Az autózás vége

Nincs már ordító Weber karbi, nincs már hörgő kipufogó, az autót már nem vezetni kell, hanem utazni benne. 8 légzsák, övfeszítő, biztonságosabb, mint az anyaméh. Vajon jó irányba megy a fejlesztés?
Szerintem egyáltalán nem.

Nem vagyok a műszaki fejlesztés ellenzője, sőt. Én is azt gondolom, hogy ha megállapodtunk volna a fakeréknél, akkor még most is egy helyben topognánk, nem jutottunk volna el a verseny slickekhez és a defekttűrő abroncsokig. Egyéb fejlesztéseket, a merev kasztnit, a jó geometriájú, biztonságos futóművet én is élvezem és baj lenne, ha merev első hidas, függőcsapszeges gépekkel közlekednénk.

Azonban ahogy végignézek a mai járműparkon azt gondolom, hogy valakinek vagy nem jutott a rendes gyógyszeréből, vagy triplázva vette be. Meggyőződésem, hogy a járműipar a marketinghadsereg segítségével manipulálja a nagyközönséget, olyan igényeket fogalmaznak meg, melyek a mi agyunkban meg sem születnének és erre a mesterségesen generált igényre nekik van is termékük, milyen szerencse.

Egyébként is egy furcsa kettősség figyelhető meg a biztonságra törekvés és a járműpaletta viszonylatában. Amíg a hihetetlenül veszélyes és senki se használja aki élni akar 70-es évek autói 80-130 km/h-s utazósebességre voltak tervezve, ami passzolt is az akkori legnagyobb sebességhez, addig a mai kor autói inkább a 130-160 km/h sebességre, de nem ritka az az autó, ahol ennél még többre gondoltak, amikor a leghosszabb váltó fokozat áttételét belőtték.

Közben a sebességkorlátok lényegében nem változtak, ellenben több autó van az úton, a dugók általánosak a nagyobb városokban és közelükben. Az autók egyre erősebbek, egyre gyorsabbak de a törvény arra korlátoz, hogy lassan haladjunk velük, a forgalom meg egyszerűen nem is teszi lehetővé a gyorsabb haladást. Mindezek ellenére a trend pontosan megfigyelhető. Ma egy átlagos családi limuzin akkora teljesítményű, mint 1968-ban a Porsche 911 sportkocsi, csak egy kicsit gyorsabb.

A másik probléma a mai autókkal, hogy egy-egy tervezési hiba miatt alkalmazni kell néhány olyan műszaki megoldást, ami csak azért kell, hogy a hibát vagy a mellékhatását kiküszöbölje. Nagy, döntött üvegfelületek? Hővédő üvegezés és klíma. Nehéz ajtó? Soft close mechanika, rásegítő szervo motor. Nincs hátra kilátás? Tolatóradar és kamera.

Ha egy első számú közellenséget meg kell jelölni, akkor az a tömeg. Ha megnézzük a 70-es évek átlag autóját, egy négy vagy ötajtós családi gépet, akkor a tömegadat valahol 850 és 1100 kg között volt. Emeljünk ki egy konkrét példát: az Audi 80 GLS modellje 1977-ben 880 kg-os volt, ehhez az 1.6-os GTE sportmodell 110 lóereje volt a kapható maximum. A 80-asnak körülbelül ma az A4-es felel meg, ma a legkönnyebb Audi A4-es az 1.8-as a legkisebb motor 88 kW-tal, azaz 120 lóerővel és 1440 kg-mal. De még rémisztőbb a helyzet, ha ebből is a maximumot vesszük, az egy 1640 kg-os 265 lóerős szörnyeteg, az S4-est direkt nem említem. Ez az autó dupla olyan nehéz, mint az üknagyapja és több, mint kétszer olyan erős.

Ön kérte ezt? Vagy én? Nem, ezt az autógyárak látták így jónak, elmagyarázták, hogy milyen biztonságos, milyen környezetkímélő és mennyire szánalmas ember az, aki a régi modellel autózik. Hiszen az gyenge, nem macsó, valamint nem biztonságos és még a környezetet is szennyezi. Hatnak az egóra is és a közösségi és egyéni felelősségvállalásra, majdcsak mindenki megtalálja az okot, hogy miért cserélje le a régi autót. És miért nehezebb ennyivel? Duplájára nőtt a mérete? Nem, csak tele van pakolva olyan berendezésekkel, amelyek előtte nem voltak. Ez csak részben baj, nagyobb baj az, hogy ezeket olcsón akarják megvalósítani, az olcsó pedig ritkán kicsi és könnyű. Az ütközésvédelemmel, a passzív biztonsággal szintén ez a baj. Egy ajtóba szerelt oldalvédelem is lehet azonos erősségű 2 és 6 kg-ból is. Melyik az olcsóbb? Persze, hogy a vastag, 6 kg-os cső, amikor a méhsejt szerkezetű karbon merevítés csak 1.4 kg. Ez ma már elvárható lenne, nem űrtechnika.

Ha egy autógyárat valóban érdekelné a környezetvédelem, akkor azt mondaná, hogy én drasztikusan csökkentem az autóim tömegét, akkor azonos dinamikához kisebb teljesítmény szükséges, a kisebb teljesítményű motor kevesebbet fogyaszt, akkor kisebb segédberendezés armada kell a környezetvédelmi normák tartásához és mindenki nyerne. A baj csak akkor lenne, ha egy-két gyártó továbbra is gyártaná a két tonnás szabadidő terepjárókat és a forgalomban résztvevő autók tömege nagy szórást mutatna. Ekkor egy sajnálatosan bekövetkező balesetnél a haladóbb, korszerűbb könnyű autó húzná a rövidebbet, legalábbis az esetek egy részében. Ennek ellenére a baleseti sérülés kockázatának csökkentése nem valósulhat meg a tömeg növelésével, mert az teljesen buta helyzetet teremtene.

A megoldás az lenne, ha egy szabályozás azt mondaná ki, hogy a személyautók esetében az egy főre jutó maximális tömeg pl. 250 kg lehet. Lehet hegyomlás méretű 5 személyes autókat tervezni, de nem lehet 1250 kg-nál nagyobb tömegű. Kisebb tömeg, kisebb motor, kisebb környezet károsítás. Vagy legyen maximum 200 kg a kvóta. Öt személy, 1000 kg-os jármű maximum. Csak így lehetne, törvényi oldalról szabályozva.. Meg tudnák csinálni? Hát persze, hiszen a mai technológiák, az anyagok lehetővé teszik. Kicsit drágább lenne gyártani? Igen. Kisebb lenne a haszon? Igen. Megcsinálják? Soha. Maradnak a 20 colos kerekű 2 tonnás monstrumok esetleg egy hibrid erőforrással a látszat kedvéért.