Nem csaltunk, csak piciket…

Forgattunk, nem keveset, ellenben sokat. Nem nagy titok, de egy meglehetősen alapos, háromrészes sorozaton dolgozunk Varga Cigány Zoltánnal. Annak idején, amikor kitaláltuk az egészet, még valójában fel sem merült a neve, de addig csűrtük-csavartuk Stump Bandival a sztorit, amíg el nem jutottunk addig, hogy a homlokunkra csapjunk: kérjük meg a Cigit! Nála jobban senki nem tudja elmagyarázni, ráadásul elképesztően kamera-érzékeny, a dumája fantasztikus és biztosan nem ő lesz az, aki majd cenzúrázza a saját szövegét.

Így lett, Cigi pedig elvállalta, elképesztően szórakoztató órákat adva ezzel nekünk. Ám ezek az órák nem csak szórakoztatóak lettek, hanem teljességgel vághatatlanok is. Ugyanis a mester olyan, mint egy jól felkészített versenyautó: meg kell nyomni egy gombot és beröffen, elképesztő fordulaton pörög és soha nem áll le. Félbeszakítani pedig senkinek nincs kedve, mert mindeközben jól szórakozunk.

Így lett a vége az, hogy annyi dolog kimaradt volna végül a (hamarosan heti rendszerességgel megjelenő) háromrészes sorozatból, hogy nem hagyhattuk annyiban. Így – amolyan felszopóként/beharangozóként – elkészítettünk két bónusz-részt. Melyben nem a kimaradt jelenetek, hanem komplett műsorokat láthat-hallhat a néző. Ez például az első forgatási napon készült a Kakucsringen, tudják, azon a rendezvényen, melyet e héten vasárnap is megtartunk (dec. 14, reggel kilenctől).

És, hogy miért lett mindkét epizód közös címe a [csak őszintén]? Nézzék csak, máshogy nem lehet, jó szórakozást!