Álomautó? Az enyém itt áll az udvaron.

Amíg a vágók átvágják (jaj) magukat a több gigabájtnyi forgatott anyagon, addig mi szépen-lassan felépítjük az anyagot, melyet három helyszínen, két napon keresztül vettünk fel Varga "Cigány" Zolival azaz Cigivel. Azzal a Cigivel, kinek sokszor sarkos véleménye helyenként bántó lehet, azzal a Cigivel, aki több, mint húsz éve tekeri a kormányt és akinek generációja miatt annak idején nézők ezrei látogattak ki egy-egy rali-gyorsra. (Facebook-követőink már kaptak egy kis ízelítőt a héten, de ne maradjon le róla ön sem, tessék.)

Sokak szerint már az öreg vasba tartozik, hasonlóan legendás kortársaival együtt, de ezzel valahogy nem tudunk azonosulni. Már csak azért sem, mert látjuk, hogy mennyire komolyan és profin áll hozzá a versenyzéshez még ma is. És megy mindenhol, ahol lehet, mert egyetlen-egy dolgot szeret igazán: beülni az autóba és megnyomni az indítógombot. Onnantól kezdve pedig gondolhatják, mennyire zavarja mindenféle feltételezés. Igen, szeplőtelen ember nem létezik és persze ő sem az, ahogy senki sem közülünk, az azonban biztos, hogy azt a temérdek kupát, ami a műhelyét díszíti (és ez csak a töredéke az összesnek) nem a lepkék hordták össze és ha valaki, akkor ő kondiban tartja magát.

Mi pedig beszélgettünk vele a múltról, a lemondásokról, példaképekről, barátokról és persze a raliról, mint mindig. Hamarosan elkészül téli csapatós-sorozatunk első része, de addig is fogadják szeretettel a [csak őszintén] c. interjúnk második részét. (Ha lemaradtál az elsőről, itt pótolhatod.) Ja, és persze FELNŐTT TARTALOM!

A további értelmetlen kommenteket mellőzendően azért ismét leírnám (mint a kattintható linken itt, alig egy sorral feljebb), hogy EZ NEM A KÉSZ ANYAGból kivett rész, hanem a forgatási szünetben készült spontán beszélgetés rögzítése.