A becsületesnepper, és a német nepperkolléga is azt mondta: a Cougarnak kell egy fényezés. Több német is elvitte volna, lelkesnek tűntek, elismerően nyilatkoztak a műszaki tartalomról, de a fényezés, az gátat vetett az üzletnek. Egy német nem is kezd el a fényezés miatt alkudozni, mert Németországban egy fényezés 4-5 ezer euró, és azt hiszi (egyébként tévesen), hogy annyit úgysem engedek. Csináljuk tehát meg itthon ezerért, aztán majd meglátjuk.
Fényezés-ügyben rábíztam magam Kopaszra, hiszen nála alaposabban mások munkáját pocskondiázni senkit sem láttam; annyi számomra láthatatlan hibát talál bármin, hogy ha valami neki megfelel, az látatlanban nekem is. Van neki egy fényezője Gödöllőn, aki az ő autóit csinálgatja, meg is állapodtunk, legalábbis ő meg a fényező, mert én eleddig nem jártam Gödöllőn. De a Kopasz már a múlt héten, sőt két hete hívogatni kezdett, hogy ki kéne mennem megnézni, hogy áll a munka. Mivel a fényezők hétvégén nem dolgoznak, én viszont hét közben igen, elég nehezen jutottunk dűlőre, de ma ebéd után végre kimentem.
Nem volt persze egyszerű, mert amikor bejelentettem Kopasznak, hogy megyek, azt mondta, siessek, mert a fényezők csak háromig vannak ott. Mi van?! - így én. Háromkor lebaszdosnak mindent, és húznak haza szuszókálni? Hát reggel hétkor kezdenek, úgy. Na jó, értekezlet után kirohantam, Kopasz még rájuk telefonált, várjanak rám egy kicsit, ha nem érnék ki háromig. 14.49-kor ott álltam a zárt fényezőműhely előtt. Sehol senki.
Közben egy további telefonbeszélgetésben megbeszéltük már Kopasszal, hogy azért vannak csak háromig, mert kevés a meló. Ja, akkor jó, tényleg nem kell sietni. Szerencsére két műhellyel odébb volt valaki, aki be tudott engedni, hogy megszemléljem a Cougart. Ennyire szétszedve még nem láttam. Felhívtam Kopaszt, aki végül nem tudott odajönni, mert a Göbinél ragadt egy Astra defibrillálása végett, és megkérdeztem, mit is kell nekem itt most néznem. Mit, mit, hát hogy rajta van a füller, vagy filler, és a krajcokban a störc. Vagy valami egyéb fényezőhalandzsa, kiszera méra mibéva.
Körbejártam, körbefotózgattam. Megállapítottam, hogy a szürke nem igazán áll neki jól, ennél még az is jobb lenne, amit Oszi úr a múltkor kitalált: púderkék alap narancs dekorcsíkokkal, igen, Gulf-színek. Én megvettem, a Kopasz is, attól kezdve szerencsejátékká alakul az egész: talál-e a Cougar az új sportszínekkel egy új vevői réteget, vagy pont azt veszíti el, amelyik épp így, a szoborságig restaurálva, eredeti színben vetette volna rá magát.
Mindkettő mellett és ellen is tudnék érvelni. Volt a Cougarnak sportos kivitele (nem, nem az XR7, hanem a Dan Gourney edition), de a Cougar nekem nem egy sportos izomautó, ahhoz egyszerűen túl csicsás. Egy sportos izomautó az én fejemben puritán és gyökér, mint egy Chevy Nova vagy Plymouth Roadrunner, vasfelnivel. A Mustang... a Mustangot nem tudom, hová soroljam, de biztos, hogy sportosabb jelenség, mint a Cougar. Erre jutott a Kopasz is, aki váratlanul felhívott: itt áll a műhelyben a Cougar mellett, és most úgy érzi, ez az autó nem Gulf-színű. Le is állítottam rögtön: ne győzzön meg, én is pont így gondolom, úgyhogy eldöntöttük: életem legrosszabb kilométer/forint aránnyal üzemelő járműve a megfelelő felüketelőkészítés után gyári vaníliasárgáját kapja vissza, amit a katalógusban Jamaica Yellow-nak hívtak.
Szegény Kopasz, már előre sajnálom, amiért segített nekem. Én is éltem már át ilyet: egyszer szereztem anyámnak tetőfedőket a nyaralóhoz. Na, azóta én vagyok a garanciális ügyfélszolgálat, pedig nekem is csak annyi volt a bűnöm, hogy az általam ismert legjobb tetőfedőket diszponáltam a helyszínre.
