Három évvel ezelőtt mentem be először a szerkesztőségbe, és az ajtón belépve két dolog fogott meg igazán: a madárpók, és Briggs&Stratton fűnyírómotorok. Na, nem mintha utóbbi akkora dolog lenne, csak egy irodában, asztali térelválasztóként annyira nem megszokott látvány. Azóta jó sok olaj átfolyt a Barátság olajvezetéken, én meg indokolatlanul sok időt töltöttem azzal, hogy két begépelt mondat között a motorokat bámultam. Nem fűnyíróba kéne szerelni, ez egyértelmű, inkább guruljon. Gyorsan. De minimum legyen szórakoztató.
Időközben úgy alakult, hogy fél évig Tunéziában éltem, és ebben a csodás arab országban megismerkedtem egy csodás új zélandi sporttal, a drfit trike-al. Tudják, ezek azok a háromkerekűek, amelyek hátsó kerekeire vízvezeték csövet húznak, hogy könnyen menjenek keresztbe. A mecset parkolójában eltöltött délután egyértelművé tette, hogy kell itthonra is, aztán egy BMX-szel, egy méter zártszelvénnyel, és négy kukáskonténer kerékkel később kész volt a saját trike-om.
Itt jött a képbe Anti, aki civilben fogamzásgátlót gyárt egy gyógyszeripari cégnél, másodállásban pedig downhill bringákat szerel. Ez hobbi is számára, ezért elég jól felszerelt a műhelye, hegesztőgép, esztergapad,még talán kohó is van benne. Az én trike-om itt készült egy átsörözött délután során, és természetesen Anti is rákívánt a dologra. Sok nem kellett, kerestünk még egy szétvágni való BMX-et, és aztán elkészült a 2.0-ás verzió, immáron hidraulikus tárcsafékkel. Mert pont volt kéznél.
Tovább szemeztem a motorokkal, és nem bírtam ellenállni a kísértésnek, elkértem egyet. A tervem az volt, hogy szétszedem és összerakom, ugyanis még sosem szereltem belsőégésű motort, aztán írok pár posztot a bénázásról. Közben kiderült, hogy a motorok valamiért megszorultak – sosem indították még be egyiket sem, hét éve állnak -, így pedig már a cassus belli is megvolt arra, hogy nyakig olajos legyek. Anti áthívott a műhelybe, mondván elég sok ott a szerszám, de persze a valós indok az volt, hogy röhöghessen rajtam.
Ettől függetlenül tanulságos volt a délután, igaz a motornak semmi baja nem volt, csak ki kellett engedni a biztonsági fékét. Kiderült például, hogy a 148 köbcentis, egyhengeres, négyütemű blokk kenését egy cirka tenyérnyi műanyag fogaskerék végzi, amely felfröcsköli az olajat a hengerfalra, marketing nyelven ez a Dura-Lube Splash Lubrication. A vezérműről forgatott kerék nem tűnt annyira hatékony megoldásnak, főleg úgy, hogy a függőleges főtengely alsó csapágya ugyan úszik az olajban, de a felsőről azt se tudjuk kap-e a permetből. Ennek ellenére feltöltöttük olajjal, és beindítottuk, melegen már egész szépen járt, még úgy is, hogy a gázkart egy régi bicikli váltókar helyettesítette.
A drift trike-ról tudni kell, hogy a jósága legnagyobb részét az adja, hogy egyszerű, és amint elkezdjük bonyolítani, veszít a varázsából. Anti ennek ellenére sem bírt ellenállni a kísértésnek, ezért a saját háromkerekűjére levehető hátsótengelyt tervezett, hátha egyszer egy motor felépítménye kerül oda. Innentől pedig gondolom, kitalálják a folytatást. Van egy egészségesen működő négyütemű motorunk, van egy masszív drift trike-unk, és van egy jól felszerelt műhelyünk. És van egy halom leküzdendő problémánk.
Elsőre például az, hogy a Briggset függőlegesen álló főtengellyel tervezték, egyáltalán nem biztos, hogy károsodás nélkül megússza, ha elfordítjuk. Erre két ötletünk van: vagy eleve függőlegesen építjük be, vagy követjük ezt a Youtube tutoriált, amelyben azt magyarázza el a lelkes barkácsoló, hogyan tudjuk vízszintes üzemre átépíteni a motort. A másik komoly gond, hogy mégis hogy visszük át a hajtást. Szóba került már egy ipari varrógép tárcsás kuplungja is – ez pont van kéznél -, de a Babetta röpsúlyosa sem elvetendő, főleg, hogy kopás esetén van hozzá alkatrész. Felajánlás formájában egy Suzuki robogóé is beérkezett, ám erről még nincs fotónk, így nem találjuk a helyét a tervekben. Nem mintha lennének tervek.
Ha ezt is megoldottuk, akkor már csak a fordulatszám-szabályozással kell valamit kezdeni, ugyanis a Briggs tulajdonképpen stabilmotor. A gyár beállította az üzemi fordulatszámot, ha ez leesne, akkor a hűtőventillátor lassabb légárama miatt egy lamella befelé mozdul, és nyitja a pillangószelepet, túlpörgés esetén pedig az ellenkező irányba elmozdulva zárja azt. Ez nagyszerű, ha fűcsomók ellen megyünk, de a drift lényege a gázzal kormányzás lenne, így erre is kell még megoldást találni, hiszen az aprócska karbi még apróbb pillangószelepével nem túl széles a használható fordulatszám tartomány. Ha csak pusztán a szelepet nyitogatjuk, akkor meg alapjárat nincs, bár egy igazi férfinak állítólag az nem kell.
Az biztos, hogy a gép gurulni fog, de hogy rendesen működik-e majd, arról vannak kétségeim. A kihívás adott, és amíg eljutunk a kipörgő kerekekig, elég sok fejvakarást, szentségelést és főleg tanulást látok magam előtt. Akárhogy is zárul a projekt, mindenképp megírom. Aztán ki tudja, lehet, hogy egy Parkoló Parádén egyszer még majd kézről-kézre adjuk a kormányát, és valami ilyesmit csinálunk:
