Mindig azt kérdezik, hogy miért csinálom. Anyám szerint fel kéne nőnöm, és hagyni a downhillt, az ő véleménye talán még védhető is. Egy volt tanárom azt mondogatta, hogy az egész nem több, mint magamutogatás, hogy kinek mekkora a töke. Hát, az erdő mélyén a vaddisznókon kívül sok embert nem ejt ámulatba a dolog.
Van, aki adrenalinfüggőségről, meg életérzésről beszél, ilyenkor sikítva kaparom az arcom, leginkább az utóbbitól. Senki sem azért csinálja, mert szeret félni, aki ezt mondja, hazudik. Ha el kéne magyarázni egy laikusnak, akkor onnan a legjobb megközelíteni a dolgot, hogy nem egész két percen át több inger éri az embert, mint máskor egy nap alatt: beszűkül a látókör, és annyira összpontosul a figyelem, hogy egy kicsit megszűnik a világ.
Persze előfordul, hogy nem adja ki, de ez már csak a nagy számok törvénye miatt is benne van. Az én átlagom szezononként egy komoly zakó, ilyenkor egy-két napig nehezebben kelek ki az ágyból és sántítok. Pár hete az akkor teljesen új, nem egész hét napja vásárolt bukóm volt rajtam, de többet nem lesz. Túl gyorsan mentem be egy mandínerbe, kicsúszott az első kerék, és a fejem ért le először. Sajnos videón nincs meg, de talán jobb is, hogy nem látom magam kívülről.
Az állvédő mindkét oldalon megrepedt, a kis törésvonalak egészen a sisak tarkójáig futnak, belegondolni is rossz, mennyire összekócolom a fogsorom, ha csak rohambili van rajtam. Több ismerős használ ilyen Urge Down-O-Maticot, oda is verték már keményen, nekik bírja, nem értem, az enyémmel mi lehetett a baj. Szerintük gyári hibás, én úgy gondolom, hogy egyszerűen csak túl nagyot buktam. A forma negatívját például ki lehetett venni a kanyarból, annyira belenyomódtam a talajba. Pedig olyan szép sisak volt.
Egy kicsit megijedtem, mert a fejem elég szokatlan pózban tekeredett alám, szóval kell egy Brace. Ez tulajdonképp egy nyakhám, amely a mellkasra, és a hátra vezeti le a fejet érő erőket, így nagyjából lehetetlen kitörni a nyakunkat, hasonlít a Forma-1-es pilóták HANS nevű nyakvédőjére. Terepmotorosok is használják, egyetlen baja az ára: míg egy középkategóriás sisak 30-40 ezer forint körül már kapható, addig ilyen hámból 60 ezer alatt egyszerűt sem lehet venni. Most eljutottam arra a szintre, hogy kell, szóval a jövő szezon ezzel indul.
A gép maga tökéletes, végre belekerült a lapos kormány, és az integrált kormányszár is. Ez hasonló, mint a legtöbb motoron, szép, eloxált alutömb, amely négy csavarral rögzül a villavállra. Ha az udvaron van dolgom, sokszor kirakom a garázs elé, mert jó ránézni, aztán persze előbb-utóbb el is indulok vele valahova. Minden nap, amikor kivihetem a hegyre, ugyanúgy hoz lázba hoz, mint amikor tíz éve elkezdtem, és úgy tűnik, így is marad. Kicsit sajnálom, hogy az új gumik csak szezon végére jöttek össze, de tavasszal sem lesznek rosszak, sőt! Egy bánatom van: annyira patikán működik az egész, hogy elmaradoznak a nagy szerelések. Mindegy, jövőre jön egy új elmebaj, amit ugyanúgy megvalósítunk.
Igen, ez még mindig egy autós blog, de helyettesítsék be a biciklit autóval, vagy motorral a lényeg ugyanaz: a sebesség király dolog, nem számít, mivel élvezzük.
