Talán sok, mai, modern autós ifjú titán mosolyog, netán lefitymállva elhúzza a száját, amikor a Veterán Zsiguli Egyesület nevét olvassa valahol, hiszen benne van a veterán és a Zsiguli szó is, ami a fordított sapkák, zsebes hordárgatyák, bömbölő szarzene és a netes fórumon tutimegmondó szakemberek korában anakronizmusnak, a nagyapa könnyes szemű emlékezéseinek tűnhet.
Pedig ha minden autós klub és egyesület olyan fegyelmezett, jól szervezett és aktív lenne, mint ők, nos, talán sokat javulna a közlekedés- és autós kultúra az országban. Én akkor kerültem közelebbi kapcsolatba velük, amikor Csikóssal együtt megcsináltuk a Nagy Lada Hetet a Totalcaron, majd együtt koptattuk a Vasúttörténeti Park olajos deszkáit pár közös kiállításon. Vukmann Attila és Dr. Meleg Norbert két hipermegbízható, az adott szó súlyát kellőképpen értő és tisztelő ember és olyan klubéletet csinálnak, hogy ihajj. Nem csak minden arra érdemes kiállításon ott vannak, hanem saját rendezvényük, a Retropartyzánok is már rendszeresen ismétlődő, fix rendezvénnyé nőtte ki magát. És ez nem minden, hiszen határokon túlnyúlva ők voltak azok, akik elhozták Magyarországra azt a Stasys Brundzát, akit csak a vilniusi varázsló néven emlegettek akkoriban. A litván rali-legenda volt (és lesz is mindörökké) a Lada Walter Röhrl-je és Hannu Mikkolája egyben. Nevét ma is ismeri mindenki, akit kicsit is megcsapott a Lada harapnivaló benzingőze.
És hát hol máshol jelenhetne meg magyarul is a Brundzáról és a vilniusi csodagyárról szóló könyv, mint Magyarországon, ahol valami egészen elképesztő szinten művelik ma már a Lada-tuningot. Bizony, az öreg Stasys elcsodálkozna, ha látná, hogy manapság micsoda teljesítményt és milyen pazar versenyautókat képesek idehaza kihozni egy egy kockából vagy kereklámpából. Nem beszélve azokról, akik mesterei a gépnek, sok-sok néző nagy örömére, akik beleuntak a magyar élvonal posványába és inkább mennek ki egy-egy ralisprintre. Mert - úgymond - ott mennek az igazi autók és a bevállalós srácok. Annak idején volt közöm a nyomdai előkészítéshez és a nyomdászathoz, így nagyon megörültem, hogy a sok, vacak, ragasztott reprint után végre egy rendes, kötött, keményborítós könyvet tartok a kezemben. Hófehér, sokgrammos, fényes papíron, csodás tintaillattal átitatva.
Norbi egy pár héttel ezelőtt levelet írt nekem és meglepett vele rendesen, hiszen ritka dolgot tettek megint: csináltak valamit nem haszonszerzés céljából, hanem azért, hogy legyen és hogy megmaradjon. Mert a bajszos Brundza egy kicsit a miénk is és egy olyan komoly és hithű benzinvérű valaki (gyűjteményében több, mint 70 autóval), akit csak szeretni és tisztelni lehet és aki szereti azt az országot, ahol mind a mai napig szeretettel reszelgetik az öreg technikát és fordulnak vele úgy, ahogy kell. Szép volt Veterán Zsiguli Egyesület, szép volt, fiúk!
Íme Dr.Melegh Norbert levele:
Szia Pista!
Csatoltan küldöm az idei Retropartyzánokra megjelenő könyvünket, Stasys Brundza életéről. Az eredeti litván könyv jogait szereztem meg,lefordíttattuk, újra tördeltük, és hamarosan nyomdába kerül.
A borítón két eddig nem publikált kép van az Akropolisz Raliról, 1976-ból.
A fordítást és a kiadást a Baltic Trans kiadó csinálja, finanszírozni a Veterán Zsiguli Egyesület finanszírozza, és ahogy az utolsó oldalon is látszik, kereskedelmi forgalomba nem fog kerülni, támogatás fejében fogjuk adni, illetve tervezzük egy olcsó e-könyv változat megjelenítését, ezzel talán kihúzzuk a kalózmásolatok méregfogát, illetve remélem, hogy a fanatikus közönség, akiknek ez szól, tiszteletben tartják a munkát meg a beleölt pénzt. Mondanom sem kell, ezt nem lehet profitorientáltan nyereségere kihozni, ha azt akarjuk, hogy 20-30 példánynál többre legyen igény.
Ami bevétel a támogatásokból lesz az megy a veterán zsigulis rendezvények támogatására.
Szívesen várunk majd április 24-26 között a Retropartyzánokon, a könyvet is ott mutatjuk be hivatalosan.
Norbi
