Ez nem burzsoázia, ezek csak gazdagok
Kiküldött világjárónk, Peka, ezúttal a Monaco Top Marque-kiállításon járt. Képeiből világosan kitűnik, ki az efféle kiállítások célcsoportja. Jó eséllyel nem a brit nemesi címek tulajdonosai, sokkal inkább az újgazdag, ízlésficamos üzletemberek és yuppie-k.
A Top Marque Monaco az egyre szaporodó egzotikus autókiállítások egyik legfényűzőbbje. Itt nem csak autók, hanem hajók, órák, ékszerek és egyéb luxuscikkek parádéznak az autók mellett. A milliomosok kiállítására Budapestről is aránylag olcsón eljuthatunk.
Fapadossal mondjuk Milánóig, majd onnan bérautóval tovább. Monacótól pár kilométerre Mentonban pedig a tengerparti Etap hotelben kevesebb, mint 50 euróért alhatunk háromágyas szobában (fejenként 16 euróért). Azonban itt véget is ér az olcsóság, mert minden más elég drága. Mi Milánóból nem autópályán hanem Torinón keresztül (ahol meglátogattunk egy kereskedőt, akinek a raktárában számtalan csodálatos klasszikus olasz autót láttunk) országúton és az Alpok szerpentinjein keresztül ereszkedtünk le a Riviérára. Szerintem a pár órával hosszabb útért bőségesen kárpótol a táj szépsége.
Monacóba délután értünk és rövid pihenés után, kora este behajtottunk a kaszinókhoz. Itt szinte több különleges autót láttunk mint másnap a kiállításon. A 458-as Ferrari itt népautó, 2-3 percenként láttunk egyet. Érdekes, de pirossal alig találkoztunk, a legtöbb fekete volt. A kaszinó vagy a Hotel de Paris előtt ácsorogva pár perc alatt megláthattuk az autóipar összes különlegességét. A felhozatal változatosságára jellemző, hogy pár perc eltéréssel láthattunk egy közel ötven éves Fiat Jollyt, mögötte a Fisker Karmát. A kaszinó előtti legelső helyen pedig orosz rendszámú Maserati parkolt.
Hamar messzire jutottak a nagy orosz testvérek, a több évi várakozás után megvásárolható Zaporozsectől a Monacóban tartott Maserati-Rolls párosig. Természetesen ebben az időszakban nem parkolhat bárki a kaszinó vagy a hotel előtt, csak a Top Marque approved táblával ellátott autók, illetve a hírességek. Előttünk lépett a kaszinóba Silvio Berlusconi. Mikor belefáradtunk a szinte elképzelhetetlen luxus látványába, beültünk bérelt Fiat Puntónkba bedobtuk a pórnép McChickenjét (Franciaországban sört is árulnak a mekiben). Másnap igyekeztünk időben beérni a kiállítás helyszínére, hogy legyen még parkolóhelyünk, ugyanis ez időben rendezték a Rolex teniszgálát is, pár száz méterre a kiállítástól.
Az ékszer és óra pavilonon áthaladva érhettük el az emeleti termet, ahol az autók álltak. Első pillantásra csalódás volt a meglehetősen kicsi terem, de itt nem a mennyiség számított, hanem az ár. Nem véletlenül nem írtam minőséget, hiszen némelyik kisszériás, egyedi vagy éppen tuningautó elképesztően silány minőségű volt.
A pálmát az olasz Soleil Motor Corvette-alapú teremtménye vitte. A karosszériaelemek kidolgozása, illesztése és maga a belső kárpitozás alulmúlt minden szintet. Nem sokkal maradt el tőle a Hamann sem, amelyik úgy gondolta, hogy az autók tetejére ragasztott funkcionalitást nélkülöző üvegszálas légbeömlő miatt bőven kérhet több ezer eurós felárat. Ha ezt egy kínai vagy más ázsiai, esetleg orosz tuningcég művelte volna, akkor mindenki legagyizza.
A Mansory által kiállított szörnyek hozták a formájukat. Kellemes meglepetés volt viszont a szlovén Tushek sportkocsi. Eredeti formája prototípushoz képest jónak tűnő minőséggel párosult. Szinten pozitív benyomást keltett a Rimac Automobili 1088 lóerős elektromos autója. Emellett meglehetősen eredeti formájával és érdekes arányaival tűnt ki a Savage Rivale GTS, amely méltán viselte a roadyacht becenevet. Szériaautókkal csak néhány gyártó jelent meg (McLaren, Aston Martin, Pagani, Koenigsegg), a legtöbb sportautó-gyártó modelljeinek csak a különböző tuning-változatait láthattuk.
A kiállítócsarnok előtt felsorakoztatott tesztflotta felülmúlta minden autórajongó álmát, tesztvezetni lehetett az egyedi prototípusokat, illetve délután pár órára lezárták az F1-es pálya kikötői részét, itt komolyabban is meg lehetett hajtani őket. Mindent a vásárlóért. Nekünk pedig maradt a bérelt Punto és egy kis irigység.
A többit elmondják a képek.
