Pár nappal az angol Totalcar Magazine-on megjelent Linea tesztem után (köszi annak, aki fordította ; én magyarul írtam) eszembe jutott az az apró tény, hogy a Linea-ügynek lett utóélete.
Konkrétan arról van szó: a Linea tartósteszt ötlete annak idején úgy jött, hogy tartósbér-autóként évekig használtam, beletettem vagy 80 ezer km-t, majd a flottakezelő jelezte, hogy lejárt az ideje, másik autót kapok.
Így került hozzám egy új Ford Focus 3000km-el az órájában, ami kétségkívül jó autó. (Teszt itt, de a fapad verzióról érdekes módon nincs tesztünk.) Legalábbis vezetési élmény tekintetében jelentősen jobb a fapad verzió is a sima 1,6-os, 105 lóerős motorral is, mint a lomhácska 1,3-as turbódízel. Míg a Lineával utazni gyakran fárasztó volt már, a Focus felfrissülést hozott: nem kapartam már magam, ha messzire kellett menni.
A kormányzás élvezetes, a váltó precíz, jól kapcsolható, jó vele váltani; össze sem hasonlítható a Linea elgumisodott Lada-váltójához. Végre van gyárilag USB a fejegységben, nem kellett sajátot beszerelni, igaz, a Focusba nem is nagyon lehetett volna épeszű összegért.
A Linea egy krumpli, míg a Focus egy élvezetes autó. Voltak persze apróbb hiányosságai: USB van, fedélzeti számítógép nincs, nem mutatja a fogyasztást. Hamar kiderült, hogy jobb is.
Bár a motor nyomatékra hangolt, nem teljesítményre, ezért megdöbbentően jól bírja az alacsony fordulatot, már-már dízelesen - cserébe forgatva nem gyorsul hú de nagyon - a fogyasztás cseppet sem dízel. Húzós autópálya-tempóban be tudta verni a tíz liter simán, igaz, tényleg nagyon sietnem kellett pont azokban a napokban.
Bár a gyorsulás kiforgatva sem jelentős, alapvetően azért nagyon is jól megy: szinte nehéz legális tartományban tartani autópályán, 170 körüli utazót szeret. Ami ugye nem túl jó, mert nem szeretnék csekkeket gyűjteni.
Ha finoman jártam vele, talán 7-ig le lehet vinni a fogyasztást, de inkább 8. Ami nem 5,2.
Ez volt a kisebb probléma.
A nagyobb gond, hogy az új Focus belül kicsi. Annyira, hogy a gyerekülésben nem fér el a gyerek lába, eléggé előre kell húzni az első ülést. Nekem gyakran kell egy csomó felszerelést vinnem magammal: kamerák, lámpák, statívok stb.
A Lineában úgy-ahogy elfértem: a Focusban esély sincs.
Így vicces módon visszakértem a Lineát. Nem ugyanazt a példányt kaptam vissza, de hasonló futásteljesítményűt, mint amit leadtam: új Lineák már nincsenek a flottakezelőnél. Nekik nyilván szempont a jó beszerzés, a szerviz és a megbízhatóság.
Nem rosszak ebben a Lineák, de valamiért már nem preferálják. Egyetlen komoly lineás garanciális ügyük van, egy átugrott vezérlés miatt tönkrement motor, amivel éppen a Fiattal birkóznak: egyelőre úgy néz ki, az importőr bevállalja a javítás 80%-át, a maradékot pedig így is-úgy is elköltené a flottakezelő vezérlés cserére - igaz, az még évek múlva lett volna csak esedékes.
Újra beleülve sokkal kevésbé zavar a lomhaság, a nulla vezetési élmény és a kisebb kényelem. Csípem ezt az autót és hiába közelíti lassúságban a régi dízeleket, az én eléggé nyugodt ún. normális vezetési stílusomhoz nem kell elmebeteg módon gyorsulnia.
Nem kell bőr, seggmasszázs, egértévé, gonoszagresszív menetfény.
Ami egy autótól nekem kell, azt tudja. Úgy jó ez a kerregő dízel, ahogy van. Nekem felfoghatatlanok a mai luxusigények. Ha meg egyszer vezetési élmény kell a motorozáson felül, veszek valami nyolcvanas- kilencvenes évekbeli kultautót mellé 5 kilóért.
