Szeretjük a répát

Hétfő reggel, értekezlet. Előkerül egy zacskó körte, csillannak a szemek, lendülnek a kezek, a következő fél óra önfeledt hersegéssel telik. Micsoda? A körte kell, a tiramisu meg nem?

A Belsőség-találkozóra vitt almás pite nagy sikert aratott, gondoltam, egy tepsinyi tiramisuból sem lehet gond. Elvégre megtermett férfiemberek mind, akik szeretik a hasukat, meg ugye, a fáma szerint a férfiak szívéhez a hasukon keresztül vezet az út. Kivéve, ha fogyókúráznak.

Itt pedig sokan fogyókúráznak. Illetve odafigyelnek a táplálkozásra, a fogyókúra szó túl feminin. Engem mondjuk, a hideg ráz az egészséges táplálkozás szókapcsolat hallatán, emiatt hajlamos vagyok azt gondolni, hogy mások is csak az agyonszajkózott társadalmi konvenciók miatt nem édességet esznek ebédre.

Amikor beértem a szerkesztőségbe, első dolgom volt körímélt küldeni, hogy hoztam tiramisut, a hűtőben van. Az ember - magamból kiindulva - azt várná, hogy majd jön a lelkesedés, de jó, kaja. Erre Sipi közölte, hogy az hizlal, Rézmányi pedig, hogy tavaly nyár óta több mint 15 kilót fogyott. Megtudhattuk azt is, milyen előnyei vannak az úszásnak és a futásnak. Pár perc múlva már ott tartott a dolog, hogy Kőbájker kinek, heti hány alkalmas edzéstervet csináljon. He?

Pedig még aggódtam is, hogy nem fog mindenkinek jutni a tiramisuból. Ehelyett Csikós odafigyel a testsúlyára, mert hát az ülő életmód. Dani (aki most épp egy avokádónak látszó tárgyat kanalaz) nem fogyaszthat tejet. Pista azt mondja, kompenzálnia kell a Belsőség-találkozón bevitt kalóriamennyiséget. Bandi ki tudja, miért nem kér, bennem meg nő a döbbenet.

Aztán Papp Tibit elővett két répát, amiből elfogyasztani már csak egyet tudott, ugyanis a Pista rögtön elkérte a másikat és boldogan rágcsáltak. Megsemmisültem. Hiába, népszerű ez a répa, Papp Tibi ma is azt hozott uzsira, de már jobban felkészült, legalább öt darab van a zacskóban, pedig Pista nincs is itt, hogy lecsapja a kezéről.

Enyhítő körülmény, hogy ha fagyiról van szó, a csapat nagyjából egy emberként indul meg a cukrászda felé. Roppannak a tölcsérek, fagyicseppek ülnek a szakállakon. Amikor először hangzott el a bűvös „megyünk fagyizni?” kérdés, talán Bende Tibi szájából, mi, gyakornokok még nem voltunk olyan kiváltságos helyzetben, hogy meghívást kapjunk az eseményre. Meg is voltam róla győződve, hogy ez valami nagyon titkos rituálé, és bizonyára alkohol is van benne, azt sajnálják tőlem. Titokban csalódott is voltam, amikor pár nap múlva kiderült, tényleg csak fagyiról van szó.

Ennyit erről, legközelebb én is répát hozok.