Nem tudom, hányan figyelik olvasóink közül a MotoGP-bajnokságot, de remélem, minél többen, mert amit idén ezek a határtalan zsenik előadnak, az nem semmi. Kőkemény küzdelem, nem ritkán 330-as tempó felett de úgy, hogy a hátunkon feláll a szőr és nem lehet kibírni legalább egy baszdmegeztnemhiszemel nélkül.
Körülbelül 47-szer izgalmasabb, mint a Forma-1 és ami még érdekesebb: kívülről nézve nincs átszőve annyira politikával és mocsokkal, mint a pályaversenyzés királykategóriája. Nem röpködnek percenként feljelentések, nem nyúlnak bele a versenyzők eredményeibe kéthetenként a bírák és egyáltalán: sokkal több benne a sportérték és a szórakozás is.
A Katalán Nagydíj ismét jó mozi volt. Mint egy iszonyatosan izgalmas és jó akciófilm, főszerepben Rossi, a csodagyerek Marquez és a többiek. A Yamahánál végre találtak valamit, Rossi jól is ment, sokáig vezetett, de aztán a végén Marquez megfogta. Egy olyan csatában, amely felidézte a régi Rossi-Stoner küzdelmet. A világ legjobb motorosait öröm nézni, főleg lassításban, minden apró csodát, amit percenként tesznek ezekkel a 250+ lóerős motorokkal, valami elképesztő és hihetetlen egyben. Nézzék meg, hogyan fékezik meg a motort keresztbecsúszva A RÁZÓKÖVÖN, hogyan tartják meg kigyorsításon a gigantikus erőt akkora tapadási felületen, mint két felnőtt tenyér, hogyan húznak el centiméterekre, szinte összebólintva egymástól...ehh.
És Rossi veszített, a Honda tempójával egyelőre nem tudnak mit kezdeni. De veszíteni is tudni kell. Óriási és fair csatában, a végén jót nevetve az egészen és egymás vállát veregetve. Valamint elismerve saját hibánkat és hangosan röhögni egyet az egészen... Mert remek buli volt. És ők élvezik magát a motorozást. Ez látszik rajtuk. És ez nem látszik a Forma-1-es pilótákon.
Lewis Hamilton is ott volt a helyszínen, talán ragadt rá valami.
via: Axisofoversteer
