Oké, a cím nem hazudik, mert tulajdonképpen Csik volt az 1. számú hülye, hogy sátáni fénnyel a szemében rábeszéljen egy ekkora marhaságra. Én meg a második, hogy rábólintottam neki. Igaz, azóta valahányszor eszembe jut a két, matuzsálemi korú furnérlemezes-vaskerekes Opel, mindig elcsodálkozom, hogy lehettem ekkora marha. Biztos a kalandvágy, amiért annak idején annyi pofont kaptam jó anyámtól...
Mivel a Torpedo (még leírni is olyan, hogy azonnal a süllyedő Lusitania jut eszembe) jóformán kétszemélyes, így én a kísérőautóban töltöm be a mentő/gyorsápoló/vontató (mert nem vagyok optimista)/posztíró szerepét, ami - tekintettel arra, hogy a két vénség mindennemű fedélzeti elektromosságot nélkülöz - azért még mindig jobb.
Ráadásul lesz 220-as csatlakozóm, ami üdvös, ha éppen hosszú órákat szop töltünk a hegyek közti térerő-mobilnet-indavideó szentháromságban. (Persze más alternatívák is elképzelhetőek.) Tölteni kell a technikát, minket kísérő operatőrünknek, Tominak is, ráadásul az észveszejtő tempó mellett nyugodtan elmerenghetek azon, mennyire bitangul szólt Igor Cavalera dobszerkója a 94-es donningtoni fesztiválon...
Valamint majd főzöm a teát annak a Csikósnak, aki éjszaka, a rézcsövek szorításából szabadulva, bőrig ázva és bokáig lógó orrváladékkal hív majd fel, hogy...ööö, te Pista, nincs nálad véletlenül egy peremező?
Bevallom, szkeptikus vagyok, de tudom jól, hogy a Kopasz is szorul, mert mindketten sejtjük, hogy itt csak két verzió elképzelhető:
- minden szkepticizmusunk ellenére az öreg autók kacagva teljesítik az utat, zokszó nélkül.
- iszonyatosan megszívjuk mindannyian és rókarágta tetemeinkre majd csak hetven év múlva bukkannak rá a Sopron környéki erdőkben.
Mindezek ellenére remek bulinak ígérkezik, még akkor is, ha minden valószínűség szerint lehajtjuk majd magunkról a menetet, míg ide, a képernyőkre jut az infó, de a Domsjö Expressz alatt talán szereztünk már annyi rutint, hogy egy döglött nyúl fültövén keresztül is feltöltsük a képeket a szerverre. Meglátjuk. Az azonban biztos, hogy most este még gyorsan berakom az 52-es házi szilvát a hűtőbe, jól fog az esni éjjelente - elalvás előtt - a megtépázott idegrendszernek.
Ha netán holnap (hétfőn), reggel nyolc körül a Clark Ádám tér felé téved, nyugodtan jöjjön oda ahhoz a két, bevérzett szemű hülyéhez, aki - lehetőségeikhez képest - szórakoztatja majd önöket az elkövetkező héten. Szükség lesz minden biztatásra, mert - a látszattal ellentétben - kicsit azért be lesznek rezelve, ahogy Szentendre felé veszik az irányt.
