2011. októbere, Autót a semmiből c. blogposzt
Minden valószínűség szerint ön egy folytatásos reality-show első részét olvashatja/láthatja most, érezze át a pillanat nagyszerűségét, főszerepben egy autóra emlékeztető tárgy, két hülye és kazalnyi szórakozás.
- Arra gondoltam, hogy nektek adnám azt a Corollát, amit anno még donornak vettem a Hacsihoz, csak aztán semmi nem kellett belőle – hiszen egy Toyotáról beszélünk – így szerencsétlen már csak a helyet foglalja hatodik éve, sürgősen el kéne vinni.
Ezt közölte Karotta komoly arccal Telós Bandival és velem a dohányzóban.
- Csak a meglévő kormányművet kell belelógatni és kész, működik. – legdörzsöltebb PR-oshoz méltóan kapacitált, de mi már azonnal eldöntöttük, hogy kell, naná. Bandival összenéztünk: csapatósnak, de jó lesz.
A többi már életünk egyik hosszú történetévé lett. Amit öregkorunkra megőriznek a pixelek és majd a levegőben hadonászva mutogatjuk a tornácon unokáinknak háromdében.
Ilyenkor szokták kiírni a filmekben, hogy 2,5 év múlva…
Ennyi idő telt el azóta, hogy először megláttuk ledobva Sabc néhai műhelye előtt, a rátekeredett vontatókötél, mint egy gigászi anakonda, úgy fojtogatta szerencsétlen és most, 2014 márciusának végén itt állunk vele a képzeletbeli rajtvonalon, idegesen röfögtetjük a gázt és a fordulatszámmérő úgy ugrik éhesen és idegesen lábunk minden apró mozdulatára, mint kiskutya a plüsspapucsra.
Végre egy jókora, szabad placcon vagyunk és elkenjük a száját, driftelni tanulunk legálisan, lezárt területen, minimális kockázattal. Madarat lehetett fogatni velünk, erre vártunk mindig is. És az autónk hálás. Ha lelke lenne (néha hisszük, hogy van), akkor azt örökké nekünk adta akkor, amikor a csattogó shredder torkából vakartuk ki, akkor, amikor Karotta három éve azt mondta: vigyétek el.
Eleinte kétkedve figyelték a barátok és kicsit kétkedtünk mi is, nem gondoltuk, hogy eddig túlél.
De eltelt egy nap a Hungaroringen, majd még kettő ugyanott, két nap a Kakucsringen és még mindig itt van. Egyszer utánaszámoltunk, a le- és felvezető körökön kívül ez több tucat kör a gyilkos Grand Prix pályán, több tucat kör a kacskaringós kis ringen. És akik ott voltak és látták, vagy akit utasként vittünk, azok tudják, hogy ezek a körök nem voltak elspórolva. Megkerestük a néhai lóerőket, amikor csak lehetett.
Aztán amikor valami szétesett vagy elmaradt, akkor jöttek a cimborák és segítettek, vagy mentünk a bontóba, fúrtunk-faragtunk és igyekeztünk olyan irányba haladni, hogy egyszer elérjünk egy tökéletes egyensúlyi állapotba. Amikor az autó jó és kezdődhet a tanulás és a móka. És ami nagyon fontos, hogy ezen az úton sikerült olyan barátokra szert tennünk, akik önzetlenül, jó szívvel segítenek, mert tudják, hogy addig jó és szabad dolog az autózás, amíg nem csinálunk belőle sportot. Köszönjük nekik, azoknak, akik befogadták ezt a kis projektet kisebb-nagyobb időre és köszönjük azoknak, akik nem hittek benne. Sok erőt adtak a folytatáshoz.
Most működik, most jónak tűnik a futómű, helyükön vannak a megfelelő keménységű rugók, jók a keményített gátlók, tökéletes lett a kettőből összerakott sperr és bevált a 10W60-as Gulf Racing olaj is, mert egy centilitert sem csippentett belőle ezen a napon.
Amit mi csak esünk-kelünk napnak hívunk azóta. És így volt jó. Nem kellett hozzá más, csak pár cimbora és egy placc, amire összedobtuk a pénzt, valamint némi logisztika és hajrá. Annyit mentünk és úgy, ahogy csak akartunk. Nem voltunk sokan és így volt jó.
A Fospisztoly egyedüli gondja aznap egy elöregedett benzincső volt, de kaptunk egy e célra tökéletes, fémhálós IFA gázolajcsövet, azzal véget is vetettünk a benzinfolyásnak kábé 8,5 perc alatt. Fogyott a gumi, estünk-keltünk, a nap végén már tarhálni kellett két szettet hátra, de mi is adtunk szerszámot-emelőt, akinek kellett.
Többet tanultunk, mint bármelyik iskolapadban. Bénák voltunk, de senki nem esett le okosan a fáról és a nap végére már úgy-ahogy ráéreztünk arra, mit és hogyan is kellene csinálni. Tanácsot kértünk és kaptunk és nekünk sem okozott gondot kölcsönadni a Pisztolyt bárkinek egy-egy körre. Erről szól a barátság, tudják, a dolog, ami manapság egyre ritkább.
Ja, és 15 liter benzinből megúsztuk. A drift nem eszi annyira az autót, mint a pályázás, így semmiféle gondunk nem volt, pedig estünk kicsit és fosatósat is, de élünk. És él ám a gépezet is, várja a következő kormánycibálást, leszabályzáson vett kanyart lapjával, mert szereti és bírja. Nem tudni, hogyan és miért, de bírja. Pedig még mindig 300 ezer forint alatt vagyunk. Munkaóra? A Jóisten sem tudja. Számolja a gamer, mennyit ül a számítógép előtt? Vagy a szalvétagyűjtő, hogy meddig rendezgeti a szalvétáit? Nem.
Addig azonban a következő listán kell végigfutnunk:
- Kerékdőlést adni előre (legalább 2-3 fokot).
- Nyomtávot szélesíteni és kormányszöget adni.
- Az utánfutáson is mókolni kell, mert így elég küzdelmes bármilyen ív és olyan csomót kötünk a kormányra és saját kezünkre, hogy az vicc.
- Finoman tekerni kell az első gátlókon, egy leheletnyivel még keményíteni kéne rajtuk.
- Gumikat szerezni, sokat, előre olyanokat, amik fognak valamit
- Kormányt 3-4 centivel közelebb hozni.
- Valami hővédőt barkácsolni a leömlő és a bódé közé, mert a Pisztoly a benzinnel egyenes arányban fogyasztja a cipőket is, már a második pár csukánk sarka olvad le teljesen a tűzforró padlólemezen.
Mindenre van megoldásunk már, csak idő kérdése az egész. A hely megvan, a társaság is hozzá és amíg ez így marad, addig nincs baj. Keep drifting fun! Mert az az igazi szabadság.
(Két galériányi kép vár a kattintásra!)
