Scuderia Ratto: Crescendo!

Peti műhelye a napokban átalakul, de a leesett hó miatt érzet mehetnék nem ismer lehetetlent, sem kifogást, így gyorsan és hirtelen kellett cselekedni: menetképessé, sőt, csapatás kompatibilissé kell varázsolni az autót addig, amíg tart a hó és a fagy. A tél lassan elmúlik én pedig egy métert sem mentem még vele? Ez nem járja, elvégre azért vettem. De nincs töltés, nem nyit a kettes torok a karbin, úgy pedig elég halvány még a nem túl acélos gyári motor sem. Nem érünk vele sokat, hiába jár szépen és finoman.

A név kötelez

Így lett, hogy egyik este elkértük Petitől a kulcsot és Balázzsal kimentünk a műhelybe, hogy töltést varázsoljunk a tetszhalott autóba. Ahogy némi reszelés után a csontszáraz karburátor felkapta a benzint, máris beröffent, szerencsére úgy tűnik, nem ártott neki a sok helyben állás.

Generátort cserélni egy nagypolszkin elég macerás, és hamar rájöttünk, hogy bármennyire is meleg van a műhelyben, azért csápos emelő nélkül elég könnyen megfázik az ember a hideg betonon fekve. Természetesen a két generátorból egy sem volt jó, így eldöntöttük, hogy Balázs egy helyi mesterrel felujíttatja az egyiket, majd másnap átvisszük az autót Meki barátunk műhelyébe, tudják, ő az, aki megjárta a mongol sztyeppét egy Land Cruiserrel és kedves nejével. Meki jóbarát, munkaidő után nyugodtan mehetünk.

Hoppá! Van töltés!

Két nappal később meg is lett az új generátor. Az öreg szaki, akit Balázs megtalált, még 1946-ban szerezte mesterlevelét, így már az ajtóban kiszúrta a kezében a lengyel generátort.

- Még javítanak Polskit? - kérdezte és a barátom tudta, hogy jó helyen jár. 5000 forintért lett egy patent generátorunk.

Az autóval átgurultunk az alig 300 méterre lévő másik műhelybe, közben kiderült, hogy fék sincs, valahol elengedi a rendszer a folyadékot, plusz egy teendő. Ám ekkor már tudtuk, hogy semmi nem állhat utunkba, ez az autó záros határidőn belül gurulni fog. Míg Balázs a logisztikai problémákkal küzdött, addig én Tóth Zolival kettesben megvettem egy kerékszettet. Zolinak a zsírúj Belshina gumikra fájt a foga, nekem a felnik kellettek, ráadásul a Corolla kicsit kopott, ám a Patkányra még bőven jó gumijait Zoli grátisz lepasszolta, így lett 15 ezer forintból négy felnim és remek gumim. Az angol gyártmányú Cosmos felnik ugyanolyan lepattantak, mint az autó maga, így tökéletes összhangban vannak. Ja, a jobb elsőt görgőzni kell.

Leütött, ahogy kell. Jól fog mutatni...

Balázs nem volt rest, a csáposra dobva sokkal könnyebben ment a munka, egykettőre felkerült az új generátor és egy új feszszabályzó, de töltés nem volt. Egyszerűen azért, emrt elkövettük a létező legamatőrebb hibát: nem néztük meg a biztosítékokat. Miután kicseréltük a gerjesztés kiégett biztijét, azonnal tölteni kezdett a gép ezerrel, remek, végre.

Mint egy egyszemű ET, úgy figyel a jókora szerkezet

Aztán alig két-három óra reszelgetés után lett második torok is a karbin. Ehhez Balázsnak rá kellett jönnie, hogy egyszerűen hiányzik az az apró fémlemez, ami húzná adott gázpedálállás mellett a kettes torok pillangószelepét.

Egy kis lemez, némi reszelgetés, rudazat-állítás és lőn. Hajnali fél háromra ez is kész lett. Közben, bebuheráltam a Ganz fordulatszámmérőt, ami végre jól is mutat, eddig egy kétütemű motorokhoz rendszeresített darab volt benne, így az ősöreg motor leforogta a kilencezret, most végre pontos értékeket mutat a másfél kilós műszer.

Elméletileg mára már megszűnt a fékprobléma is és Balázs megoldotta a szivárgó fékelosztó gondját. Most már csak Kopasz barátomtól kéne elhozni a két ülést és az övet, valamint a két nagyméretű ködlámpát, lehegeszteni a difit a fenébe és gurulni egy jót. Egy pár hétig jó lesz ideiglenesen így is, utána úgyis elkezdjük a komplett átépítést és karosszériázást.

Elpakoltunk, kitakarítottunk és hazamentünk. Haladtunk, és ez jó. Csak havazzon még egy picit, ha lehet.

Kell rá a két, kerek ködlámpa, mint egy falat kenyér