Szép, meleg nyári este, anyámtól házi lekvárokkal megpakolva érkezem a sokat látott Octaviához. Behuppanok, kinyomom a kuplungot, rövid izzítás, forog az önindító: hagarammm. Remeg-rándul egyet az egész kocsi, majd leáll. Megáll bennem az ütő. Az üres utcában egy pisszenést sem hallani, a madarak, mint valami lassított felvételen úsznak a levegőben, én levegőt sem veszek. Bazzzmeg, temetem az arcomat a tenyereimbe. A kuplung.
Azonnal tudtam, csak az lehet. Már egy ideje, ha bemelegedett, volt, hogy nem akart tökéletesen kiemelni, ilyenkor az egyest csak óvatosan lehetett berakni. De nem akartam foglalkozni vele, nem használom annyit, ott a motor, robogó. Meg aztán... Kettőstömegű van benne. Igen, az egyes Octaviáknál a 110 lovas TDI-ben az van. Drága móka, halogattam. Hát, most eljött az idő, klassz. És még valahogy haza is kellene jutnom, ami olyan 15 kilométer. Megint ráindítóztam, most üresben: hibátlanul kerreg. De a sebességet nem veszi, pedig a kuplungpedálon nem érezni semmi szokatlant. Sebességben, kinyomott kuplunggal indítózva is beröffen, de ha nem állok a féken, elindul a kocsi. Tréler? Vontatás? Utolsó esélynek jó lesz, de ilyenkor mindig megjelenik lelki szemeim előtt Pistike haverom, aki hasonló helyzetekben felteszi a kérdést – És a sivatag közepén micsinálsz? Ott nincs tréler!
Szóval, ezt valahogy meg kell oldanom önerőből, de legalábbis meg kell próbálni. Egyesbe be, kuplungot ki, indít, gurul. Fékez, elsőbbséget megad, megint gurul, kuplung megint ki, fordulatszámra figyel, egyesből ki, kettesbe be. Nem túráztatom a gépet, a mutatók nem lengenek ki, a Lágymányosit is kerülöm. Szerencsére már nincs forgalom, előre gondolkodva gurulok minden lámpához, így talán csak kétszer kell teljesen megállnom, leállítani a motort, egyesben, kinyomott kuplunggal bakkecskézni egy kicsit. Ha már mozog a kocsi, annyira kiemel a kuplung, hogy ha jól eltalálom a fordulatot, ahová ejteni kell, simán, erőltetés nélkül becsúszik a következő gang. Alig fél óra alatt hazaértem.
Škodáék a gyengébb dízel Octaviáknál hagyományos lendkereket használtak, de a csúcsmodellbe kettőstömegűt raktak, már akkor (1999). Ha lendkerék, tárcsa és szerkezet, meg kinyomócsapágy is kell, a szett ára olyan bruttó 105 ezer forinttól felfelé indul. És erre jön még a szerelés munkadíja. Hiszen kuplungot cserélni nem az a házi barkácsfeladat. Hiszen mit is kell csinálni hozzá? Felemelni a kocsit, az összes burkolatot lehámozni, lekötni-csavarozni mindent a váltóról, féltengelyeket lebontani, váltót lecsavarozni, leszedni, kuplungot szétkapni, megnézni, kárfelmérni. Láttam én már olajos alkatrészeket közelről, szedtem ki és raktam be motort-váltót a Sierrába, Transitba, meg másba is. Igaz, mind hosszmotoros, hátsókerekes volt. Azokkal könnyebb elbánni, de ez sem lehet akkora feladat, ez egy Octavia, nem atom-tengeralattjáró, hát nem? De.
Mit csinál ilyenkor a vállalkozó kedvű, de óvatos, felkészülni igyekvő buherátor? Igen, manuált, szerelési útmutatót olvas, de azon kívül? Youtube-videót keres. Mint ezek itt ni. Nem kell, hogy Octaviát szereljenek benne, jó lesz egy IV-es Golf vagy valamelyik rokona, hiszen az Octavia is ebbe a családba tartozik. Kicsit más a váltó, a féltengelyek, de a legfontosabb infók benne vannak. Még az sem zavart, hogy nem kettőstömegű a lendkerék, a lényeg, hogy lássam, hogy jön le a váltó. Mert az egyik szerelési útmutató szerint le kell szedni a bölcső egy részét is, de itt látszik, erre semmi szükség.
Na, ha ezeknek a srácoknak sikerült az udvaron szétkapni és összerakni a kuplungot, hát rohaggyak meg, ha nekem nem fog menni. Oké, én egyedül fogok dolgozni, ami kicsit megnehezíti a váltó leszedését, de nem azért nőttem ilyen szép nagyra, hogy összecsináljam magam egy olajos-mocskos alumínium kolonctól. Ha valahol elakadok, majd kitalálom, hogy oldjam meg. De odáig el kell jutni, az meg csak úgy meg, ha belevágok. Krokodil emelővel alányúltam a betegnek, bakokra tettem, és elővettem a legkoszosabb szerelőruhámat. Kellett szereznem egy tizenkét ágú Torx bit-készletet (tudom, hivatalosan Spline bit-készlet), mert szinte mindent ilyenekkel rögzítettek a váltóhoz-kuplunghoz, meg kölcsönkértem egy tizenkét ágú, asszem 32-es dugókulcsot a féltengely anyákhoz. Durván két óra alatt beterítettem a kocsi környékét alkatrészekkel.
Kicsit meglepett, mikor éreztem, hogy a kuplung szerkezet csavarjait minden erőlködés nélkül, szinte két ujjal feszítve a kis krovát, ki tudtam tekerni. De kiderült, ezeket a csavarokat nem kell nagyon meghúzni, ha jól emlékszem valami 22 Nm nyomaték kell csak. Kézben a szerkezet, kézben a tárcsa, a lendkereket még nem birizgálom, mert koránt sem biztos, hogy beteg. Ugyanis egy halk pisszenés, egy kezdődő zörgés nem jött a váltóharangból, márpedig a kettőstömegű-halál (legalábbis a beszámolók és videók szerint) irtózatos kofalármával jár, a széthullott alkatrészek úgy zörömbölnek, mint egy betonkeverő, amibe köveket dobtak. És zsírt sem látok a lendkeréken, pedig azt mondják, ha tönkremegy, a sok szétszórt zsír az egyik fontos jel. De honnan tudom meg, hogy a lendkerék még egészséges? Prokop „Prokee” Gábor vérét kezdtem el szívni, segítsen, mert kérdéseim vannak.
Még az enter gombot sem engedtem el, mikor már jött a válasz, link formájában. Itt leírják, hogy a hátszög (legyen ez bármi is) maximum 12 fok lehet, ezt pedig könnyen meg lehet határozni a fogak számával, ami 5. Innen már nem volt nehéz rájönni, hogy a lendkerék belső része ennyit mozoghat a fogaskoszorúhoz képest. Ez kábé stimmelt. Aztán még az is fontos, hogy a belső rész maximum 2,9 mm-t billeghet. Hát, ez nekem a legkülső ponton mérve nincs 1 mm. Szóval, a lendkerék jó lesz még. De a szerkezethez képest Csámpás Rozi, az Indul a bakterházból egy tökéletes lábú bikinimodell. A rugó lemezek, amire a kinyomócsapágy támaszkodik, össze-vissza állnak egymáshoz képest, ezen felül a lendkerék síkjához mérten is ferdék. Hát, ez biztosan oda van, nem is csoda, ha nem emelt ki rendesen. A tárcsának vannak egészséges részei, meg nem olyan egészséges részei is.
Ezek így együtt már egész jól hangzottak, elég lesz csak egy tárcsa-szerkezet-kinyomócsapágy kombót venni, az megáll negyven rugó körül. Egy kis méricskéléssel, számolgatással spóroltam eddig vagy hatvanezret. Természetesen vehettem volna átalakító szettet is, azt a Valeo gyártja, valahol százezer körül lett volna ennek is az ára, lendkerékkel, tárcsával, szerkezettel, csapággyal. Ami nem sokkal olcsóbb, mint ha komplett kettőstömegű-készlet, de ennek a lendkereke soha nem megy tönkre, tehát hosszú távon sokat lehet vele spórolni.
Persze ér aggódni amiatt, hogy felborítjuk a gyári egyensúlyt, de mint mondtam, az ugyanezzel a blokkal szerelt, de 20 lóerővel gyengébb autókat is ilyesmivel rakták össze új korukban is. Illetve a csiptunerek mind az ilyen átalakítókat ajánlják, mert állítólag a gyári készletek nem bírják a sokkal nagyobb kraftot. És a fórumokon mindenki meg van velük elégedve. De azért ne legyenek illúzióink, nem biztos, hogy egy négyszázezret futott autónál érdemes olyan _nagyon_ hosszú távra tervezni. Persze, bármi lehet, de ki tudja, meddig húzza. És, ahogy mondtam, a lendkerekem fain. Szóval, rendeltem egy LuK tárcsa-szerkezet-csapágy szettet – erre figyelni kell, szereltek gyárilag LuK és Valeo kuplunggal is, és ezeknek az alkatrészei nem kompatibilisek egymással.
Az összeszerelés egész simán ment – volna, ha a krokodil emelőm nem kezdi elcsorgatni az olaját. Ami önmagában is elég szívás, de a váltót egyedül, egy inkontinens emelővel felügyeskedni a helyére nem valami nagy élvezet. Így előszedtem egy Transit emelőt, egy Mazda emelőt, és így, a három emelő összehangolt használatával valahogy megoldottam. Gyerekek, ti, otthon ezt ne csináljátok így utánam, kérjétek meg valamelyik barátotokat, akinek nincs jobb dolga, mint rozéfröccsözés helyett egy olajos kocsi alatt fetrengeni, mert a hülye haverjuk kitalálta, hogy otthon kuplungozza meg a kocsiját. Én nem akartam senkivel kicseszni, meg a kihívásokat is szeretem, meg aztán így utólag szörnyen büszke lehetek magamra, hogy ezt_is_megoldottam, egyedül. Ott és akkor, a harmadik nekirugaszkodásnál nem mosolyogtam, de most már simán flegmázok rajta.
Mondjuk, ha jobban belegondolok, azért volt egy pillanat, amikor legszívesebben az egészet felrúgtam volna, de csak azért, hogy valami fokozottan tűzveszélyes anyaggal lelocsoljam, és vuff - az egész kerületet beragyogó máglyaként égessem porrá. Mert a végére a krokodilemelő teljesen összefosta magát, és a kocsit az istennek sem tudtam leszedni a bakokról. Felemelni semmi gond nem volt, egy kis emelés, bakot alá, farönköt az emelőre, még egy kis emelés, bakot alá, kész. Visszafelé ugyanez egy olyan emelővel, ami maximum 5 centit volt képes felfelé mozdulni, eléggé kilátástalan volt. Sajnos sem a Transit-, sem a Mazda emelő nem volt itt használható, minden próbálkozásnál le akart csúszni róluk az autó. De végül összejött: időközben rám esteledett, a lámpa fényénél végül a két perces munka vagy két órán át tartott. De megérte.
Mert egyrészt élveztem, hiszen a bütykölés a hobbim is, másrészt anyagilag is pozitív volt a mérleg. Havernak a hasonló Octavia kuplungozást valami negyven rugóért csinálták. És ha már a kocsi alatt voltam, gyorsan vettem egy flexibilis csövet a kipufogóra, kis hegesztgetéssel lecseréltem a lyukas eredetit. Ott is fogtam legalább 10-15 ezer forintot. Aztán a próba úton észrevettem, hogy a fékszervóra menő műanyag vákuum cső elrepedt, gyorsan kerítettem egy oda passzoló gumicsövet. Szóval, egyszerre több nyűgnek is kirángattam a méregfogát, szereltem egy jót, meg még spóroltam is. Tiszta haszon.
