Batáta fölött az ég

Valójában épkézláb posztot kéne írnom arról, mi történt ma, de aki valaha is szervezett már kiállítást, az nagyjából tudja, mindenki másnak pedig elmondják a képek. Rohanás-pakolás, súlyos, nehéz dolgok cipelése után a standrendezés, ami önmagában felér egy Kaprov-Kaszparov játszmával. A hét autóból öt már itt van, adtunk időt magunknak, flottul is ment minden. Nagy nehezen sikerült az elektromos vezetékeket is elrejteni a ragasztott szőnyeg alatt, a helyi erők sokat segítettek, a szervezőcsapat többi alkotóeleme pedig nyakába vette a várost, telefonált és intézett, pénzt vitt és adott, de működnek a dolgok.

Az S800 nem roadster, mint gondoltuk, hanem kupé, ennek csak örülni tudunk. Megdöbbentő, hogy egy 40 éves japán kisautóban olyan a váltási érzet, mint egy...ööö...nem tudom, döbbenetes. Klity-klaty három centin.

Használt persze ez is, csakúgy, mint a pöttöm Z600. Nem patika veteránok, de ettől életszagúak, mi nem bebalzsamozott hullákat állítunk ki, soha nem is akartuk, hogy így legyen.

Megjött az LJ is és az elegáns Celica, nemrég pedig beesett a 240Z. Nincs akkora nyüzsgés, mint gondoltuk, éppen csak két-három stand van még készen, holnap szívni fognak a restek, az már biztos. Beüzemeltük a szórakoztató-központot, itt a rengeteg repicucc a japán nagykövetségről, ezekkel alig fél órája esett be a lógó nyelvű Csikós.

A Yakimo-autó hangosításával gondok vannak, de ezerrel füstölnek a forrasztópákák, hogy péntekre életet leheljünk ismét az undok hangosbemondóba.

Találkozunk holnap - szigorúan korhú göncökben - a Millenáris Velodromon (ami, ugye, nem azonos a budai Millenárissal, ez ugyanis Zuglóban van)!