Kubában újra szabad magánszemélynek új autót vásárolnia. Ez a hír felért egy sokkal, hiszen a szigetországot nosztalgikus hangulatához ugyanúgy hozzátartoztak az 1959-től tákolt nagy, amerikai hodályok, mint a Ladák, Moszkvicsok és Uralok pöfögése. Sokan ugyan azonnal sírni kezdtek, hogy most már vége mindennek, de nem eszik olyan forrón a kását.
Ahogy a Totalbike cikke is írja: új gyártású járművet ötévente egyszer vehetnek magánszemélyek, és csak azok, akik a vásárláshoz szükséges konvertibilis valutát "az állam szolgálatában végzett munkával" keresték meg. Gondolom nem kell külön kifejteni, hogy ez a feltételrendszer egy kubai számára, aki havi 20-25 dollárnak megfelelő pesót keres kábé anyit jelent, mintha nekünk azt mondanák, hogy tessék, tiéd a világ legnagyobb gyémántja a Holdon, csak menj el érte.
Nem kell félni, Kuba még jó ideig megmarad a samponnal kent differenciálművek és fakardános Zsigulik országa.
Bár tény, hogy az idő múlása és az alkatrészhiány lassan ott is legyőzi a találékonyságot. Bizonyíték erre Balla Zoli fotója 2004-ből, ahol ez az 1959-es Chevy Impala parkol a ház előtt. Ki tudja, lehet, akkor már régen úgy állt, mindenesetre furcsa kis időutazás ez, hirtelen egy évet ugorva (az EXIF-infó szerint 2005 március másodikán készült a kép) láthatjuk ugyanazt az autót ugyanott, ugyanúgy. Talán csak a felnijét cserélték le, de lehet, hogy használták még egy ideig. Sosem tudjuk meg az öreg, lepattant Chevy történetét, pedig én azért kíváncsi lennék rá (elhunyt a tulaj és nem sikerült továbbadni?). A régi tárgyaknak múltjuk van és én nagyon szeretem felderíteni azt.
Azt hiszem, ki is megyek a bolhapiacra a jövő héten.
