs kedvem belefutni egy minimum félmilliós motorfelújításba. Ennyiből mennie kell az autónak.
Legyen akkor kétezres szívó, elvégre, az sem olyan rossz. Tuti dupla, 45-ös Weberekkel, egy kis okossággal bőven erős ahhoz, hogy tisztességesen mozgassa az alig 900 kilós bódét, nézzük csak.
Aki volt már hasonló helyzetben, az tudja, hogy idehaza két, valamirevaló alkatrész-beszerzési fórum működik. Egy egész héten keresztül túrtam, számoltam, néztem, jegyzeteltem és utánaolvastam mindennek, ami kicsit is érdekes volt. Hamar kiderült, mennyire járatlan ösvényt taposunk a Polskival, hiszen idahaza mindenki inkább Ladát épít, ami teljességgel érthető is, de elég fafejű vagyok ebben: nekem akkor is Nagypolákom lesz.
Szerencsére rengeteg bevett eljárás-módszer ugyanaz a két autó esetében, ha pedig nem, akkor van annyira hasonló a két konstrukció, hogy legalább ilyen-olyan támpontot adjanak a ladás tapasztalatok. Ezt csak így margóra jegyzem meg, vissza a motorhoz.
Nem voltak illúzióim, tudtam, hogy egy profin felújított, kétezres Fiat motor minimum 200-250 ezer forint. Ezek jellemzően 130TC-k, vagy az Argenta duplaveztengelyes kétezresei, általában Ladához alakított karterrel (a bölcső miatt kell bele egy lépcső), de sosem lehet tudni, aki nem érdeklődik, annak nem lesz. Ez az egyik véglet. A skála másik végén a nyolcvanas-kilencvenes években gyártott Lanciák-Fiatok frissen bontott motorjai. Míg előbbiek általában szépen felújítva, csomagolva keresték új tulajdonosukat, addig utóbbiak szinte mindegyikét a garázs előtt porba ledobva, felismerhetetlen mocsokréteg alatt, minősíthetetlen fényképekkel hirdették. Mondjanak finnyásnak, de nálam ez nem alapozza meg a bizalmat a mégoly keveset futott motor iránt sem, hiába olcsó.
Választanom kellett. Volna. Egy felújított motor nagyon kecsegtető, sőt, akár meg is lehetne vásárolni, de akkor el kell felejtenem a félmilliós csapatós autót, az biztos. Lehetne venni egy ilyen frissen bontottat is, de abba nem lát bele az ember, és a megbontás után kiderülhet, hogy az is kerülhet ennyibe. Ráadásul a keresztmotoros típusokba szerelt kétezresek már Ladába beszerelve is erős konfliktusba kerülnek a fűtésboxszal, elég komoly beavatkozást vonva maguk után a tűzfal környékén (ha jól jegyeztem meg, a gyújtáselosztó esik rossz helyre). A hosszmotoros autók motorjaival nincs ennyi gond, de ezekből összesen kettő volt olyan, melyek megérték a pénzüket (az eladó 130TC szívfájdítóan szép). Ésszel, Pista, ésszel, egy hibás döntés a későbbiekben nagyon sokba kerülhet.
Eleinte csak inkább informatív céllal néztem meg az ezerhatos, duplaveztengelyes (TC) motorokat. Találtam kettőt, az egyik 105TC-ről egyetlen kép van, autóba beszerelve mutatja, a hirdetés szövege szerint felújított, harmincezerért. Ez nekem annyira abszurdnak tűnt, hogy tovább nem is foglalkoztam vele. A másik már érdekesebb volt, főleg azért, mert darabokban volt és a hirdetés szövege sem esett túlzásokba.
Sziasztok! Eladóvá vált egy Fiat-Lancia motor. A blokk működött a támcsapágyak lettek cserélve benne és mivel Lanciában volt az olajteknő és az olajszivattyú is. Belül ki lett tisztítva és új tömítésekkel szimeringekkel összeszerelve. Kuplungszerkezet és lendkerék föl van szabályoztatva. A hengerfejbe kell 8 db szelepszárszimering és egy szelepbecsiszolás. Ami még van és jár a motorhoz: természetesen az összes kiegészítője, Fiat (Magneti) generátor, 2db Fiat karburátor (talán nem lesz 10 literes fogyasztás :-) Fiat termosztát és légszűrőház, összes tömítés. Ez a motor így nem zsákbamacska.
Azért választottam én is ezt a tipust Ladába, mert ennyiért 100 lóerős Lada motort nem lehet megépíteni.A képek a jelenlegi állapotot mutatják.Az ár irányár. A motor Pest megyében Hatvan mellett található. Köszönöm az érdeklődést."
Ár: 30.000.-
Csak a jó érzés kedvéért kigyűjtöttem még pár linket és ezzel együtt körbeküldtem pár embernek. Egymástól függetlenül jutott mindenki arra, amire én: ezt a szétszedett motort kéne megnézni, azon legalább látszik, mi a helyzet, na és az ára sem rossz. Örültem, hogy eképpen mintegy alátámaszják döntésemet, én már ekkorra felhívtam Lacit, a tulajdonost.
- Ha holnap el tudod vinni, akkor huszonötért a tied, tudod, a saját Ladámba akartam berakni, el is kezdtem csinálni magamnak, de tudod, alig van munka, pénz is kevesebb, el kell adnom. Szelepszár-szimeringek kellenek, van még vele munka, de jó állapotban van, adok hozzá egy rakás alkatrészt, új tömítéseket, mindent. Gyere, nézd meg nyugodtan, nekem már csak a helyet foglalja, és áll benne a pénzem. Hatvan mellett, Turán lakom.
Egész normális arcnak tűnt a telefonban, nem ködölt, nem magasztalt. Tura nincs messze, ennyit megér. Este, munka után felvettem Petit és hét négyzetméter rongyot, majd a remek Pathfinderrel legurultunk a kis faluba. Áldottam a döntést, hogy ezzel az autóval mentünk, mert a navi olyan utcákba vitt minket, amilyeneknek már semmi keresnivalójuk nem lenne 2010-ben Magyarországon.
Mire odaértünk, teljesen besötétedett. Az álmos kis vasútállomás mozdulatlanná dermedt már ekkorra, csupán a közeli könyvtárból szűrődött ki némi fény és kellemes sörszag. Laci természetesen egy kocka Ladával jött elénk, mutatta az utat. A kicsi garázsban pedáns rend, minden kulcs nagyságrendi sorrendben a falon, az asztalokon is tisztaság, egy jó kis házi sufni, szimpatikus.
A motor darabokban, csupán a Ladához átalakított karter került a helyére eddig, de mindene hiánytalanul megvan. A hengerfej szépen lerakva, a szelepek, szeleprugók sorban letéve, összejelölve, oldalanként párban. Bár a hónolás már nem az igazi, de látszik, hogy túl sokat nem futhatott a motor, vállasodás sehol nincs, akad hozzá két, szimplakarbis szívócsonk, plusz egy hengerfej szelepekkel, még egy vezérműtengely, két karburátor, és egyáltalán: mindene megvan, komplett. Megnézzük Laci döbbenetes, roncsderbis Golfját. Ép eleme nincs, helyenként vastag láncok tartják egyben a szétszakadt karosszériát, de Laci elmondása szerint van még benne legalább egy szezonnyi futam. Barátjával kettesben építették, 1,8-as, kilencven lóerős motor van benne.
Házigazdánk sokáig teherautózott, az ehhez társuló szöveg megvan, nevetünk is nagyokat, közben persze összenézünk Petivel: mi legyen? Végül megegyezünk abban, hogy elhozzuk. Igaz ugyan, hogy az egyik veztengely bütyke már kicsit baltás, de ez nem akkora tragédia, amivel Havassynál ne bírnának, hónolás ráfér, a hengerfejet síkolni kell, a szelepeket becsiszolni. A generátort felújítjuk, vízpumpa kell új, csapágysor, gyűrűsor úgyszintén, a dugattyúk szépek, épek, a szelepszár-szimeringek nem kerülnek sokba. Van hozzá két, duplatorkú, 38-as karbi és szívócsonkok, valamit még talán ki is árulunk belőle.
Ráadásul ez a 84 milliméteres furatú 105 lóerős Lampredi-blokk. A váltó minden valószínűség szerint gond nélkül passzol, a konstrukció megbízható, nemhiába gyártotta több mint harminc évig a Fiat. Pörgős, önmagához képest erős, kell rá egy pár negyvenes Weber, ennyi kezdetnek elég is lesz, üzembiztosnak kell lennie, ez a legfontosabb. Előzetes kalkuláció szerint mintegy 60 ezer forintból felújítjuk, köszönhetően a jó ismerősöknek. És tudjuk, mi van benne, nem zsákbamacska. Ez fontos.
Kezet fogunk Laciékkal, átadom a 25 ezer forintot. Még segítenek bepakolni a Pathfinderbe és elindulunk Érdre, a műhelybe. Útközben persze építünk, tervezünk, egy lépéssel megint közelebb jutottunk a célhoz, valami lassan mozdul, és ez nagyon jó. Bár kicsit aggódtam, honnan kerítek duplakarbis szívósort - hiszen jellemzően Lada-csonkokat kapni mindenütt - de szerencsém van: még aznap este ráakadok egyre a bazárban. Azonnal küldöm is az sms-t a címmel, ezt nem szabad elszalasztani, 15-ért meg pláne nem. Ha két hétig a füvet rágom is, de ezt most meg kell vennem. Kicsit be kell csiszolni ugyan, de jó lesz.
Közben persze történnek a dolgok, hosszú idő után, úgy látszik, legalább felém nézett a szerencse, így történhetett meg, hogy a Győr-környéki ladásoknál baráti áron blokkoltam egy garnitúra hibátlan, állítható keménységű Konit (kösz Dzseka!). Ezekért előreláthatóan pár héten belül lemegyek, remélve, hogy megfelelnek a Polskihoz.
Jelenleg itt tartunk, illetve kicsit odébb, hiszen Kopasz barátom már eltette az új STi-kagylókat és a zöldszilent-rudat is, ügyes esztergályosunk, gépműhelyünk, olajos kezünk pedig van. Egyik kedves, jó barátom pedig szó szerint fejbedobott egy remek fordulatszámmérővel (mivel a kicsi,amiről korábban írtam, mint kiderült, kétütemű motorokhoz van), lesörözzük, nem felejtem!
Nagyon úgy néz ki, hogy ha végre-valahára kész lesz az új műhely, anélkül borítjuk szét a lengyelt, hogy érdemben használtam volna. Sebaj, a motorja-váltója jó, csak ér még valamit. Megoldásra már egyedül a hátsó futómű vár. Jelenleg (a már előre számolt költségekkel - karbik, motormunka) mintegy 250 ezer forintnál járunk (erre jön még a karosszériázás, megerősítés, csövezés és az apróságok). A maradék kerettől függően: A: berakjuk a tervezett E30 hátsó futóművet, B: kap egy Lada- vagy FSO-hidat sperrel vagy C: átkovácsoltatjuk a laprugókat és lehegesztjük a francba a diffit.
Közben - ha a Jóisten is úgy akarja - megszületik a gyermek (aki mindennél fontosabb), és ő majd talán egyszer, ha nagyobb lesz, beül az apja mellé a horpadt, öreg patkányba és téli estéken kimegy vele csapatni egyet a hegyre. Keresztben, mert az jó. Lendületbe jönnek a dolgok, ezt már szeretem.
