Erős képek 3

Aki olvasta az előző Fortepan-összeállításokat, az nyugodtan ugorja át a bevezetőt, és csapjon a közepébe. Aki nem, annak röviden elmagyarázzuk, mi is ez.

Régi fotókat nézegetni jó, különösen, ha az ember történetet is tud kapcsolni hozzájuk. De mi van, ha megfordítjuk a sorrendet? Kollégáink történeteihez válogattam fényképeket, amik általában csak az évszám miatt kapcsolódnak a delikvenshez.

Megkértem a szerkesztőség tagjait, mondjanak nekem 1914 és 1990 között olyan évszámokat, amik számukra valamilyen oknál fogva érdekesek, fontosak, mondják meg azt is, miért. Nem árultam el, mihez kell a lista, nehogy befolyásolja őket a válogatás közben - 1914-et direkt megtévesztésből jelöltem meg, mert ha 1900 és 1990 közötti évszámot kérek, többen gyanút foghattak volna. Én pedig végiglapoztam a Fortepan, Magyarország legnagyobb online fényképgyűjteményének kollekcióját, ahol 1900 és 1990 közti fotókat böngészhetünk, és képet rendeltem a sztorikhoz.

A gyűjtemény óriási, ezért általában „autó” vagy „motor” szavakkal szűkítettem a listát, de így is baromi hosszú ideig válogattam a képek között. Nehezen ment a gyűjtés, folyton elkalandoztam. De végül csak összeállt: ilyen volt az élet Magyarországon azokban az években, amik a Totalcar szerzőinek valamiért fontosak. Szerzőink, munkatársaink ábécésorrendben, az általuk választott évszámok növekvő sorban követik egymást. 

( Az első részt erre a linkre kattintva olvashatják, a második részt itt találhatják.)

Kroneraff „Becsületesnepper” István

1961: szilikon mellimplantátum feltalálása

Ha a hanyatló nyugaton a feszes dudákkal voltak elfoglalva, nem csoda, ha az űrversenyben akkora pofont kaptak a szovjetektől, hogy Lajka kutya adta a másikat. Mert az első ember az űrben oroszul ordíthatott a sisakjába, amikor űrkapszulája ablakából megpillantotta a Földet. Jurij Gagarint a világon mindenhová elutaztatták, ezzel is a szovjet fölényt a kapitalisták orra alá dörgölendő. Budapesten is járt Gagarin, őrületes tömeg állt végig a konvoj útvonala mellett, és biztos vagyok benne, erre az eseményre nem kellett kivezényelni az embereket, mentek maguktól is, hogy láthassák az első embert, aki az űrből láthatta a Földet. Mondjuk azt nem tudom, nem lettek-e volna még többen, ha a nyitott Ziszből egy gigantikus implantokkal tuningolt Playboy-nyuszi integetett volna Budapest megszeppent polgárainak.

1967: megszülettem

A határátkelő, amit Nepperünk többször látott, mint mások a város vége táblát. Hegyeshalom szinte minden nyugati autóbeszerző túra biztosan érintendő pontja, álltam már én is sorba itt speditőri papírokért, ideiglenes rendszámért, satöbbiért. Azoknak, akik ma suhannak át a határátkelő épületének oszlopai közt, talán fogalmuk sincs arról a frászról, ami az embert kiveri ennek a képnek a látványától. Emlékszem, már kölyökként éreztük azt a gyomorgörcsöt, ami a határhoz közelítve kivétel nélkül mindenkit hatalmába kerített. Talán csak a született nyugati turistákét nem, de a külföldre szakadt magyarok sem lehettek biztosak benne, hogy vegzálás nélkül megússzák a határátkelést. Itt mindenki féltette a csempészett dollárt, a nyugati szuvenírt, és természetesen az emberi méltóságát is. A csomagtartó kipakolása, a tüzetes átvizsgálás nem kivételes eljárás volt, hanem a rutin része. És az ezzel elvesztegetett negyed-félórák miatt senkinek nem fájt a feje, az élet kicsit lassabb tempóban zajlott akkoriban, a Budapest-München-Budapest távot senki nem tudta egy nap alatt megcsinálni, nem volt annyi autópálya. Ma meg elég egy jó kazi, meg egy verda, ami megyen.

1982. Létrehozzák a raliban a B csoportot, ahol soha nem látott szörnyekkel csatáztak különleges képességű versenyzők.

Az Autó-Motor-Sport tévéműsorban, meg az Autó-Motor újságban mindenki láthatott beszámolókat a csúcs rali gépekről, de szerintem Ferjánczékon kívül ember nem volt, aki reálisan álmodozhatott volna arról, hogy egy bestiális Audi Quattrót vezethet a murván. Igazából egy bármilyen nyugati autó elérhetetlennek tűnt a munkásszálló halljából nézve, a használt Trabant is inkább volt életcél, mint pár hónap munkával megvehető közlekedési eszköz. De legalább a jogsit megszerezhette az ember ingyen – legalábbis ha a sorkatonai ideje alatt csinálta a tanfolyamot. A Magyar Honvédelmi Szövetségnél egyébként is olcsón, vagy ingyen szerezhette meg az ember az összes lehetséges kategóriára a jogsit odafigyeltek az ifjúság képzésére, mert ugye a honvédségnél is kellettek a sofőrök, meg a népgazdaságnak is hasznos volt, ha vannak képzett autóvezetőink. A lobonchajú huligánok ilyen szétvágott Skoda S100-aon ismerhették meg a gépjárművek szerkezetét, kezelését. Egy ilyen Škoda-torzóból nézve nagyon távoli dolog volt a nyugati autóversenyzők B-csoportos csapatása.

1987. Megszületik a BMW E30 M3.

Ha nem is azonnal, de egész korán lett magyar M3 versenyautó Cserkúti „Öcsi” Józsefnek hála mi is megtapasztalhattuk, mire képes a már maga korában legendává vált csúcs hármas BMW. A Hungaroring (egyik) királya a piros BMW M3, de nem csak nagyon erős, tuningolt gépekkel érezheti jól magát az ember a jövőre harmincéves magyar Grand Prix pályán. Hogy ne csak az autóbuziknak kedvezzek, itt egy csodás kép egy 1987-es kerékpárversenyről, amin akár Nepperünk is részt vehetett volna, mert valamikor ő is nagy elszántsággal – ha nem is versenyszerűen – rakta a szingós versenybringájának.

Lendvai Zsolt:

1952: helsinki olimpia, a legjobb magyar szerepléssel

Még egy mentős kép. „Nyugati (Marx) tér a Szent István körút és a Váci út között. Fiat 1100 mentőautó, a háttérben a Westend ház üzletei.” Sokat láthatott már ez a mentőautó. Az első sárvédőjét mintha kézzel kalapálták volna, fényszórói össze-vissza állnak, a fehér festékkel még a sárvédők gumikédereit is összemázolták. Kék villogót hiába is keresünk az autón, akkoriban még nem volt elterjedt az ilyesmi, a lobogó vörös zászló, a világító vöröskeresztes lámpa és a sziréna voltak a megkülönböztető jelzések.

1970: az AvtoVAZ indulása

Togliattiban már 1970-ben, a gyár befejezése előtt elkezdték a Ladákat gyártani. Nálunk ugyanebben az évben egy másik sikermodellt fényképeztek le Siófokon, a Hotel Hungária előtt. A „Magyar Ipar Büszkesége” örökös, de nem hivatalos címet viselő 250-es távolsági busz mellett ott áll, balról a másodikként Finta László, a busz tervezője is. A 200-as sorozatú Ikarusok legalább annyira meghatározó részei voltak a szocialista országok utcaképének, mint a Ladák.

1982: az E21-em akkor készült

A BMW E21 szériának 1982 az utolsó éve, 1975 óta gyártották. A szocializmusban nem ilyen rövidek voltak a modellciklusok, amikor 1982-ben Gáspár Sándor SZOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa) főtitkár meglátogatta ezt az angyalföldi autós szervizt (talán a Spirált?), a Lada 1200 már 12 éve, a Polski Fiat 125P 1967 óta, Polski Fiat 126P 1972 óta készül. És hol van még a gyártásuk vége! Minek a modellfrissítés, ha ezeket is viszik, mint a cukrot.

1990: születtem

Érdekes, de 1990-ből nagyon kevés autós témájú képet találtam a Fortepanon, ezért picit csaltam, azok között is kerestem, amiken nem szerepel az autó-címke. Ez a fotó azért is tetszik, mert ha jól emlékszem, ennél az autósiskolánál szereztem meg a jogosítványomat, 1991-ben. Az én oktatómnak nem Ladája volt, hanem egy Dacia 1310 TLX-e, amit kiképzésem közben cserélt le egy Hyundai Pony-ra. Bár az autósiskola angyalföldi, de itt a Fehérvári úton látjuk, gondolom a Petzválban volt valami dolguk (vagy az oktató csaja lakott errefelé). Van egyáltalán olyan autós oktató, aki nem a tanítványai által fizetett időben rendezte a nőügyeit, meg az egyéb dolgait?

Papp Tibi

1940: apám megszületett

1940 szeptemberében ilyen katonai konvojok vonulásától voltak hangosak az Erdélybe vezető utak. Az M38 mintájú sisakot viselő magyar honvéd egy olasz Breda 51 teherautónak támaszkodik, mögötte viszont már a legendává vált Botondok sorakoznak. Ha részletesebben is érdekli a Rába hatkerekű, de csak négykerék-meghajtású teherautója, itt olvashat róla .

1946: anyám is

A BART névről nekünk Simpsonék vásott kölke jut eszünkbe, pedig így, nagybetűkkel a Budapestvidéki Autóbuszközlekedési Részvénytársaság rövidítése. A második világháború után ilyen, még a háború előttről (ha jobban belegondolunk, csodával határosan) megmaradt, erősen viharvert Opel Blitz buszokkal végezték a személyszállítást. A díszként szolgáló ágakat értem, de a viszonylatjelző feletti tartályt nem egészen. Esetleg elromlott a kocsi benzinpumpája, amit nem tudtak pótolni, és így alakították át ejtőtartályosra?

1970: én is

Hol vannak még a híres óbudai lakótelep házai? A Miklós utcánál akkoriban még buszvégállomás volt, csuklós 180-asok és a szóló Ikarus 620-asok szusszanhattak itt két forduló közt. A végállomás épülete mellett látható leselejtezett busz-pótkocsi (igen, a csuklósok előtt ilyen is volt) valószínűleg egy szedett-vedett sofőrpihenő. Csikós egyetlen cikkben megénekelte a 620-ast, meg a pótkocsit is, olvassák csak el .

1975: Hajni (a feleségem) is

Ez volt az az év, amikor a holland házaspár, Louise és Ed Sijmons budapesti kirándulásukon számtalan érdekes fotót készítettek. Ezt onnan tudjuk, hogy a képekből komoly válogatást adtak át a Fortepannak, egy részüket az Index is bemutatta . A szakajtónyi kép közül én most ezt választottam ki: egy Csepel D–450-ről emberméretű jégtömböket emel a vállára a jegesember. Ma már se jegesember, se 450-es Csepel nincs az utcákon, de aki szerencsés, veterános rendezvényen elcsíphet egyet. Mármint Csepelt, klasszikus jegesembert már ott sem. Aki már látott ilyen teherautót működés közben, annak már pusztán a sárvédőre biggyesztett visszapillantó látványától megszólal a fejében a jellegzetes Csepel-kerepelés, és még az állóképen is elkezd remegni a tükör.