Meleg, nyári estén ültünk nálad az udvaron az olajos nadrágoktól megfestett kempingszékeken és röhögtünk Tie-on, azon a címeres ökrön, hogy micsoda trójai falovat kapott ajándékba, amikor a Velvet hasonmás versenyén megnyerte Jáksó ezüst Range Roverét, amit a kétállú még a nevére sem vett soha. (Cserébe ennyire iszonyú képet csinált rólad a telefonjával.)
Ott szívtuk a vérét a porrá mállott hátsó ajtóval, a kehes motorral (és mennyire megkönnyebbültél, mikor végre sikerült kiszedni). Ott állt a csodás, kocka LC-d és a Pajero is, amit később megírtam. Ott és akkor derült ki, hogy kafferbivalybalamber és Trebitsch néven igazi törzskommentelő vagy, nem csak itt, hanem az Index fórumain is. Ott, az udvaron derült ki, mennyire is szeretjük mindketten Rejtő Jenőt (te még a bálba is Trebitschnek öltöztél, az igazinak) és a jó zenét.
A kávé erős volt, a sör pedig hideg és én már akkor is csodáltam azt a végeláthatatlan optimizmust, szókimondást és jókedvet, amit magad körül árasztottál. Úgy, ahogy csak a halálos kórral megküzdött ember teszi. Egy jókedv hot-spot voltál ebben a világban és az maradsz nem csak a terepjárósok, hanem mindenki emlékezetében, aki ismert. Testedet legyőzte, szellemeden csorbát nem ejtett a betegség, így maradsz meg nekünk.
Vass Gábor, élt 52 évet, ezt olvassák majd idegenek, ha feléd tévednek ezek után. De mi, akik ismertünk, tudjuk, hogy te voltál az Igazi Trebitsch, és ez nagy szó! Ég veled cimbora, lett volna még mit lesöröznünk, de megtesszük majd egyszer. A Zöld Pofa vizein, ahol csak a Na,mi újság Wagner úr? jár hetykén félrecsapott kéménnyel. Őszinte részvétünk a családodnak, nem felejtünk el.
