Stockholm, Svédország, 2003 majd 2004,5,6...akármeddig. A hatóságok belátják, hogy okosabb, ha hagyják, hogy a száguldozók máshol vezessék le energiájukat, ezért összeterelik őket és adnak nekik egy kihalt, poros hegyoldalt: tessék, itt csapathattok, saját felelősségre, a város szélén. Aki pofára esik, annak fáj majd, de alapvetően lenyugszik mindenki. Por, móka és szórakozás, mentőt-rendőrt-egybenyakú biztonsági őrt nem látni.
Indulni bármivel lehet. Robogóval-krosszmotorral, 70 éves, amerikai kisteherautóval vagy 02-es BMW-vel. De akad itt jócskán széttuningolt-kompresszoros amerikai vas és profi, metanolos mud-racer is. Minimális költség, maximális móka. Bevallom, nekünk is eszünkbe jutott már ilyen, de gondolhatják, hogy a felajzott kandisznó merevségű közigazgatási szervek és mindenféle egyesületek mennyire kooperatívak ilyen esetben. Agyonszabályzottak, bumfordik és elutasítóak lettünk, pedig a népnek jól jönne egy kis cirkusz, lehet, akkor tényleg nem a Hungárián vagy az M1-esen tesztelnének. Addig marad az unalmas, lapos Red Bull röpnap, a kifeszített sodrony az erdőben és az egymást utáló gyalogosok-motorosok-autósok. Pedig ilyen elhagyatott hegyoldalból akad idehaza is bőven. Persze, veszélyes, jaj, nem kell? Dehogynem...
Összefogunk és megcsináljuk?
UPDATE: Menet közben, posztírás után, jelentkezett rali-szakértőnk és rávilágított egy pár tényre e körül, úgyhogy komolyabban is utánajárunk annak, hogy hová tűntek a hazai hegyi-felfutók, miért emigrált sok hazai versenyző más bajnokságba ill. milyen feltételek mellett lehetne feltámasztani egy ilyen rendezvényt. Stay tuned, ráharaptunk a témára. Köszi!
