Drag-Doxa...MUHAHA...ha idén célba ér az egy csoda! Összesítve ez jött le ismerőseim arcáról, amikor megemlítettem a szerkesztőségi gyorsulást. Valóban, Doxával olyan a gyorsulás, mint mocsárban a síkfutás. Ellenben ez a kerregő, tohonya eszköz az elmúlt kilencvenezer kilométeren nem hagyott az út szélén. Ha nem is időben, de idővel odaért. Mindig, mindenhova, még a Tökölre is.
Technikai szempontból nem készültem a versenyre , leszámítva a Lego-Threepio-t a tükrön, meg a csomagtartót, amit végre kipakoltam. Így a hátulja már annyira nem is dinnyés. Pedig maga az autó klasszikus zöldséges volt. Stuttgartot 280E-ként hagyta el, sorhat motorral, 186 lóerővel. Aztán valaki behozta Svájcból, belekókányolt egy 300-as dízelmotort több méter szigszalag és kerti slag felhasználásával, majd hadra fogta. De így tákolva-mókolva is szeretem.
A technikával ellentétben lélekben nagyon készültem, főleg Csík ellen, pedig tisztában voltam a száraz tényekkel. Tudtam, hogy papíron jobbak az esélyeim. Több év használat után derengett, hogy ugyanaz a motor van Doxában mint Erában. Azt is tudtam előre, hogy az én autóm könnyebb, hogy a diffi rövidebb. Még normál diffivel is jobbak lettek volna az esélyeim, hisz a 88 lovasok közül a szedán 17.8, míg a kombi 18.9 másodperc alatt gyorsul százra. Ellenben egy eddig ismeretlen érzéssel is meg kellett küzdenem. Nevezzük drag-drukknak! A rajtnál állva rettegtem, hogy tapasztalt kollégámmal ellentétben fogalmam nem lesz, hogy kell egy gépjárművet kezelni.
Mégsem hittem, hogy Doxa meglepetést fog okozni a versenyen, pedig azt tette. Lassan öt éve megvan, de ilyet még nem tapasztaltam: csikorgó kerekekkel lőtt ki a rajtnál. A szívem kihagyott, a tükörben pedig láttam még ahogy Bandi a fejét fogja. Álmodoztam róla, hogy sikerül 20 alá vinni az időt, de nem sikerült. A legjobb végül 21.428 lett, 20.826-os nettó idővel. Pont ERA ellen! A többi időmmel szégyenben maradtam volna Csík hűséges család- és teherszállító járműve ellen.
A csata szorosabb volt, mint számítottam, mindössze két századdal sikerült csak jobbat mennem. De négyszáz méteren csak aranyat osztanak, úgyhogy mindegy is. A tempóról csak annyit, hogy a motorháztetőre erősített kamera is felborult. Igazi versenyzőket persze megmosolyogtatta volna a futam látványa, de Fenyő Balázs csodálatos képein úgy látszik, mintha száguldanánk.
Utána akartam Csíkkal megint menni, de a kétszáz kilós súlykülönbségre hivatkozva sajnos elállt a visszavágótól. Be kellett volna ültetnem Assurt , Tibbyt meg Winklit, és úgy menni megint. Így kiderült volna, melyikünk motorját tartja nagyobb rendben a Karesz és Fia Gépjáműegészségügyi Kht. Ez persze, mint minden frappáns riposzt, csak napokkal később jutott eszembe.
Koncz Kínai Gerilla János L200-asa már könyebben ment. Kettőt is mentünk, mindkétszer bő egy másodperces különbséggel nyertem. Először 22.111 kontra 23.465 lett a végeredmény, másodszor pedig 21.553 és 22.823. Az előbbi időmre nem lehetek különösen büszke, Era ellen csúfos vereséget jelentett volna. Szerencsémre Koncz Jani ellen mentem, ráadásul betonon. Ha mindketten kihúzódtunk volna tíz métert balra és jobbra, le a fűre, akkor Doxa csak egy újabb strigula lenne az L200-as terepbajnoki övén.
Prokee Trampja viszont csúnyán elkente a számat. A Trabi 21.095-öt hozott, míg Doxa 21.69-et. Ezek a benzinisták már csak ilyenek. De így is szerencsém volt, ez az idő megintcsak az Erára szavazó olvasókat boldogította volna, ha éppen Csík ellen teljesítek ilyen gyatrán. Vereség ide vagy oda, egy csodás nap volt, régen mulattam ilyen jól. Pláne, hogy kipróbáltam Bandi 02-esét. Nekem kell egy olyan! Főleg mert kevés dolog áll messzebb egy öreg dízel Mercitől, mint a versenyzés. De aznap mégis valahogy helyénvalónak érződött vele a lámpánál állni. Bármennyire is esetlen és esélytelen egy ilyen környezetben. Főleg hogy letudtuk a kötelező BMW-Merci párharcot.
Nem emlékszem hogyan, de Tibby bajorjával egyszercsak a rajtrácson találtuk magunkat. Egyes, soröt üvölt, zöld, kerekek csikorognak, Tököl pedig eltűnt a közepesen elégetett gázolaj füstjében. Az első százötven méteren a csillag és a cápaorr vonalban voltak. Majd Tibby illedelmesen elköszönt és lelépett. Annyira mondjuk csak nem verhetett meg, hisz a rendszámát még le tudtam olvasni...mondjuk jó szemem van. Pista kérdezte is ki nyert:
- Tibby nyert, de nem sokkal – mondtam.
- Mennyivel?
- Olyan három autóval.
- Őőő...te, az nagyon sok.
- Jólvanna!
Igen ám, de utólag láttam, hogy Tibby bizony kiugrott...viszont csalni ért. Mindegy is, jövőre visszavágok, de nem Doxával!
Legjobb időm (ezzel lettem tizenhetedik):
Elért eredményeim:
Így szavaztak önök a Totalcar Facebook-oldalán.
