Mindenkinek megvolt a módszere, amivel (akár csalással is) felkészült a versenyre. Én a becsületes felkészülést választottam. Na nem a Micra teljes átvizsgálását, hanem az előző napi hosszú edzést. Csütörtök este kilencre érünk haza Észak-Olaszországból. A több mint 700 km vezetés után már se időm, sem kedvem nem volt a kocsi takarítására, csak a két gyerek által termelt szemetet dobáltam ki a tököli indulás előtt.
A pályára érve egy ideig csak néztem a lázasan készülő kollégákat az időmérő rendszert próbáló futamok alatt, és nem értettem növekvő izgalmukat. Vártam az ellenfelem. Papp Tibi fente a fogát egy Micra-skalpra. Már rég tervezte a Micra-Baleno összehasonlítást, valószínű a Suzuki-vásárlás helyességének igazolására.
Ő viszont még nem volt ott, így be kellett érnem egy másik Suzukival. Dani Swiftjével bátran kiálltam, főleg mivel az első futam alatt még úgy tudtam, csak egy ezres változat. Indulás előtt még gyorsan megkérdeztem, hogy is kell gyorsulni. Húzasd nyugodtan a piros mezőig, bírja azt a Nissan motor! – javasolta Omm. Az nálam 6500-nál kezdődik, ezért a biztonság kedvéért a hatezres fordulatot szemeltem ki a váltásokra. Persze ehhez a műszerfalat kellett volna figyelnem, de én Danira koncentráltam, így sikerült is egyesben tiltásig tolnom. A rossz váltásnak köszönhetően, simán vitte a menetet a Swift.
Másodikként Assur hívott ki. Itt az esélyek már kérdésesek voltak. A Volvo 1,1 tonnájára 102 lóerő jut, szemben az én 75 lóerőmmel és 850 kilómmal. A startnál nem is voltak gondok, főleg, hogy az Assur kicsit elaludt, de a táv végére befogott. Az eredményt csak papírról tudtuk meg: egy századot vert rám a 440-es.
Ez így nem mehetett tovább: két menet, két vereség. Keresnem kellett egy gyengébbet. Nyegleót tudtam rávenni egy gyorsulásra, bár az előző futamok tapasztalatából már következtethettünk az eredményre. Hoztam a papírformát, így megnyugodva végre abbahagyhattam a kicsi Micra kínzását.
Közben Angéla stílusosan belibbent egy Cessnával kora délután. Mivel ő nem versenyzett, hívott, hogy hármasban - barátja, a Cessna pilótája is jött - nézzünk körül a reptéren. Nem kellett sokat győzködnie, egy nyert menet kipipálva, már nyugodtan mehettem. A kötelező toronylátogatás után, még megnéztük a leesett MIG 15-öst. Tavaly jártam utoljára Tökölön, akkor még építették, akkor még a kedvük is jó volt. Most ugyanazon emberek már szomorúan mesélték, hogy ez a madár már nem fog többet repülni.
Visszatérve a pályához, már rá sem lehetett ismerni a kollégákra. Motordoki idegesen szerel, Karotta elkezdi kipakolni a Corolla csomagterét, Sipos Zoli mosolya sem őszinte már. Ez nem az én világom. Inkább megnéztem, milyen eredmények születtek. Érdemes-e kiállnom még egyszer a Swift ellen. Hát nem. Az én legjobb, 19.542-es eredményem nem lett volna elég Dani ellen, aki 18,4-et is futott. Nem szerettem volna kinyírni a Micrát, nem szándékoztam többet beállni a startlámpa elé. De közben megérkezett Papp Tibi, és a csatánk nem maradhatott el. Illetve igen. Mire odaálltunk a startvonalhoz, az időmérő szerkezetet már elkezdték szétszedni. Így jártunk.
Visszamentünk a placcra még egy közös nagy fényképezésre, majd szépen hazahajtottunk. Nekem még az adatlapos fotózásról is sikerült lemaradnom.
Legjobb időm:
Elért eredményeim:
