- Itt vagyok a Rakparton és megállt az autó – búgta a telefonba feleségem. A legjobb hely az elakadásra. Másodszor csinálja, rutinja van benne. Érdekes a közlekedőtársak reakciója, a villogó elakadásjelző és a kocsi mellett pingvinező nő kürtölési kényszert vált ki az emberekből, hátha a hanghullámok segítenek átlendülni a nehézségeken. Üzenem, hogy nem. A másfél tonnás autó tolásához ennél több empátia szükséges. Ezúttal családi segítséggel sikerült biztonságos helyre tolni.
Egészen újkora óta használunk egy kombi, 4X4-es Octaviát. Még a fix turbós, EDC adagolós dízelt. 220000 kilométernél járunk, alapos és gondos szervizeléssel próbáltam a lelkem megnyugtatása mellett megbízható állapotban tartani az autót. Autós mondakörök megkerülhetetlen harcostársa az egykilences TDI. A motor valóban jó állapotban van. Semmi kétség, remekül megalkotott tervezői bravúr. Viszont nem a motorblokkon ülünk és bögréből locsoljuk a gázolajat a hengerfej arra alkalmas lyukaiba azon csodálkozva, hogy milyen jól harapja az aszfaltot a lendkerék fogaskoszorúja, hanem a perifériák istenének lelkiállapotától függően haladunk vagy káromkodunk. Hiába jó a motor, ha nem kap üzemanyagot, ha nem ad jelet a légtömegmérő, vagy ha már beszélgetni sem lehet a bordásszíj-feszítő zörgésétől. Az elmúlt kétszázhúszezer kilométer alatt, - a motorblokkon kívül - talán a generátor az egyetlen dolog, ami nem lett megbontva. A napokban tört el a kuplung kiemelő-villa. A hátsó hajtás miatt nem könnyű hozzáférni a kuplunghoz, legyen új tárcsa és lendkerék is. Leforrázott a felismerés, hogy 2002-ben már kettős tömegű lendkerékkel szerelték az Octaviákat, könyékig kellett a zsebembe nyúlni megint.
Viki nyugalma meglepett. Részletesen elmondta a nyilvánvalót, nem kap üzemanyagot a motor. Bringára pattantam és odamentem. Nagyrészt külföldön tartózkodunk, szüleim elköltöztek Budapestről, a látókörömben lévő barátaim már/még részegek voltak valamelyik fesztiválon ezért nekiugrottam egyedül a feladatnak. Tisztán látszott, hogy üres az adagoló felé menő üzemanyagcső. A kardántengely miatt nyeregtank van a Skoda alatt, egy szivattyú segítségével kerül át a gázolaj a megfelelő helyre. Ez lehet probléma, negyed alatt volt a tank. Ekkor kezdtem el hordani a gázolajat bringával a kútról. Jó hír - nekem legalábbis újdonság -, hogy simán kiszolgálnak, ha félliteres ásványvizes-üvegnyi üzemanyagot veszek.
Hazabringáztam és a teknősöm terráriumának tisztítására szolgáló gumicsövek segítségével megálmodtam az új, kannás tankot. Az adagoló csöveit kicseréltem a teknősösre, kanna az anyósülés elé és indítás. Pontosabban ezeket a motorokat ilyenkor már nem lehet önindítóval légteleníteni. Tapasztalatom szerint, ha már sok levegő jutott az adagolóba, akkor kár kísérletezni az önindítóval. Persze lehetne nyitogatni a nyomócsöveket, de volt nálam egy Leatherman multiszerszám, meg két csavarhúzó. Húzásra tíz másodperc alatt beindul. Így történt most is, egyenletesen járt a motor. Ezzel kizártam a motor hibáját. Ekkor már elsírtam a bánatomat tanult kollégáimnak is, mert nem könyökömről csöpögő gázolajos vasárnapot képzeltem magamnak, kellett valami tanács. Valahol falsot szív az adagoló, de hol. A tankból jövő vezeték gyanús. Feltöltöttem a szűrőt gázolajjal, de üresre szívta a motor indítózás közben. Rendben volt minden csatlakozás a motortérben. Egy huszárvágással (meg teknősös csődarabokkal és szigetelőszalaggal) átkötöttem az üzemanyagszűrőt. Tíz másodperc húzás és megint indult a motor. Stump Bandi mondta is korábban, hajítsam ki az előmelegítős üzemanyagszűrőt és tegyem be a kettesgolfét. Megfogadtam a tanácsát, azóta újra megy az autó.
Akkor hol volt a hiba? A gázolaj recirkulációs szelep tömítőgyűrűjénél.
A TDI (PDTDI is) motorok üzemanyagrendszere előfűtött szűrővel rendelkezik. Ez annyit jelent, hogy az adagolóból/üzemanyagpumpából távozó gázolaj nem a tankba, hanem a szűrőházba tér vissza addig, amíg el nem ér egy bizonyos hőmérsékletet. A 30 (TDI) vagy 60 (PDTDI) Celsius fokos üzemanyag már mehet az útjára, de alatta maradjon csak közel a motorhoz. Ezáltal melegen tartható az üzemanyag télen is és nem válnak ki parafin kristályok a szűrőben. A nagynyomású dízelek, már gázolajhűtőt is kaptak, mert az erős nyomkodástól jelentősen felmelegszik a gázolaj és tágulási problémákat okozhat a tankban.
Az visszafolyó üzemanyag irányítását egy a szűrőházba nyomott, T alakú szelep biztosítja. Ezért van három, pontosabban négy csatlakozási pont a szűrőn. A szűrőház és a szelep csatlakozásánál két tömítőgyűrű van. Az egyikük miért a rakparton gondolta úgy, hogy átereszti a levegőt, nem tudom. Megnéztem, hogy működik-e a hőmérsékletfüggő átirányítás: természetesen nem. Már rég elnémulhatott ez a funkció. Mivel a Skoda eddig hiba nélkül indult télen is, lelkiismeret-furdalás nélkül hajítottam a szelepet a szűrő után a kukába.
Szolgáljon hát tanulságul a gázolajgőzös hétvégém minden TDI tulajnak, ha fellevegősödik az üzemanyagrendszer, a T szelepnél is körül kell nézni.
