Egy hónapig állt a garázsban, mielőtt összehoztuk Sabccal az elvitelt. Közben átnéztük, kiderült, hogy milyen patent, bizgera, egyéb semmisült meg az évek során, vagy a szétszedéskor.
Nem volt hosszú a lista, két körben (le se merem írni) százötvenezerből megúsztam: új jel hátra, motortéri szigetelések, külső patentból pár darab, belső patentek, ajtóra nylon, légterelők a légbeömlőkhöz, új gázpedál, zárkarikák, első doblemezbetétek a hozzájuk való szigetelőgumival, kédergumik, csomagtartóbetét, tehát apróságok. Két zacskó cucc volt az egész, az éjjelnappaliban ennyi chips max két rugó.
Jött a tréler pénteken, elvittük vele, másnap indult a munka. Reggel nyolcra voltunk megbeszélve, persze semmit se tudtam időre beszerezni, így kilencre értem oda. Vanish Oxy a szőnyeghez, lapátkézre kesztyű, fogós kefe, fémszövet, denaturált szesz, ecset, fogkefe. Ezek az öregautósok barátai. Vagy négy boltban voltam reggel, mire minden meglett.
Azt beszéltük meg Sabccal, hogy hétvégén csináljuk, és segítek neki, mert egyrészről olyan munkafázisok jönnek amik sokszor kétemberesek, másrészt – és ez talán a fontosabb – ha igazán jót szeretnék, egy csomó aprólékos munkát nekem magamnak kell elvégeznem. Ezek tipikusan olyanok, amit a restaurátorok is csak vagyonokért végeznek el, vagy úgy sem.
Szívesen roadoltam, mert élőben még sose láttam ilyet. Végiggyönyörködtük az új alkatrészeket, aztán nekiveselkedtünk. Péter a motorteret rakta össze, én addig a lámpákat és a krómokat pucolgattam el. Ez a fémszövet csodás dolog, ahol csak retkes a króm, ott leszedi a koszt, ahol meg kráteres, ott meg a patinát meghagyva a maradékot fényesíti ki. Teljesen a rabjává váltam, először Péter rézkilincsét, aztán itthon a küszöböket is megcsináltam vele, erre is jó.
A szőnyeg már más tészta. Ott komolyabb beavatkozásra volt szükség. Először is összeválogattuk, hogy minden apró darabka megvan-e, nem kallódott-e el valami a többszöri költöztetés során. Szerencsére nem. Aztán porszívózás, sokszor. Aztán nagynyomású mosó. Aztán kárpittisztító szer a nagy szőnyegre, úgy másfél-két órában, centiről centire haladva a nagyon koszos, de amúgy szakadásmentes szőnyegen, Aztán ott is nagynyomású mosó, sima és bontófejjel. Ez utóbbi olyan, hogy simán eltöri a lábat. Már nem ütlegelve, hanem üzemszerű használat közben, egy kis golyó pattog benne, és ütemesen jön a víz, nem folyamatosan, de eszement erővel. Olyan negyven centiről a sugár széléhez odatettem az ujjamat, természettudományos érdeklődéstől vezérelve, és nagyon fájt. Előtte a satupadról hozta le az évtizedes lerakódásokat. Vegyszer nélkül.
Érdekes dolog látni, ahogy az évtizedes kosz válik le a szőnyegről, és szépen visszanyeri az eredeti színét. Nem úgy a kalaptartó, amiből szintén hoztam újat Dingolfingból, de sajnos az is eléggé megfakult az évek alatt, hiszen ezt mindig süti a nap, kivéve, ha az autó a garázsban áll. Nem beszerezhető, így most azon gondolkodom, hogy anyagot szerzek a papundeklire, és megvarratom valakivel. Mármint a rávaló anyagot, padlószőnyegszerű, bolyhos izé. Ebben sem vagyok otthon, majd belejövök.
A lámpákat denaturált szesszel és ecsettel pucolgattam, hagytam ázni, és az összes opálosság eltűnt belőlük, egész megdöbbentő lett a fényerejük, így már egész használható, nem is teszem be a másik szettet, inkább vigyázok rájuk. Egy kis részen égett csak le a foncsor, de nem zavaró, tényleg egy kis darabról van szó.
Ebéd után álltam neki a szőnyegnek, ami úgy két órányi sikálást és nagynyomású mosózást követően mehetett száradni. Aznapra végeztünk: motortér összerakva, kárpitok kipucolva, lámpák bent. Vasárnap a maradék külsővel és a beltérrel folytattuk, az se volt egy diadalmenet.
Ugyanis az összes alkatrészt, ami kijött belőle, elmostam, ahol kellett felújítottam, pl az ajtókárpit elrepedt zsebét, aztán a műbőröket pucoltam el, az üvegeket, a könyöklőket, a küszöbborításokat, a díszléceket. Ez utóbbiaknak nem volt elég a mosószer, a krómjaikat kifémszöveteztem, a repedt, törött patentokat kicseréltem, a maradékot meg felpolíroztam. Ami megvolt, azt Péter pakolta befelé, mert közeledett az este, nem akartunk vasárnap is éjjel hazaérni.
A két ablaktörlő kart is leszereltem, lecsiszoltam, zsírtalanítottam, majd Peti lefújta matt feketével, mert az enyém megfolyt, a pedálok is ilyen kezelésnek estek áldozatul. A külső, fekete műanyag elemekkel bajban vagyok, az első rácsok, a motortéri légbeömlők, a tükörházak. Ezekkel nem tudom mi lesz. Balázs által ajánlott kunststoffot még nem tudtam beszerezni, kétszer voltam az üzletben, egyszer sem volt nyitva. Többek között ezért késtem el szombat reggel.
A szőnyeg vasárnap délutánra megszáradt, így a hangszigetelések bevarázslása után ez is bekerült a helyére, és igen jól mutat a régi alapszőnyeg helyett. Így indultunk haza vasárnap este, hogy lényegében csak a műszerfal és az ülések voltak hátra.
Az autó szerdára volt bejelentve műszakira, előtte befigyelt egy hátsó lengéscsillapító csere, egy kuplungmunkahenger felújítás, meg a lemezfelnin lakó téli gumik könnyűfémen lakó nyáriakra cserélése. Peti a beltér maradékát összerakta nélkülem, sőt, baráthoz illő gáláns módon lemondott a saját csomagtérburkolatáról a javamra, amíg lehozza a padlásról a tartalék szettet. A belső oldalit megvettem újban, az oldalsó borítások gyárilag ugyan nem voltak az enyémben, de itt kivételt tettem a fapadosságból, mert nem szeretném, ha a gyerekcuccok összekarcolnák az új fényezést.
Így aztán burkolt csomagtérrel, lökhárítókkal, berakott ülésekkel várt engem az autó kedden este, amikor a munka után elballagtam megtekinteni. Percekig csak nézegettem, nem tudtam mi a furcsa. Hát persze, a felni. Az nagyon nem illik a képbe, egyrészt nincs felújítva, másrészt eléggé leharcolt az autó általános állapotához képest is. Döntöttem. A nyári gumik átkerülnek a lemezfelnikre, a télire meg kitalálok valamit, úgyse nagyon fog erre kelleni a téli szett. Most mindenesetre van egy szett BMW könnyűfémfelnim a gumisnál, szívességből.
Aztán ahogy ott álltam, és ott volt mellette Péter kocsija is, belém csapott a felismerés. A ZÖLD ÜVEG. Az nagyon kellene bele, mert most fehér. Az nagyon sokat dobna rajta, nem beszélve arról, hogy a belteret is jobban védi az UV-tól szerintem, bár mérési jegyzőkönyvet egyikről se láttam, de hát a zöld, gyári üveg sötétebb, tehát kevesebb fény megy be. Ebből indultam ki, azóta vadásztam zöld üvegeket, csak szélvédőt kell vennem újat, mert az amúgy is tejfölösödik a sarkokban.
Így szerdán megkapta a friss vizsgát, még pár apróságon igazítottunk, majd elmentem vele nyaralni. Mi mondhatnék, jól esett. Fél év várakozás, rengeteg utánamenés, pénzköltés után végre benne ültem, és hasítottuk a levegőt Péter fiammal (Fruzsika az anyjával jött a 190-essel, ugyanoda). Zazt hallgattunk, naplemente, 120-as tempó, boldogság. A németek, akik az utcán látják, imádják, többen is átintegettek az újabb verdákból, meg felfelé tartották a hüvelykujjukat, bármit is jelentsen ez azokban a körökben. Beugrottunk Csikósékhoz is, aki akkor látta az autót először, vagy nagyon jó színész, vagy tényleg tetszett neki. Azt mondta elmebeteg vagyok, és Karesznak meg a gyerekeknek mutogatta a részleteket.
Ezzel persze nincs vége, a 800 kilométeres úton kiderült pár apróság, például kifolyt az olaj a februárban beleszerelt új Meyle viszkóból, meg meghangosodott az egyik, két évvel ezelőtt cserélt lengőkar szilentje. Minkét alkatrész megvan azóta, a viszkót (figyelem!) Karesz be is szerelte úgy négy perc alatt, a szilentre nem volt idő.
Tehát ami most jön még: a zöld üvegek, a gyári magassugárzó, motortérmatricák, mert ezeket nem lehet kapni, két új hátsó lámpa, mert nem jutottam dűlőre a kosszal benne, akármivel pucolom se jön ki. Két lökhárító se ártana. Belekerül a másik váltó, aminek remélem jó lesz a kihajtás oldali csapágya, mert ez búg, mióta megvettem. Meg egy kicsit hosszabb difi, itt ismét kompromisszum következik az eredetiség és a használhatóság között: nagyon sokat forog, nem kínoznám, így viszont nagyon lassú, hosszú utakra csak 110-120-szal alkalmas.
Vacillálok a zárakon, a neten van kadmiumozott meg fémszürke verzió is, egyik elméletet se látom bizonyítva, de most nem szépek, főleg a motortérzár üt el nagyon a maga koszosszürkéjével. Ha ezek megvannak, csak egy alapos motortér takarítás következik, mert az elmúlt két év meglátszik rajta.
Amúgy két nagyságrenddel jobb lett, mint amire számítottam. Ahhoz képest, hogy amikor megvettem milyen volt, és most milyen az elképesztő. Nem zörög, szépen megy, szépen teszi a dolgát. Keresek egy képet a régi állapotról.
