Pistike, a brit halottaskocsi-ipar szerelmese intézte a Cougar alkatrészeit, a Last Baronsnál hetek óta a csomagra várnak. Még mindig nem jött meg, én pedig szisztematikusan nyomasztom őket: a rendelés óta már a harmadik olyan csomagot vittem ki a hétvégén, amit én rendeltem Amerikából. A legutóbbiban volt egy távfény-váltó, mert a Cougarban kicsit el lehet görbülve a lábkapcsoló, és nem nagyon merem felnyomni a reflektort, akkor sem, ha kéne. Ritkán járok vele országúton, éjszaka, de minél több tökéletesen működő alkatrész van egy autóban, annál jobb. Még csak drága sem volt: 5 dollár 85 cent. Az annyi, mint 1200 forint. Nem egy rablás.
Jött még egy indexfelújító betét is, mert az irányjelzőm nem kattan be rendesen, és azt utálom. És amióta ültem abban a tökéletes, 69-es Mustangban, úgy érzem, a láthatatlan, de működő részletekben is csak a tökéletesség lehet az alap. Főleg, hogy ennek sincs nagyon elszállva az ára: 9 dollár (1830 Ft).
Azt is rég elhatároztam már, hogy a Cougarra kétszólamú duda kell, és amit kiszereltem belőle a legutóbb, egy darab műanyag volt. Márpedig egy amerikai autónak elég jellegzetes, kétszólamú dudája kell hogy legyen. Most az is megjött: ugyanúgy néz ki, mint a műanyag, csak ez most vas. Két dobozban jött, egyikben a Concours Correct High Tone Horn, a másikban a Correct Low Tone, összesen 53 dollár (11 ezer HUF).
Miután így megvásároltam a feltétlenül szükséges dolgokat, amivel oldhatom a feszültséget, míg Pistike pakkja át nem szeli végre az óceánt, kétségbeesve kerestem valami rendelhetőt, hogy csökkentsem a fajlagos postaköltséget. Akkor találtam ezt.
Egy Cougar embléma, ami pontosan olyan, amilyen az 1968-as, tehát az enyém hátulján van oldalt, de nem csavaros, hanem ragasztós. Ebben a formában tehát soha nem létezett, de igény az volt rá, a West Coast Classic Cougar pedig legyártatta, most 20 dollár az ára. 4 ezer forint, mondtam is a Kölyöknek, hogy szerintem Corsához nincs ennyiért embléma. Csak azt felejtettem el, hogy neki Opel bontója van, így pontosan tudja az árakat: egy corsa embléma 7 ezer forint körül van, és az műanyag, nem ilyen szép fém öntvény.
Ezeket a pompás cuccokat tehát kicsomagoltam, a Báró megmutatta, hogy bár az alkatrészek még nem jöttek meg, azért a hátsó laprugókötegeket már szétszedték. Újrakovácsolásra nincs szükség, de majd szépen bezsírozzák az egyes lapokat, mert ha rugózáskor nem tudnak egymáson elmozdulni, a konstrukciónak nem sok értelme marad. A régi szilentek is elég szépek, kíváncsi leszek a változásra, ha egyszer majd megjön a híres pakk, és összerakják, új szilentestül, gépzsírostul, stabilizátorrudastul.
A Cougaron tehát sok nézni való nem volt. Kárpótlásul Kölyök beindította a 69-es Pontiac GTO-t, ami gyönyörűen feketéllett a kerítés mellett. Azt mondja, ez nagyon jellegzetes Pontiac hang, mert csak a Pontiacnak van ilyen. Próbáltam megfejteni, mi lehet ebben a pontiacság, de csak azt hallom, hogy gyönyörű V8 – egy hasonló korú és hengerűrtartalmú Oldsmobile 442-t teszteltünk volna a hétvégén, csak a csávó valamiért egyszerre csak ki lett kapcsolva. Szóval még csak korabeli GM-összehasonlítási alapom sincs, de ha ez a Pontiac hang, nekem jó.
Mentem még egy kört a fényképezőgéppel, mert bár a látszat szerint egy helyben rohadnak az autók, valójában irtózatos pörgés van. Az a 65 körüli Mustang például, amelyik most a kereten rohad, a múltkori állapothoz képest szinte kicsattanóan egészséges, nem is értem, a Ricsi hogyan bírt ilyet lakatolni abból a tésztaszűrőből, ami ez a legutóbb volt. A hot rodoknál kicsit elvesztettem a fonalat, mert épül egyfelől Ricsi patkány pickupja, ami a Matuka munkanevet viseli, és egyelőre az alváz van kész, meg hozzá a V8-as Jensen motor. Géza és Kölyök viszont már egy új projekt lázában égnek: itt készül egy új rod! Én sajnos nem tudtam osztozni az ábrándjaikban, mert az én szemem nem egészítette ki komplett hot roddá az egy darab puszta alvázat és a Dodge motort, de látszott, hogy ők egy schindlerlistájányi ideig is képesek bámulni a fotelből.
Végezetül bepillantást nyerhettem a Last Barons pezsgő sportéletébe. Pistike megmentett egy nyolcvanvalahányas Mustangot. Ő már látja, mi lesz belőle, egyébként ezt a Mustang-generációt már én is érzem, de ezzel összesen ketten voltunk így. A többiek borzalmasan szégyellik ezt az autót, úgyhogy egyesült erővel feltolták az egyik épület mögötti betonplatóra, hogy ne látsszon. Én pedig már nem tudom, mit rendeljek még a Cougarhoz, csak hogy teljen az idő, most már Pistike csomagján a sor.