Mikor kaphat az autóm OT-vizsgát?
Hetente legalább két olyan levél landol a postaládámban, amelyben valamelyik olvasónk kérdezi, meg merje-e venni az e-bayen látott öreg autót, ha be akarja hozni veteránként. Hogy előtúrja-e a nagyapja garázsából a húsz éve leadott rendszámú Wartburgot, hogy oldtimerként újra forgalomba állítsa. Meg persze a szkeptikusok is kérdezgetnek mindenfélét – érdemes-e egyáltalán veteránvizsgáztatni a rendszámos, forgalmis járművet, hiszen anélkül is köthető rá kedvezményes biztosítás.
Megpróbálom a lényeget elmondani, de nem vállalom, hogy hegyilevegő-tisztaságú rendet teszek a fejekben. Aki ilyenre vágyik, tanulmányozza inkább a Magyar Veteránautós és Motoros Szövetség (Mavamsz) honlapját, ott mindent az átlagember számára nehezen emészthető, de gyilkos precizitással tárgyalnak.
Mi az OT-vizsga, mi a FIVA-vizsga, mik az előnyeik?
Először is oszlassunk el egy óriási tévhitet: attól, hogy egy jármű harminc éves, még nem lesz automatikusan oldtimer. Oldsmobile meg pláne nem, hiszen az egy amerikai autómárka, tehát tulajdonnév. Egy harminc, negyven, vagy akár száz éves autó is az újakkal együtt, ugyanazon paraméterek szerint vizsgáztatandó. A harminc év önmagában nem jelent egyéb kedvezményt, mint - ha klubtag valaki, és átközi a járművét - olcsóbb kötelező biztosítást. Az igazi előnyök csak az oldtimer-vizsga megszerzése után járnak.
Ha csak simán külföldről vásárolunk öreg autót, motort, annál a kalkulált regisztrációs adót meg kell fizetni, a kocsinak meg kell felelnie a környezetvédelmi vizsgálaton, lámpáiban E-jelzésnek kell lennie, s ezer más követelmény is vonatkozik rá, még ha káprázatosan gyönyörű, hamvas állapotú is. Hiszen úgy csak egy autó, nem oldtimer.
Az OT
Ez az olcsóbbik a saját, magyar veteránvizsgánk, aminek külső látható jele az OT-rendszám és egy rézplakett, amit valahol elhelyeznek a járművön. Nem örökérvényű; ötévenként vagy tulajdonosváltásnál újra kell minősíttetni az autót, motort, buszt, teherautót. Az OT-vizsga még a hagyományos, flottás alapon működő oldtimer-biztosításnál is kedvezőbb kötelezőt jelent, az ilyen jármű után nem kell teljesítményadót fizetni, céges tulajnak cégadót sem, a műszaki vizsga öt évre szól (bár, ha jól tudom, rövidesen csak négyre fog), nem kettőre.
Továbbá. A járműnek nem kell megfelelnie környezetvédelmi vizsgálaton, és ha a saját korában nem létezett még a lámpáiban E-jelzés, biztonsági öv, ablakspricni, index, duda, kürt, kipufogó, kerék, mittomén, felmentést kaphat ezek felszerelése, tehát mindennemű, autótmotortúthengert elcsúfító átalakítás alól. Ha az ember olyan klubban tag, amely a Mavamsz-hálózathoz tartozik, a fenti vizsga alig huszonötezer forintból megvan. Viszont ha bukik a jármű, bennragad a pénz.
Sikeres OT-vizsga birtokában az EU-ból behozott autóra nem kell regisztrációs adót fizetni, tulajdonosváltáskor az OT-vizsgának része egy eredetiségvizsgálat is, tehát azt sem kell megfizetni. De OT-minősítéssel még a végleg kivont autó is visszaállítható forgalomba akár tíz év után, sőt, az okmányukat vesztett járművek forgalomba állítására, illetve azonos típusú járművek részeiből egy komplett összeépítésére is legális mód nyílik - indokolt esetben. Elég szép kedvezményadag, nem? Csupa olyan dolog, amit új autóval soha nem lehetne.
A FIVA
Létezik egy másik fajta vizsga is, a FIVA. Ez a nemzetközi veteránvizsga neve, birtokában a járművel kiemelt nemzetközi versenyeken lehet indulni. Ez drágább, tízévenként kell megújíttatni az érvényességét, s tulajdonosváltáskor ez is elveszíti a hatályát. Szintén extra kedvező biztosítás, adómentesség, környezetvédelmi vizsgálat alól való mentesség, ritkább műszaki vizsgáztatás a kapott előny – tehát ugyanaz, mint az OT-nál, csak hosszabb ideig érvényes a veteránvizsga, és külföldre is szól. A FIVA-vizsga egyben – mint a hitelességet, eredetiséget, minőséget igazoló legmagasabb szintű európai dokumentum - értéknövelő tényező is. Ha az ember Mavamsz-tag klubban van, 160 euró a díja (különben a duplája), de ha az autó megbukik, a díj visszajár.
Mikortól lehet hivatalosan veterán egy jármű?
A gyártásától számított harmincadik betöltött naptári évtől, tehát idén az 1980-as autókkal lehet nevezni a minősítésekre. A „veterán” egyébként a magyar köznyelvben használt szó ezekre az öreg járművekre, szokás még az „oldtimert” is használni, ami elméletileg angolul van, de az angolok az ilyen járműveket „classic”-nek mondják, és nem értik, mit hablatyolunk az oldtimerrel. Ja, a „youngtimer” pedig német szülemény, ugyanolyan, mint a szintén angol szóból alkotott, de angolok által sose használt „handy” a mobiltelefonra Németországban.
Egyébként kor függvényében léteznek antik, veterán, klasszikus és nosztalgia kategóriák, meg ezeknek mindenféle alkategóriái is, de ezeket leginkább csak a múzeumi nyelvezetre adók használják.
Hol, és hogyan végzik a minősítéseket?
Veteránminősítés nincs minden nap, ez jóval ritkább és kevésbé keresett dolog, mint a műszaki vizsga. Éppen ezért a Mavamsz naptárából ki kell szemelni egy helyet és egy időpontot (Budapesten, Miskolcon, Szegeden, Veszprémben, Zalaegerszegen, Nyíregyházán, Sopronban és Kaposváron vannak bázisok), fel kell emelni a telefont, így, a saját kezünkkel (mutatom) és szóban jelentkezni kell.
A minősítéseken elméletileg négy szervezet szakemberei vesznek részt, egy fő az Autóklubtól (ők adják a vizsgáztatás műszaki hátterét), egy fő a Nemzeti Közlekedési Hatóságtól (ők adják a jogi hátteret, ők vannak tisztában azzal, kellett-e például akkoriban a járműre E-jel, volt-e benne biztonsági öv), egy fő a Mavamsztól (ők a veterános szakértelemért felelnek), egy fő a Közlekedési Múzeumtól (általában nincs ott).
Akár OT-, akár FIVA-vizsga, mindkettőnek alapeleme a műszaki vizsga is, tehát a szokásos fékpados, futóműrángatós, szélvédő-kavicsfelverődéses, most jobbrateddki a zindexet Bélám-stílusú rész. Itt a gyártáskori paramétereknek kell megfelelnie az autónak, tehát a féloldalas fék, elrozsdásodott tartóelem, kopott gumi garantált bukta, de például a biztonsági öv hiánya nem, ha gyárilag nem tettek olyat a kocsiba.
A másik rész a veteránminősítés. Ez is két alvizsgálatból áll: a műszaki-esztétikai felmérésből és a muzeális eredetiség megállapításából. A hibákért a minősítők pontokat vonnak le, a végén pedig a százalékos aránynak mindkét alvizsgálatnál külön-külön el kell érnie a 75 százalékot. A műszaki vizsgálatnál olyan dolgokért jár levonás, amelyek miatt ugyan még megadható lenne a forgalmi vizsga, de esztétikailag nem korrekt a jármű: ilyen a vastag alvázvédőréteg, a felületén végig rozsdás lengőkar, a horpadt dísztárcsa, a narancsos fényezés. A muzeális vizsgálatnál a kocsi korhűségét nézik: matt-króm helyett fekete ablaktörlőlapátért, az eredetitől eltérő kipufogódobokért, szériában nem passzoló ülésekért, utólag feltett, oda nem való firlefrancokért, hangszórókkal telifurkált kalaptartóért komoly levonások járnak.
Nagyon szigorúan veszik a jármű egyedi azonosítóinak meglétét, azok korrektségét: a vázszám és a motorszám nem lehet átütött, áthegesztett, hiányos, takart.
Ezek szerint csak újszerű autók kaphatnak veteránvizsgát? Akkor köszönöm, nem kell, eszem ágában sincs a nagybácsimtól örökölt, kedvesen megmaradt Taunus 17m-emet újrafényezni!
Nem eszik olyan forrón a kását. Régebben valóban a csitti-fittiség volt az irány, de javulni látszik a helyzet. A nemzetközi gyakorlat már évek óta az, hogy a szép állapotban megmaradt, soha fel nem újított, de kellemesen patinás, kissé megöregedett, műszakilag jól karbantartott járművek többet érnek, mint a restauráltak. Ez a szemlélet szivárog át lassan a magyar köztudatba, és a Mavamsznál is igazodnak ehhez - íme a tavaly áprilisban erről kiadott közlemény:
„…a Muzeális Minősítésnek nem feltétele a restaurált, illetve frissen restaurált állapot, a Bizottság az ápolt, de patinás járművet legalább olyan, ha nem nagyobb becsben tartja, mint az előbbit.”
És hogy a romok azért így se kapjanak veteránvizsgát:
„…a Muzeális Minősítési vizsgálat szabályzata szerint kizáró oknak minősül, ha a motortér, illetve futómű és fenéklemez olajsáros, szennyezett, erősen elhanyagolt állapotú.”
Tehát lehet öreg, lemattult, fényezésű, megszürkült, esetleg kicsit kráteres krómozású, itt-ott repedezett gumikéderes, de nem lehet tyúkólból előrángatott, nagyjából lepucolgatott, lukas, olajos, kéken füstölgő fostalicska. A nagypapa megkímélt Ford Taunusa (egy-két szilent, talán lámpabura cseréje után) átmegy, a falu szélén ötvenezerért megvett, agyonkittelt, Zsiguli-felnis Fiat 850 nem. Legalábbis én ezt olvasom ki mindebből – de én sem a nagypapa Taunusát, sem a faluvégi 850-tyúkólat nem vittem még vizsgázni.
Tényleg mindenhez értenek a minősítők? Mind a sok ezer márka sok tízezer típusához, az összes altípushoz, variációhoz, évjárathoz? De mi van, ha nem? Mi történik vitás esetben?
Természetesen nem értenek mindenhez, éppen emiatt a honlapon is felkérik a tulajdonosokat, hogy az összes lehetséges korabeli dokumentumot vigyék magukkal a vizsgára. Az alapdolgok ellenőrzéséhez megvan a vizsgaállomásokon az irodalom, de spéci pontokon könnyen kialakulhat vita. Különleges autóknál, motoroknál mindenképpen szükséges a korabeli, alapos dokumentáció, de az igazi veteránosnak úgyis mindenféle irodalma van a járművéről, gondolom.
Az általánosabb járművek tulajai se gondolják, hogy felesleges készülniük. Hallottunk már 1500-as Zsiguliról, amelynél az elektronikus gyújtás okozott fennakadást a vizsga menetében, és a vitát csak az döntötte el, amikor a gazda végre tudott produkálni egy holland kezelési könyvet, amelyben látszott a doboz – hiszen a hetvenes években a tipikus magyar Ladában még a megszakító volt az úr. Mercedesnél is volt már vita motorszámból – a hivatalos, gyári cseremotorokból ugyanis Untertürkheimben kiköszörülik az eredeti számot, s a helyére alumínium plakettet szegecselnek új számmal. Erről sem árt némi dokumentáció. És lehetne még sorolni példákat, de ha a mi járművünk elölről, oldalról, hátulról, belülről szerepel korabeli kiadású könyvek, prospektusok képein, a motortér, a csomagtartó, a kipufogórendszer és a futómű fotói is megvannak, nagy bajunk nem lehet.
De készülni kell.
Egyébiránt egy ideje a korabeli utólagos extrák megléte sem okvetlenül von maga után pontlevonást, tehát ha tudunk produkálni egy 1976-os képet olyan Zsiguli-sportkormányról, egy 1969-es prospektust azokról a Bogár-alufelnikről, amik autónkon vannak, átmegy. Ez persze szerintem elég nagy katyvaszhoz vezet, mert egy csomó olyan autón lehet emiatt OT-rendszám, amelynél fehér gallér van a gumikon vékony fehér csík helyett (nagyjából 1965 előtti és utáni, markánsan eltérő divatról beszélek, elméletileg bűn keverni), teli van metálfényezésű autóval minden találkozó, illetve olyan ritkává vált a szemöldöktelen VW, Morris Minor, mint a fehér elefánt. Pedig ezek közül egyik-másik öregítő kúrának minősül, amire nagyon nehéz a kocsi saját korából igazolást találni, hiszen amikor ezek épp öregedni kezdtek, a tulajok inkább frissíteni próbálták ezeket, nem öregíteni – de mindegy, majd csak tisztul ez is,ha máshogy nem, hát a tulajok gyakorolnak önkorlátozást, ahogy beletanulnak.
A dolog igazából egyszerű: műszakilag korrekt, tákolatlan járművel kell odaállítani, megfelelő szakkönyvekkel felfegyverkezve. Persze akad még seregnyi apró dolog, amire figyelni kell – az űrlapok kitöltése, a különféle papírok megléte -, de ezek megismeréséhez inkább olvasgassák a http://www.mavamsz.hu/muzealis_minositeswww.mavamsz.hu/muzealis_minosites. Innentől végképp száraz a téma.
