Marhahúst sütni Indiában?

Pere Laci újabb története az indiai hétköznapokról. A sorozat előző részeit ide kattintva olvashatja.

Imádom az indiai konyhát, de néha azért néha jól esnek a nyugati ízek. Feleségem már hazament, Ben ritkán főz és akkor is csak brit kaját. Tudjátok, mint amikor a pörkölt átmenet a gulyás és a főzelék között. Az új-zélandi kollégák sem emelnek sokat a kulináris élményen, ők szendvicset csinálnak mindenből. Ben pörköltjéből is. Meg a szent boil up. Víz, krumpli, kecskehús. A börtönkaja valami ilyesmi lehet. Kész szerencse, hogy a juttatási csomagunk része a teljes ellátás.

Megfelelően kihasználtam a Kánaánt, végigettem számos indiai étterem étlapját, de váltani kellett. Az átkozottul csípős reggelimből származó, fogaim közé ékelődött szegfűszeget rágcsáltam, és bambán bámultam a dolgozó markolókat. A narancssárga szörnyetegek motorja szinte egész nap jár. Különböző és stabil hőmérsékletek érhetőek el. Miért ne főzhetnék a motoron?

Az egyik markolónk hidraulikus pumpát hajt, 80%-on pörög, szinte egész nap, ideális környezetet nyújtva a kísérletezésre. Az első próbálkozásom egy hamburger volt a kipufogócsonkon megsütve. A siker és a hamburger mámora bonyolultabb ételek készítésére sarkallt. A bélszín itt nem luxustermék. Nyolcszáz forint kilója.

Szereztem hát egy adagot, felsaraboltam és bepácoltam egy álmos reggelen. Pácolás következett, a karnyújtásnyira lévő hozzávalók segítségével: olaj, méz, mustár, bors, sör, hagyma. Vettem elősütött fokhagymás-vajas baquettet (utaztam vagy húsz kilométert érte) és adtam egy esélyt a pazar lakomának. Először a szelepfedélen pároltam a húst, majd átkerült a kipufogódobra. A baquette a hathengeres motor kipufogócsonkján pirult szépre és ropogósra.

A kipufogón sercegő bélszín egyszer csak levet eresztett. Megindult a barbeque illat és ekkor éreztem, hogy a túlnyomórészt hinduk lakta Indiában nem túl fényes ötlet a marhahús sütése plénum előtt. Mivel nem esznek marhát, nem tudják milyen az illata, ugye? Attól a pillanattól kezdve csirkének hívtuk a bélszínt. Bevált a trükk, nem volt gond.

Akartam több képet csinálni a folyamatról, de olyan eső volt, hogy a szememet sem mertem elővenni, nem hogy a kamerát. Hála a jó égnek a markoló operátora, Justin keresztény. Fülig érő szájjal tolta magába az omlósra párolódott bélszínt. Holnap calzone pizza lesz, vagy lasagne. Merjünk nagyot álmodni! Főzzetek-süssetek ti is a motoron! Egy Budapest-Nyíregyháza útvonalon a legöregebb marhahús is megpuhul, ha megfelelően van feldrótozva a leömlőre.

És ugye, erről már Winkler is megbizonyosodott, hiszen annak idején kipróbálta ő is, ráadásul neki még szakácskönyve is volt hozzá.