A sors furcsa fintora talán, hogy éppen ma, mikor azokra emlékezünk, akik nincsenek már velünk, hogy éppen ma, mikor elég rossz egy kicsit a gyertyalángba mélázva a múltba nézni, éppen ma, pár perccel ezelőtt kaptam a hírt, hogy eggyel többen vannak ők, akik legalább ilyenkor eszünkbe jutnak.
Ha jól emlékszem, akkor a második Belsőség-találkozón, melyet még a Google feneketlen emlékezete is nehezen képes előkeríteni, ott találkoztunk először ezzel a sráccal. Egy sokat látott Hilux pickuppal érkezett. Kicsit nem értettük, mert szerény volt, csendes és halkan kérdezett, úgy is válaszolt, érvelt, akkor még kevesen voltunk, akiknek beugrott a nevéről, ki is ő valójában. Zsilvölgyi Csaba, mondta, én pedig annyit válaszoltam: Max?
.jpg)
Ő volt. A hazai (nem csak) fantasy-grafika Boris Vallejója, akit Orosz doki pszichedelikeus Kerguelen-riportja ihletett meg annyira, hogy egy döbbenetes Hispano-Suiza grafikát hozott neki. Ez a mai napig az Indavideó vezérigazgatói irodájának falát díszíti. Max, aki mindenütt ott volt, ahol szabadon szárnyalhatott az elme, ez a pöttöm kis ember lélekben egy óriási szelíd motoros volt, képzelete nem ismert határt. És tudom, hogy nem ismer most sem.
Karpathy néven rendszeres látogatója, törzskommentelője volt blogunknak, alig pár hónapja beszélgettünk arról, mennyire bedőlt a válság miatt a grafikus-biznisz és mit lehetne csinálni, hogyan jön a következő találkozóra... Aztán szeptember 27.-én egy tragikus baleset és mindennek vége.
A szakma egy művészt, mi egy jóbarátot, a világ pedig egy remek embert veszített el. Munkád és zsenid örök, követendő példaként marad itt utánad Max. Ez a pár száraz, hivatalos szó kevés:
Hamvasztás utáni búcsúztatója 2010. november 8-án 9:30-kor a Pünkösdfürdői Boldog Özséb katolikus templomban (1039 Budapest, Lékai bíboros tér 8-10.) lesz. Drága halottunk hamvait ezt követően az Óbudai temetőben 11 órakor helyezzük végső nyugalomra.
Basszus, haver, ez a 44 év nem volt elég. Lett volna még tennivalód bőven, látod, most nézhetjük a képeket és nincs, aki formát adjon a képzeletnek. Csak te tudtad így öreg, csak te. Most már tiéd a legnagyobb vászon, a legtöbb szín, mindörökké. Nyugodj békében!
