Miközben Tibby Kirgizisztán egyhavi GDP-jét költi el épp az E28-ra, folyamatosan azzal oltogat, számoljam már ki, mennyit költöttem az E32-re az elmúlt két évben, és ebből hány kilométert sikerült megtenni. Szívemen viselem lelki békéjét, és ha az nyugtatja meg, hogy van nála is nagyobb balek, hát én szívesen segítek.
A kezdő tét valahol 465 ezer körül volt, ennyi kellett ahhoz, hogy az autó a nevemre írva, biztosítva, vizsgáztatva menetkész legyen. Innen indulunk tehát, azóta megtettem majdnem kereken húszezer kilométert – gyorsan végigszaladunk tehát azon, hogy ez mennyibe kerül nekem. Az üzemanyagköltség persze kimarad – egyrészt sosem jegyzem, másrészt pedig az alábbiak csak a szűken vett fenntartási költségekről szólnak.
A viszonyítási alap legyen mondjuk Pista Vulvája, hiszen tudhatjuk, hogy a nagyjából kétszázezerbe kerülő tizenkétezer kilométer egyenlő a „Gondtalan élettel, egy marék ropiért". A lélektani határ tehát 1666Ft / 100km (UPDATE - elszámoltam persze egy nullával...) körül van, ha ez alatt állok meg, jól jártam, felette balek vagyok.
Szaladjunk előre, nálam ez a szám… tádádádááámmm: 7725Ft / 100km.
Ennyiből már vehettem volna egy jó Kalost – ez volt drága kollégám első reakciója. Nem tudok vitatkozni vele.
Forintosítsuk: 1.545.000, azaz egymillió-ötszáznegyvenötezer forintot toltam bele az autóba kicsit több, mint két év alatt. Horror, borzalom, mindeközben az autó ér nagyjából háromszázötvenet, és jelen állapotában kívánna még félmilliót legalább.
Balek vagyok? Igen. Jól érzem magam a balek-autóban? Igen.
Néhány hete egy benzinkúton véletlenül összefutottam Lacival, a neppersráccal, akitől az autót vettem. Elcsodálkozott azon, hogy még nálam az autó, ráadásul megy is. Elmeséltem, hogy gyakorlatilag minden elromlott már, ami csak van az autóban, de amikor épp működik, akkor megbocsájtok neki minden szívást, szerelést, szenvedést.
Értette, miről beszélek, egy limitált 850 CSi-vel él gazdasági közösségben.
Nos, akit részletesebben érdekelne, mire sikerült elszórnom egy rendes, egyéves családi autó árát, annak szemezgetek egy kicsit. A borzalmas végösszeg ellenére az árak itt-ott gyanúsan olcsónak tűnhetnek – ez nem a véletlen műve, jelentős kedvezménnyel vásárolom az alkatrészeket, illetve a munkák domináns részét magam végeztem, így nem kellett munkadíjat számolnom.
Vesedonor
Vettem egy donort. Szövetbelső, alufelnik, szintén sorhat-háromliter, automata, 150.000-ért. Elég sokat felhasználtam belőle, bár néhány esetben komoly problémát jelentett a két év eltérés a gyártási időben.
Fékek
Első tárcsa, első betét, kopásjelző szinte azonnal, a vásárlás után, pár hónappal később a hátsó is, majd idén tavasszal a vizsga előtt hátsó tárcsák, kézifék-pofák, és persze újra hátsó betétek is. Nagyjából 90.000 Ft.
Futómű
Jobb alsó lengőkar és jobbos komplett kormányösszekötő rúd a vásárlás után, aztán szép lassan stabilizátorpálcák elöl-hátul, hátsó lengőkarok szilentjei, egy hátsó kerékcsapágy, első lengéscsillapítók, összesen valahol 170.000 magasságában
Kerekek
Az autón vásárláskor téli gumik voltak, nem is fiatalok, pocsék állapotban. Muszáj volt bevásárolni, hogy ne az életemért reszkessek nyolcvan felett. Uniroyal téli garnitúra 105.000-ért, Falken nyári 125.000-ért, utóbbit a donor alufelnijeire szereltük.
Motor
Hát volt gond. Először is kipróbáltam, hogy dombnak felfelé tudja-e hármasban a 180-at (lezárt német autópályán természetesen), és vajon bírja-e. A válasz: igen, nem. Egy ideig tolta magát, aztán a hangja „elfurcsult”, és a ménes könnyed galoppra váltott. Eltört a kettes henger egyik himbája. Gyors tanakodás után megkapta a donor hengerfejét, egyszerűbb és gyorsabb volt átrakni, mint átfűzni a himbasorokat, plusz a veztengely bütykei is vállasodtak már itt-ott. Aztán főtengely- és vezérműtengely-jeladók, gyújtáskábelek, gyertyák, meg persze háromszor olaj és szűrők. Jött új rotor, átkerült a donor önindítója, összes üzemanyag-és vízcső, termosztát, az eredeti, négyféle injektor helyett a megbontott motorból hat egyforma, számtalan tömítés és szimmerring az olajfolyás megszüntetésére. Összesen valahol 310.000 Ft körül álltunk meg.
Hajtáslánc
Az elmúlt két évben a folyamatos szívások ellenére sem állt az autó egy napnál tovább, kivéve az egyetlen esetet, amikor a váltó megadta magát. 4HP22 négysebességes automata, számtalan típusban megtalálható, relatíve egyszerű szerkezet, nehéz agyonvágni. Az én autómban azért sikerült extrém módon elhaláloznia. A „három és feledik fokozat” időnkénti beváltása még elviselhető volt, de egy csendes tavaszi napon egyszerűen bezárt a citrom, és ettől kezdve örökhajtóssá vált, mint egy olcsóbb gyerekbicikli. A megoldás adott volt, hiszen a donor finoman, lágyan és biztosan váltott - ám ez a sima hidrodinamikus verzió volt, az eredeti pedig elektronikus vezérlésű. Sebaj, néhány apró szívás – az olajhűtő csöveinek más volt a menete, cserélni kellett a kickdownkábelt, nem egyezett a tolatókapcsoló csatlakozója – mellett azért a műtét sikerült. Apró szépséghiba, hogy a műszerfal azóta is minden indításnál pánikolva sípol, hiszen nem látja a váltót az autó alatt, arra a két-három évre, amíg sorra nem kerül az eredeti váltó javítása, így is megfelel.
Volt persze még kardánkereszt és kardánfelfüggesztő csere, új váltó- és motortartó bakok, majd mindennek megkoronázásaképpen a kardán hátsó aszinkron-csuklója. Egy elsőkerekes autó féltengelycsuklóját kell ideképzelni, a bordás kiállás nélkül. Csak gyári, ötvenezer, és persze nem volt jó hozzá a donoré, mert más a csavarok osztóköre. Fájt, nagyon fájt.
Ja, és volt szűrő- és olajcsere mindkét váltóban. Ez a szekció kábé 250.000-be került.
Kipufogó
Szinte felüdülés arról beszélni, hogy a 60.000-től felfelé kapható (de inkább nem kapható) hátsó dobot sikerült 17.000-ért megvásárolni elfekvő készletből, az elejét pedig kisebb javításokkal összehoztuk a donoréból. Kellett még néhány felfüggesztő elem és egy lambdaszonda, valahol 70.000-nél álltunk meg.
Elektromos rendszer
Volt vele munka. Szerencsére alkatrész alig kellett. Egy Banner akku, két első fényszóró, egyéb apróságok. Bónuszként kapott az autó egy fixen beépített 230V-os invertert, hogy telefon, laptop, fotóakku töltése megoldható legyen. A Google szerverparkját megszégyenítő kábelrengeteg ellenére ez volt az egyik legolcsóbb terület, olyan 65.000 körül megúsztam.
Karosszéria
Gázteleszkópok a géptetőhöz és a csomagtartóhoz, patentek, némi díszléc, a donor krómdíszlécei a fekete Shadow-line dekor helyett, egész olcsón megúsztam, de legalább nincs is látszatja, a rozsdanyomokhoz, karcokhoz, festék-leverődésekhez még nem is nyúltam. Cserélni kellett az első szélvédőt is, kerettel, díszléctartó patentokkal. Nagyjából 100.000 Ft. lett a vége.
Beltér
A legtöbbet itt spóroltam a donor cuccaival. Kihajítottam a bőrüléseket és a műanyagnak látszó fadekort. Lecseréltem a C-oszlopok burkolatát a belső lámpákkal együtt a térképlámpás verzióra, beraktam a hátsó napvédő rolót. Átraktam az M-es kormányt az ismeretlen okból belekerült E28-é helyett, no és persze a donorban talált gyári CD-tartót is becsavaroztam a középkonzolba. Ide némi aprópénzt költöttem csak.
Ezen kívül – jobb ötlet híján – ide sorolom a klíma életre lehelését is. Meglepő módon a gáz elvesztésén kívül komoly gond nem volt, bár a terelőlapátok léptetőmotorjait három helyen vissza kellett pattintai a fészkébe, meg talán két széthúzott csatlakozót összetolni.
Legyen tehát a végösszeg a gáztöltéssel együtt mondjuk 30000 Ft.
Papírköltség
Természetesen az eltelt két évben volt egy műszaki vizsga, szükség volt egy futóműállításra, egy gázbizonsági szemlére, és fizettem némi KGFB-t. A megállt váltó miatt egy soron kívüli trélerezés is beugrott. Ez megdobja még a listát nagyjából 80.000 Ft-tal.
Valahogy így állok kicsit több, mint két év, és nagyjából 20.000 km után. Illetve ettől rosszabbul – mint említettem, még legalább félmilliót kívánna az autó. Kezdődik azzal, hogy a szívó gázrendszer ebbe az autóba a legrosszabb választás volt – az előző tulaj nyilván spórolni akart. Most azonban a keverőfej a 80mm átmérőjű szívócsövet 34mm-re szűkíti, amitől az autó sem gazdaságos, sem lendületes közlekedésre nem alkalmas. A szekvenciális gázinjektoros átalakítás szerény becslések szerint is nagyjából 120-150.000 Ft lenne. Tervezem már a megvétel óta, de mint fentebb olvasható, mindig közbejött ez-az.
A karosszéria sincs fényes állapotban, lakatolás és az ezután szokásos kozmetikai fényezés is szükséges volna – különösen gáz, hogy látható, feltűnő helyeken is van némi rohadás. Gyors és hatásos rombolást végzett az esztétikában az a szőke hölgy, aki Vitojával az álló sorban elindult, összetörte a hátsó lökhárítómat, és megnyomorgatta a hátfalat. A korrekt javítás új alkatrészekkel nagyjából 850-900.000 Ft lenne, ami a biztosítótól kapott 208.000 Ft-hoz képest meglehetősen magas – így természetesen barkácsolás lesz belőle, a donorból megmaradt hátsó lökhárítóval és a hátfal óvatos egyengetésével.
Szintén a tartalékautóról mentettem meg négy egész szép ajtót – sajnos színben erősen elütnek, hacsak nem egy amerikai sheriffautót akarok megformázni. Cserélni viszont igen kéne, a mostani ajtók egyre több rozsdát pergetnek ki nyitáskor. A szélvédőm ismét berepedt, egyelőre nem jutott ki a széléig – kis szerencsével megmarad az utas előtt, akkor halogathatom még a cseréjét.
Szóval volna még mire költeni. Van az a lélektani határ, ahol az ember feladja a küzdelmet, és egy másik autó után néz – én azonban valószínűleg átestem ezen a ponton anélkül, hogy észrevettem volna. A csomagtartóban már sorakoznak az apróságok a hátsó lökhárító felszereléséhez, és már keresgélem a megfelelő gázszettet is.
Nem lesz vége, sosem lesz vége.
