Filmkritika: A Szállító - Örökség

Az egész film úgy kezdődik, hogy 1995-ben kiszáll néhány orosz a francia Riviérán egy W140-es Merciből és szétlőnek mindent, és mindenkit, ezzel jelezve, hogy mostantól ők futtatják itt a lányokat. Ez aztán az in media res, ugye?

A történet 15 évvel később folytatódik a Szállító karakterével, aki már nem Jason Statham, hanem egy kevésbé felkapott színész: Ed Skrein. A filmben Frank Martin néven futó figura ugyan fél számmal kisebb, mint elődje, és a fogsora is kicsit csálé, de pozitív változás, hogy mertek neki több mondatos szövegeket adni, így egy sokkal inkább James Bond-szerű fickót kaptunk, mint a korábbi csöndes gyilkos. Sőt, az új Szállító igazán gyilkolni sem akar. Persze azért nem mondhatjuk, hogy megfutamodik, így is van olyan bunyó, ahol sokszoros túlerő ellen, teljesen esélytelenként jön ki fölényes győztesen.

Ahogy azt már a korábbi részekből tudjuk, a Szállító mindig csak le akarja szállítani az adott csomagot, nem kérdez, nem szól bele semmibe, de végül belekeveredik a dolgok sűrűjébe. A negyedik részben sincs ez másképp, az apja elrablásával rángatja bele négy prosti az orosz futtatójuk elleni küzdelembe. Plusz adalék a dologban, hogy Frank Martin és a maffiózó, Leo Imasov korábban együtt katonáskodtak.

Beteljesedett szerelmi szál is van a történetben, de inkább Mission Impossible módra, mint jamesbondosan, azaz csak sejtjük, hogy megtörténik a dolog, de nem látjuk.

A Szállító autója ezúttal is egy Audi S8-as, illetve ebben a filmben kettő: egy fekete és egy szürke. A V8-as tank úgy mozog Monaco utcáin, mintha csak egy kisautó lenne, ráadásul a legtöbb helyen kilinccsel előre közlekedik az összkerékhajtásos luxuslimuzin. Csak a tulaj ujjlenyomatával indul, kameráz, sérülni pedig nem hajlandó, még ütközésnél sem esnek rajta karcok.

Luc Besson forgatókönyve ezúttal is hülyét csinál a francia rendőrökből, olyan jó ízléssel, ahogy legutóbb talán a Taxi első részében. A történetet nem éli túl minden pozitív szereplő, de a végkicsengés azért így is heppiend. Az új karakterrel sokkal finomabb lett a Szállító, mint az első három rész, de a történetet még lenne hova reszelni.