Aki tud ennél jobb autóversenyt az hazudik

Az FIA hónalja alatt keresi a minőségi autósportot? Rágja a körmét, mi lesz Austinban? Hogy lesz-e verseny egyáltalán, vagy mindenkit hazaküldenek, ha még kettőt villámlik? Nézze meg ezt a gifet, aztán folytassuk.

A tömegszórakoztatás őshazájában kezdettől máshogy értelmezik az autósportot. Amikor az óceán ezen felén már a Mille Migliáról és a közutakon rendezett grand prix-kről szólt minden, ott oválpályákon versenyeztek a legnagyobbak. A cél egyértelmű volt: minél többet mutatni a showból, ami a tévéközvetítések előtt azt jelentette: a lehető legtöbbet lásson a néző lelátóról. Így lett Le Mans helyett Daytonájuk, motokrossz helyett supercrossuk, és amit tudtak, beszorítottak lelátók közé, stadionokba. A huszadik század aztán - mint sok más területen - itt is a kísérletezésről szólt. Kipróbáltak mindent, míg ebből az evolúcióból sikerült összerakni néhány szériát, amikben az európai társakkal szemben hűek maradtak az egyik alapértékhez: szórakoztatás mindenekelőtt. Tömören ennyi, így születhetett meg a világ egyik legelborultabb motorsport-bajnoksága, a Stadium Super Trucks (SST) széria - teljes nevén SPEED Energy Formula Off-Road Presented By Traxxas - is. Itt egy videó, minden másodperce arany.

Az egész mögött Robby Gordon áll, a sivatag őrült hummerese, akit mifelénk se kell bemutatni senkinek. Pedig ha az ember végignézi hosszú pályafutását, nem sok szépet lát: 396 NASCAR-versenyére jutott három futamgyőzelem, a tíz Dakarjára egyetlen dobogó, és a különféle off-road futamokon kívül nem sok aranyat hozott neki az elmúlt 25 év. Mégis, egy élő motorsport-legenda a csávó. Ha őszinte magához, ő is tudja, kár volt a pályaversenyzésre az energia, de végülis mindegy, mert odaát nem első sorban győzelmekben és pontszámokban mérik a sikert. Megvan Ken Block munkássága? És Travis Pastranáé? Az USA-ban a céltalan kreténkedés kifizetődő, ha azt a legmagasabb szinten csinálják.

Szóval Robby Gordon állt egy vegyesnek mondható pályaautós karrier végén 2011-ben. Dakarból egy évben csak egy van, Baja versenyekkel sem lehet kitölteni a naptárat, így Gordon visszanyúlt a gyökereihez. Még a nyolcvanas évek végén megnyert egy különös off-road bajnokságot, amit extrémmagas pickupokkal, stadionokban rendeztek. Ez volt az MTEG, amihez hasonló széria azóta több született. Gordon nem akart még egyet a többi mellé, kellett valami extra, amivel Amerikán kívül is eladható, és a tévék kapkodnak a közvetítési jogokért. Így találta ki az SST-t, amiből itt van egy promóvideó.

Az alapötlet: megcsinálni azt nagyban, amit a gyerek az RC-autójával. Gordon és köre ennek úgy álltak neki, hogy összerántottak egy mezőnyt, akiket aztán ráküldtek mindenféle borítású pályákra a murvától a döngölt földön át az épített versenypályák aszfaltjáig. Ilyen pályákat szórnak meg kötelezően teljesítendő ugratókkal, amitől lesz az egésznek egy kretén, imádni való hangulata.

A magyarázat egyszerű: a sorozat nevében szereplő Traxxas egy RC-autókat gyártó cég. Nekik jelent reklámértéket (azt mondjuk nehezen hisszük el, hogy kifizetődő, de a cég tulajdonosa is itt csapatja), ha küllemében az ő autóik nagyított változatai köröznek a pályán, amikbe aztán 600 lóerős V8-as motorokat pakolnak. Az aszfaltos futamokon a hassal és a hosszú rugóúttal emiatt is egy állandó esetlen küzdelem minden méter, de a nézők zabálják, ahogy van. Az idei a harmadik szezon, és annyira kinőtte magát a széria, hogy ezévben már három földrészre viszik, és olyan események betét- és/vagy bemutatóversenyeként rendezik, mint a Long Beach-i IndyCar forduló, az X-Games, a Goodwood Festival of Speed, vagy a V8 Supercars Gold Coast-i versenye. A mezőny is egyre komolyabb, a sok kivénhedt NASCAR-os mellett van itt freestyle-motokrosszos, néha beugrik egy fordulóra Pastrana, de megfordul itt alkalmanként Sir Jack Brabham unokája, Matthew Brabham is. 

Szóval ilyen lesz egy bajnokság, ha az első számú cél a szórakoztatás, és ha egy őrült kezébe adod a biankó szabálykönyvet. A Forma-1-ben meg nagy a pánik, mert megázott az aszfalt.