Idén is megtartották, talán, hogy mindannyian kicsit meghaljunk. Hogy mit? A Mille Migliát, amit, ugye, mindenki úgy mond (áhítattal) mos már, hogy "mille míjja", senki nem "miggliázik"... Hiszen ez egy szent ünnep. Naná, hogy megtartották, hiszen a szervezőknek jó, mert a beugró közel két és félmillió forintnyi kemény valuta fejenként, a nézőknek jó, mert ez egyike az utolsó, közúton, kilométerek százain zajló autóversenyeknek (még ha hivatalosan be is kell tartani a sebességkorlátozásokat), a versenyzőknek jó, mert értő nézőknek megmutathatják felbecsülhetetlen értékű, olykor legendás hírű, de mindenképpen csodás régi versenyautóikat, de jó maguknak az autóknak is, mert végre rendesen megtornáztathatják elgémberedett öreg ízületeiket.
A Mille Miglia népünnepély, és bár már évtizedek óta csak egy nosztalgiafutam, nem pedig éles verseny, mivel Olaszországban zajlik, ezért a rendőrök készek szemet hunyni némi gyorshajtások felett. Itt zaj van, menés van, autóbuzéria van, töményen. Ennél érdekesebb autókat, hitelesebb környezetben, tapintásnyi közelségből, pláne ilyen mennyiségben nem láthat földi halandó.
Idén közel 400 indulóból állt a rajtsor, a kínálat pedig szokás szerint úgy alakult, hogy holmi egyszerű Jaguar XK-val szinte labdába se rúghatott az ember. Ráadásul ez az a verseny, ahol az ember láthat olyan, negyven, ötven, hatvan éve letűnt márkákat versenyezni, mint a Rally, az ABC, a Bandini, a Gilco-Panhard, a Cisitalia vagy a Siata. A Mille Miglia kitép egy darabot az ember szívéből.
Talán emiatt is alakult úgy, hogy én még sose mertem a rajthoz utazni, hogy megnézzem - félek, hogy belepusztulnék. Viszont Ladányi András nevű olvasónk járt ott idén, végigkattintotta a mezőny java részét, és jó pár száz képet elküldött hozzánk, a szerkesztőségbe. Bevallom - én vagy háromszor végignéztem a teljes anyagot, mire nekiálltam válogatni a képekből, hogy a TC-olvasóknak csak egy barátságos, 182 képes galériát kelljen végignyálazniuk.
Ha már újságba megy, kitúrtam, melyik autó, micsoda, arról a kevésről, amiről tudtam is valamit, mellékeltem egy kis plusz információt is. Kattintsanak bele bármelyik képbe, a galériába jutnak. Oszt' művelődjenek, ámuldozzanak, ábrándozzanak. Mert lehet, hogy nem a mi léptékünk ez a miliő, de elég belelátni egy kicsit, és már attól gazdagabban kel fel az ember a reggeli kávé mellől.
Vigyázat, időrablás következik!
