Egy holland oldalon jött velem szembe ez a fotó, és mivel nem értek a krákogó német tengerészek nyelvén, és a fordítóprogramok sem köptek ki értelmezhető magyarázatot rá, először azt hittem, valami jóféle sufnituning két párszáz eurós, kert végében talált roncsból. De túlságosan is jófélének tűnt, elkezdtem guglizni.
A Schulz keresőszóra meg néhány segédparaméterre aztán jöttek sorban az egyre súlyosabb kreációk. Elég bátor fickó lehetett ez a Schulz, és szemmel láthatóan élvezte a lemezmunkát. Amennyire izzadságszagúak voltak például az 7-esből gyártott kombik, annyira jól sikerült ez az E28.
De kinek ne csúszott volna meg egyszer-egyszer a keze a nyolcvanas években. SEL kabrió? Hajjaj. Akkor inkább a hosszú 190-es kupé, az teljesen elmegy gyárinak. No meg az ötliteres V8-as a kis kaszniban (Schulz-Mercedes 190/500SE V8), az se rossz ötlet.
Eszébe juthatott a stuttgartiaknak is, de valamiért mégsem merték megépíteni. Erich Schulz nem vacakolt, tuningműhelyében a nagymotoros kisautótól kezdve a nem létező kombikon és kabriókon át a végtelenségig nyújtott limuzinokig mindent legyártatott, ami eszébe jutott. És látszik a munkákról készült képeken, hogy nem amatőr szinten.
Gondolom, a mercis frakciónak ez már rég lerágott csont, de lehet, hogy páran szívesen végiglapozzák a galériát. Én meg nézegetem még egy kicsit ezt az E28 kombit, mert igazán kár, hogy a BMW nem szánta rá magát akkoriban.