Elmebetegségek a múltból

Az ember húsz év hivatásos autóbuzulás után hajlamos azt képzelni, hogy mindent látott már, aztán előkerül egy kép egy sosem látott modellről, és csak bámulunk tátott szájjal. Én ma kétszer is átéltem ezt az érzést, ami egyrészt egy pici tockos az élettől, ami arra int, hogy legyek sokkal szerényebb, másrészt viszont arra ösztönöz, hogy megmutassam mindenkinek a nap két felfedezését.

A MID4 a japán autóipar legsötétebb korszakából származik: a Nissan 1985-ben, a Frankfurti Autószalonon leplezte le. A vajszínű, telifelnis kétülésest afféle technológiai demonstrációnak szánták: erős hathengeres motor, összkerék-hajtás és összkerék-kormányzás jellemezte. Ám nem ez benne az igazán érdekes, hanem a kölcsönzött formaterv. Első látásra azt hittem, rosszul látok: mintha egy Lotus Esprit orrát műtötték volna rá, a hátulját viszont egy Ferrari 512 BB-re gondolva faragták volna ki. Valahol persze érthető: ez az az időszak, amikor a japán autógyártóknak nemigen volt saját stílusuk – kifejezetten erőlködnöm kell, hogy fel tudjak idézni egy Nissant abból az időszakból – de a nagyszerű Z és ZX sportkocsik gyártójától egy ilyen klón így is meglepő. Szerencsére az egészből nem lett semmi – helyette a 300 ZX sorozatot folytatták, amelynek az utolsó, ikerturbós változata gimis korom egyik álomautója volt, és a maga korának egyik leglátványosabb japán sportautója.

Ezek után mi lehet, amitől még lejjebb esett az állam? Egy fura arányú, Mustang-szerű kétajtós, Alfa Romeo jelvénnyel. Soha nem láttam még csak hasonlót sem, de ez nem is csoda: Brazíliában készítették, Alfa Romeo alapokra, FNM 2000 Onça néven. Az 1966-tól gyártott gépet az elegáns, de régimódi Alfa Romeo 2000 Berlina műszaki alapjaira építették. A tervező nyilvánvalóan sokat nézegette az 1964-ben bemutatott első generációs Mustangot, hisz a brazil kupé profilból nem más, mint egy rövidített Mustang. Az orra és a fara persze nem stimmel, hisz elöl a jellegzetes Alfa hűtőmaszkot viseli, de épp ettől – no meg az esetlen arányoktól – olyan meglepő az összkép. Az 1971-es folytatás, ha lehet, még szörnyűbb volt: az 1971-es FNM Furia GT formája egy az egyben Lamborghini Jarama nyúlás – az olasz túra-sportkocsit 1970-ben mutatták be, így talán nem olyan meglepő a hasonlóság – de ez sem készült sokáig: az FNM átállt egy új modell gyártására 1974-ben, és többé nem próbálkoztak kupé-építéssel.

Hogy mindebből mi a tanulság? Talán az, hogy ne tessék kinyitni az internetet, vagy ha mégis, készüljenek fel. Nem kell pornó ahhoz, hogy rémségek essenek onnan az ember fejére.