Ki ne hallotta volna az apjától ezt az örök érvényű mondást? Nem biztos, hogy mindenki azonnal megértette, miről is szól ez a tömör életbölcsesség. Nekik mutatnék egy példát, egy egészen plasztikusat.
A szerkesztőségi levelezőlista komoly fertő. Gyakran tűnnek fel levelek, amikben másokra ártalmas tartalmak vannak – ilyenek Árpád motorhirdetéses szpemjei, Dani Vespa-hirdetései, de néha Csikós, Bandi és Bende Tibby is küld be szerintük érdekes hirdetés-linket.
Most is ez történt, Bendétől indult a levélfolyam, a címe: VENNI! VENNI! VENNI! Így, nagy betűkkel, mindenki képébe belekiabálva. A linken egy 190-es Merga hirdetése. Mióta megvan Tibbynek a sparmodell 190-ese, különösen vonzódik a típushoz – vezettem a kocsit, meg tudom érteni.
Meg is nyitottam a hirdetést, de már második pillantásra tudtam, Bende valamit csúnyán benézett. Mert hiába a hangzatos duma, a vonzó ár, a kereskedés címe már régről ismerős volt. Ez az a XVI. kerületi neppertelep, ahol az egyik barátom ötéves gyerekével betérve (olcsó autót kerestek) a gyerek csak annyit kérdezett: apa, miért jöttünk a bontóba?
A XVI-ban több ilyen hely is van. Amikor röhögve válaszoltam Tibby levelére, hogy csúnyán lukra futott, mert ott én még épkézláb autót sosem láttam, Kőbájker a térdét csapkodta, és rögtön benyögte a másik autós szeméttelep címét. Aztán egyetértésben bólogattunk: ezekre a helyekre csak szörnyülködni szabad járni. Itt még azt sem hiszem el, amit kérdeznek. Olyan utolsó lepratelepek, hogy a gazba beállított autókat a kedves leendő vevők orra előtt gittelik-fényezik festékszóróból.
Mondtam is Tibbynek, ha belefér az időmbe, elmegyek, megnézem, mert nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy a leírásnak akár csak egyetlen szava is igaz legyen. Beteszem ide szóról szóra, vésse jól mindenki a fejébe: „Nagyon megbízható műszaki állapotú, kis Mercink eladó, vonóhoroggal, rengeteg vizsgával, hibátlan motorral, futóművel és váltóval, napi használatból. Esztétikai állapota kívül is, belül is teljesen megfelelő. Fogyasztása az automata váltós kényelemhez, és a megbízható Mercedes-feelinghez képest elenyésző. 3 éve 1 tulajdonos használta, nem volt elhanyagolva. Tehát ne habozzon, keressen fel minket és legyen ön is az ügyfelünk!”
Ja, természetesen hölgy tulajdonostól. Csak mert az "idős pap misére járásra használta; nyugdíjas nagyszüleim a telekre gurultak vele kapálni, de tényleg csak jó időben, és a földút elején letették; anyukám nyerte autónyeremény betétkönyvön, aztán a kávézóba járt vele, meg néha wellness hotelbe/rászorulóknak vitt élelmet és takarót, de csak ritkán, és előtte hosszan melegítette a motort"-opciókat nem kínálja a hirdetési oldal.
Bökte az oldalamat a kíváncsiság, hogy mégis milyen lehet élőben a kocsi, mert ennyi szépet azért csak nem ír valaki, ha egy szó sem igaz belőle, ráadásul olyan ügyesen fotózza a kocsit, csűri a szavakat, hogy még a minden hájjal megkent Tibby is rövid izgalmi állapotba jött tőle.
Elmentem, megnéztem. Talán a legenyhébb kifejezés, hogy egy minden kritikán aluli trágyadomb ez a szerencsétlen, valaha szebb napokat megélt kismerga. Egy olyan porcikája nincs, amitől ne kapna el a hányinger, bottal nem piszkálnám meg. Az ajtót még kinyitottam, de bele már nem mertem ülni, pedig az ülések nem voltak kiszakadva, nem lógott ki belőlük az afrik/habszivacs. A géptetőt sem nyitottam fel, és arra sem voltam kíváncsi, mit találnék a csomagtartóban. Bőven elég volt, amit kívülről láttam. Aki ennyi alapján képes lenne ezt a szarkupacot megvenni, az sajnos nagyon rútul rá fog baltázni. Nincs az a szépen duruzsoló motor, selymesen váltó automata, ami ellentételezhetné a látottakat.
Az, hogy rohad a géptető pereme, sag schon. Hogy az ablaktörlőt gumi nélkül járatták (és gondolom valami speciális abrazív anyagot is kentek a lapát alá, biztos, ami biztos alapon), ezzel mély barázdákat véstek a szélvédőbe, nem nagy kaland. Legalább szépen látszik, milyen ötletes mechanikával törli a Mercedes a lehető legnagyobb felületen az ablakot. De a kormányt és az egyéb részeket nézve ember nem veheti komolyan a kétszázezernél is kisebb futásteljesítményt.
Az ajtóborítás mállik, levelestészta-szerűen nyílik szét, még az akkurátusan becsavart pozdorjacsavar sem tudja a helyén tartani. A kocsi nagy részén repedezik a metálfény. Ahol nem, ott a festék alatti gittrétegek igyekeznek mihamarabb elmenekülni a karosszériától. A jobb oldali C oszlopot szép vastagon vakolták fel, szerintem simán bele lehetne verni egy akkora szöget, ami egy méretes tájképet is megtart.
A sárvédők pereme rügyezik, a küszöb már messziről sem tűnik egészségesnek, közelről viszont szemet szúr, hogy a büdösnepperek egyik nagy barátja, a frissen felfújt mattfekete festék sem tudja elfedni azt a gyalázatot, ami ott van. Matt fekete javító festékből jutott a jobb hátsó sárvédőívre is – itt már le is dobta magáról az eredeti festéket, a többi helyen csak fekélyes kelések domborítják kifelé a sok réteg lakkot.
Hogy miért is lett teljesen átfestve a kocsi – még egyszer nagyon régen, ugyanis ez a fényezés (már ha ezt a szót illik ebben az esetben használni) nem az eredeti színe – azt jótékony homály fedi. Ártábla nincs a kocsin, így a helyszínen szinte semmi információt sem tudhat meg az ember, csak ha odahív egy eladót. Én viszont inkább eljöttem, ugyanis attól tartok, eleget láttam, amit ez alapján megtudtam, az is bőven sok volt. Ez a kocsi már egy jobb bontóban sem érne egy árva petákot. Itt viszont még megpróbálják valakire rámelegíteni, és attól tartok, sikerülni is fog. Hiszen esztétikai állapota kívül is belül is teljesen megfelelő, három éve egy tulajdonos használta, nem volt elhanyagolva. Hogy törne le az ujja, amivel a billentyűzetet kopogtatta, amikor ezt írta le.
Sajnos most a nagyon olcsó kocsiknak van igazán keletjük, és ezt sok ember ki is használja. Remélem, Önök alaposan megnézik, mit vesznek, mert egy ilyen foshalmaz nagyon gyorsan lelki és anyagi nyomorékká tehet bárkit. Mert amíg szar van veréb is van, de ne mi legyünk a madarak.
