Abdellal egy nyirkos februári estén találkoztam, akkorra már negyedik hete esett folyamatosan. Én éppen a csapatimat küzdöttem le - helyi tésztaféle, remek töltelékekkel, ha arra járnak, ne hagyják ki -, ő melóból tartott haza, de amikor megláttam, majdnem a torkomon akadt a harisszás csirke. Nem is maga a srác tűnt fel, hanem a Specialized Demo 8 downhill bringa, amit tekergetett. Itthon egy ilyen gépért akár kétmilliót is elkérhetnek, odakint ennyiért már inkább három Volkswagen Polót vesznek, fél év alatt ez volt az egyetlen ilyen bringa. Hamar kiderült, hogy egy nyelvet beszélünk, meg is hívott a szokásos hétvégi szeánszukra.
Aztán kiderült, hogy drift bizony három keréken fog megvalósulni. Hallottam már erről, többek közt itthon is keményen tolják keresztbe a háromkerekűeket, és az új-zélandi dift trikeosok is megmutatják mire elég a maori vér. Kezdtem izgulni.
A rákövetkező szombat reggel a tuniszi rögvalóságban fagyoskodtunk, rezignáltan tudomásul véve, hogy Meher egy rossz városrészben keres minket. Röpke egyórás késéssel állított be a Golf, amely hátulján a kocsi árának megfelelő bringa lógott. Mert persze hiába trike-ozni megyünk, a bringa nem maradhat otthon. Vegyes társaság jött össze, ki kite-oktató, ki családapa, mások gépbeállítók egy gyárban, de akadt marokkói cserediák is. Egy karthágói parkolót foglaltunk el, a mecset és néhány római kori rom között.
Tudom mi jár a fejükben: a rendes ember szocializációja hároméves kor felett elfogadhatatlanná teszi a háromkerekűvel való csapatást, de itt most egy kicsit többről van szó. Jusszufék már szerpentineken is csúsztatják, alkalmanként akár hatvannal, de minket nem feltétlen akartak megölni, ezért maradt a hatalmas lejtős placc. Aztán előkerültek a célszerszámok is, de nem azt kaptam, amit vártam, bár igazán nem is tudom, mit vártam. A legszórakoztatóbb dolgok egyszerűek, és hát egy ilyen háromkerekű sincs túlbonyolítva: az eleje egy húszcolos gyerekbringáról jön, persze pedál nélkül, a hátulja meg jó másfél méter zártszelvény. Donor akad elég, ha nem a bringákról lefosztott fémhulladék, akkor kerítésvas, vagy ami jön.
Ezen felül az egész mutatványra nem áldozhattak többet két hegesztőpálcánál. Kell még egy ülés is, rendes oldaltartással, ez éppen egy fogorvosi váróból jön, és persze egy fék, ami itt leginkább csak a helyet foglalja, mert ha szigorúan nézünk a kerékre, az is többet lassít. Vendéglátóink hoztak egy 2.0-ás változatot is: ezen bárszék volt a versenyülés, és legalább háromszor annyi vasból készült, de már a kerék is egy bóvli chopper-bringáról származott.
A kritikus rész a hátsó kerék, ez a legtöbb esetben KPE, vagy ismertebb nevén vízvezetékcső. Ez az az alkatrész, amitől egészen lehetetlen szögekben lehet csúsztatni a trike-ot. Itt a kite homokfutójának a kerekeire húzták a műanyagot, a váz pedig szétszerelhető, így befér a csomagtartóba. A gumi további előnye, hogy megmarad a fogtömésünk is, de a vesekövet azért még így is hatékonyan lehet vele kezelni.
Nehéz lenne megfogni, hogy miért okoz örömet a drift, talán az ellenőrzés alatt tartott veszélyes helyzet lehet a kulcs, mint az egykerekezésnél. Azt nem mondanám, hogy van olyan jó, mint autóval csúszkálni, de nem is rosszabb, egyszerűen más. Egyensúlyérzék kell hozzá, mivel nagyon könnyű megpördülni, és ha nem csak vaktában csúszunk, hanem egy adott íven kell menni, az tapasztalatot kíván. Fontos a tempó, hiszen ha túl gyorsan megyünk, hiába az ellenkormányzás, a szinte nulla tapadású hátsókerekek hamar megelőzik az elsőt. Nézzék, mi eddig jutottunk:
Azt nem tudom, hogy egy rendes drifter mennyit profitálhat a háromkerekűvel való ökörködésből, de az biztos, hogy elképesztően jó szórakozás. Fillérekből összerakható, és ha akad egy üres, lejtős útszakasz, akkor garantált a buli. Hülyeségnek hangzik, de ha tehetik, adjanak neki egy esélyt, garantált lesz a döbbenet.
