Tűz, víz és egy rohadt nagy gép

A Colas Északkő szobi bányája egy elképesztően jó fotó- és forgatási helyszín. Nem tudom, hányan tudják, hogy nem csak a szörp, hanem a főváros (és szinte az egész ország) minden második macskaköve innen származik. Gigantikus külszíni fejtés, hatalmas gépekkel, minimális üzemeltető-személyzettel. Plusz nulla árnyék, tűző napsütés és rengeteg terület. Azonnal beugrott, hogy micsoda amatőr ralikrossz-futamot lehetne itt szervezni teljes biztonságban, hej.

Mindenesetre ígéretet kaptam arra, hogy a 24 literes motorral és (természetesen) hidrodinamikai hajtással rendelkező, üresen 48, megrakva 120 tonnás Terexet kipróbálhatom majd. Ezért nem is mondanék róla többet, hátha összejön egy jó kis sedrintős-teszt. Mert lehet vele, majdnem hatvannal képes döngetni és hátsókerekes, akkora difivel, mint egy Octavia. Magába a billenőplatóba 29 köbméter víz fér el kilöttyenés nélkül és ha keresztre feszítenek, akkor sem tudom megmondani, hogy a szabadon eső víz erejének demonstrálásához hány köbmétert használtunk el, egy azonban biztos: a harmadik fuvar teljesen kiapasztotta a bánya vízkészletét, így várnunk kellett, amíg ismét szivattyúznak a hatalmas tartályokba eleget.

A tűz és a víz közötti kapcsolódási pont a már jól ismert barna Skoda lett, hiszen a százhalombattai olajfinomító profi kis tűzoltócsapatától egyenesen ide hoztuk, hogy végül egy harmincméteres sziklafal tövében kapjon a kelleténél durvább beöntést. Előtte azért kimentettem belőle egy olajnyomás- és olajhőfokmérőt, sosem lehet tudni, hátha akad hozzá jeladó is egyszer. (Arra már nem volt idő, mert jött a víz.)

Na de vissza Százhalombattára, ahol pl. speciális, többrétegű védőruhában keltünk át a csaknem ezer fokos tűztengeren. Sem fel- sem levenni nem egyszerű a cuccot, alá kell öltözni rendesen, ráadásul nehéz gúnya, Károly hátát (tudják, Härtlein Magic Károly a BME fizika tanszékéről) ráadásul az oxigénpalack is húzta. Mégis, csak ment előre rendületlenül, mint egy gólem, aztán hirtelen - a legnagyobb lángforgatag közepén - egyszer csak megállt. Senki nem értette, mit csinál, már csak azért sem, mert hiába a kétmilliós védőruha, azért az ilyesmi nem úgy melegszik át, mint egy melegszendvics. Amikor az ember már forróságot érez valamelyik hajlatában vagy ponton, akkor már baj van, mert azt jelenti, hogy átégett a védőréteg és a valóságban már az alatta lévő ruharéteg kigyulladt. És ha ilyenkor nem érünk ki idejében, akkor egyszerűen a ruhán belül égünk hamuvá úgy, hogy kívülről szinte semmi nem látszik. Alig pár másodpercünk van, ráadásul számításba kell venni azt is, hogy ezt a ruhát is csak hővédő kesztyűben vagy fogóval lehet lehúzni az emberről, annyira forró.

Karcsi túlélte, de éppen csak nem lett baj, az ennyire profi cucc sem mindenható és elég gyorsan kapkodták le róla a jelenet végén. Amúgy arra való, hogy a tűzfészek közelében vagy nehezen megközelíthető, még nem oltható helyen lévő műveleteket lehessen benne végrehajtani (pl. elállítani egy megnyitott csapot egy lángoló olajkútnál), szóval nem pite, kell hozzá némi bátorság és erőnlét, mert pár percnél tovább nem bírja ez sem.

Aztán csináltunk még valamit, ami végül nem került bele a műsorba, van ilyen. Órákon keresztül állítgattuk a ventilátorokat, próbáltuk magát a jelenetet, de végül is sikerült. És nekünk ennyi elég is. Mert meg tudtuk csinálni, a tűzoltók segítségével persze, de sikerült. Fogadják szeretettel és ne feledjék: Brutális Fizika holnap (azaz október 18.-án) 16.00-tól a Spektrumon.