Még hetekkel ezelőtt jártam látogatóban volt kollégáinknál, a mostanság kajában (is) utazó Péter Annánál és Zirig Árpádnál. Ők éppen kakaós mogyorókrém-tesztet csináltak, én is végigkóstoltam a felhozatalt, de engem nem a szakmai érdeklődés, hanem az ebéd utáni cukorhiány hajtott. Megbeszéltük az élet dolgait, felültem a motoromra, magabiztosan fordultam be az első sarkon az öreg Kawával, amikor majdnem eldobtam a nyugdíjas rendőrt. A szemem sarkából szúrtam ki a döbbenet tárgyát. Azonnal telefon után kaptam, ha a téma tényleg az utcán hever, bűn nem feldolgozni.
Nem lenne nehéz sommás ítéletet mondani arról, amit ezen a vénséges, sokat látott E30-on láthatunk. De ne ragadtassuk el magunkat, nézzünk kicsit a vitathatatlanul rossz ízlés, a kaotikus giccshalmaz, és a műszaki igényességet nélkülöző installációk mögé.
Azt mondják, ízlésről vitatkozni felesleges, de ez szerintem butaság. Most ezzel együtt sem szeretnék túl sokat foglalkozni a témával, mert a képeket újranézve kicsit elgondolkodtam. Akárhogy is, ezt az autót szereti a gazdája. Nem úgy, ahogy te vagy én, de szereti. Sok időt és energiát fordított rá, többet, mint az utcán látható autók nagy részére a saját gazdája. Ha mást nem is, ezt becsülni lehet ebben a Bimmerben.
És még valami. Roppant szórakoztató a látvány. Minden egyes apró részlet felett el lehet hosszan időzni. Egy guruló rejtvénygyűjtemény. Tudod miből csinálta a dögtolót? És az megvan, miről valóak a fényszórók rácsai? Vajon mi lehetett az első lökhárító alá applikált furcsa spojler? Kedves olvasók, nézegessétek csak a képeket, és írjátok meg kommentben, milyen alkatrészeket fedeztek fel az autón
Aki élvezi a látványt, ne csüggedjen, a galériában van még, kattintson csak bármelyik képre!