Tóth Zoli küldte be belső levlistánkra az alábbi filmet valamikor szombaton, éjfél előtt. Megnéztük, megsirattuk, csorgott a nyálunk, hiszen olyan dologról szól, amit mindannyian nagyon szeretünk: a raliról. Méghozzá a régi idők ralijáról. Pontosabban az 1972-es RAC raliról, melyen 12 év után először sikerült angol földön megverni az északi versenyzőket, tette mindezt a győzelemmel akkor már tíz éve próbálkozó Roger Clark.
Ami akkor nyilvánvalónak tűnt, az még ma is az, pedig az utóbbi időkben a zseniális Loeb mindent megtett annak érdekében, hogy ne legyen. A tényen azonban nem változtat az ő géniusza sem: 34 világbajnoki címből 17-et skandináv versenyzők zsebeltek be és ki tudja, mi lesz még?
Clark dolga nem volt könnyű, hiszen az ős-rali nagyágyúit kellett megfogni a piskóta Escorttal. Hannu Mikkola, Sitg Blomqvist (utóbbi Saabjának durva hangjáért érdemes végignézni), Rauno Aaltonen a Datsun Z-ben, hogy csak párat említsünk a kor legnagyobbjai közül. Fulvia HF-ek, 124 Abarthok és Asconák mind-mind nyélen, tökön-paszulyon át.
Megdöbbentő a hasonlóság az utcai változatokhoz képest. A bukócső még csak amolyan kezdetleges, mai szinten már-már nevetséges, a motorok hangja jellegzetes, mindegyik más, szinte látni, ahogy remegnek a tüték, ugrál a gázbovden és a verda csak csapódik jobbra-balra az erdőben, halálos egy tánc volt már akkor is.
Roger Clarknak végül sikerült megfognia Blomqvistet a Saabbal, még úgy is, hogy a gumiválasztásnál a szélesebb abroncsokat preferálta míg a skandinávok biciklikerékkel csapattak végig. Barkó, prémsapka és ordenáré fényhidak, melyek - úgy látszik - nem csak bennem, hanem Karottában is megmozdíthattak valamit, hiszen a videó nyomán támad kiterjedt levelezésben egyszer csak kimondta a szomorú valóságot:
Gabor Bazso to: all
Végtelenül szomorú dolog, hogy egy ilyen levelezésben szombaton éjfélkor 4 ilyen kiváló ember részt tud venni.
Átéreztem, nagyon igaza volt. Ahogy megláttam a nagy, Cibie szúrófényeket, a terítőreflektor-szerű lámpatesteket szinte gyomromba markolt a tudat, hogy odakint friss a hó, alatta csúszik a régi és a hegyekben ilyenkor már ott vannak a srácok. Ladákkal, Subarukkal és BMW-kkel, hergelt AE86-okkal és mindennel, ami hátul vagy négykeréken hajt. Az én patkányom pedig ácsorog szomorúan a műhely előtt és biztos vagyok benne, hogy éjszakánként, ha senki nem látja, egy kicsit megreccsenti a friss havat a hátsókerekek alatt... Fogunk mi még közlekedni nyélen, érzem.
Persze, bűn mindez, illegális és tiltott, de nem kell hazudni magunknak, hiszen a téli csapatás az egyik legjobb dolog a világon. A nyakig érő hóban, ott, ahol senki nem jár, csak a hasonló hülyék. Azok pedig olyankor összetartanak, elsimul minden ellentét, valami csoda folytán a téli hegy lesz az autósok olvasztótégelye, ahol szinte kivétel nélkül segít egyik a másikon, ha sok lett a kanyar, vagy túl mély a porhó.
És bár tudjuk, hogy az egy főre eső versenypályák szintjén lenyomtuk Japánt, azért télen más a helyzet. Mivel Visontán maradt némi - nem elhanyagolható - pénzünk az Autófíliás srácokkal egyetemben, majd a zsetonnal együtt a telefonos elérhetőséget is elvitte a cica, így lehet, hogy már nem is működik, szóval mínusz egy a hivatalos, téli lehetőségek közül.
Érdemes lenne számba venni a havas lehetőségeket, hiszen Karotta annak idején indított kampánya a nyári időszakra vonatkozott. Viszont van egy sanda gyanúm, hogy a téli autózás megszállotjaival mostohábban bánik az ország. Pedig kereslet lenne rá, de a kínálat még sokak számára így is kellőképpen lehúzós.
És vajon mi lesz a válasz Karotta költői kérdésére?
Gabor Bazso to: all
És egyben újabb muníció a "Mi az ördögtől néz ki a Datsun Z nagynak" misztikumához. Itt is állandóan Big Datsunoznak az autómra, ami kisebb, mint egy Hacsi. Az Escortnál pont nagyobb pár centivel, de rövidebb a tengelytávja 10-zel.
