Egy italgyártó végezte ki Alonsót és Buttont

Fernando egy zsákmányállat arckifejezésével kószál előttünk a nyirkos, mohás flaszteron, a Wembley stadion tövében. Miért pont én, kérdezi a szemével a világtól, pedig tudja a választ. Nem fogynak az aláírt sapkák, és ahogy a Formula 1 kétszeres világbajnokának statisztikáit látom, elkezdett beszakadni alatta padló, ami nem segít hideg fejjel dönteni, ha két versenyidény közt hülyeségeket kérnek a szponzorok.

Alonso igent mondott valamire, amire egyébként az volna a válasz, hogy azt azért mégsem. Összetett mondatban így hangzana: azt azért mégsem gondolhatjátok komolyan, hogy egy külső londoni parkolóban váltom aprópénzre a hírnevemet. De a Johnnie Walkernél nagyon is gondolják, ezért most itt melózik egy napig, és unja. Talán egyszer felébred a rémálomból, és eljön a következő szezon, amikor jó versenyautót kap. Csak meg kell próbálni lelki károsodás nélkül átvészelni a mai napot, és ha kérdezik, azt mondani: ne vezessetek ittasan, ezt tanácsolja az alkoholgyártó támogatóm.

Világszerte 2,6 millió ember lájkolta már a tíz éve futó Join the pact kampányt. Bombasiker. Egyre kevesebb baleset történik Európában? Összességében igen, de néhány országban (például Magyarországon) egyre több, állítja egy tanulmány és még mindig kiemelt baleseti ok az ittas vezetés. Öt perc keresgéléssel érdekes dolgokat találtam, amikor tudományosan akartam alátámasztani a sajátos ötlet létjogosultságát.

Szóval combos kis átverés áldozatai vagyunk mindketten. A Johnnie Walker whiskeygyár még a kétértelmű megfogalmazásokban sem erős. "Szuperautókat, többek között egy Caparo T1-est tesztelhetsz a Wembley Parkban (Londonban, a stadion mellett), amihez Alonso, Jenson Button vagy Mika Häkkinen ad profi vezetési tippeket az anyósülésről" - áll a meghívóban, de ebből egyetlen szó sem igaz. 

Azért ez a nagy felhajtás, mert a cég megneszelte, minél nagyobb a részesedése a világ alkoholpiacán, annál többen kötik majd a nevét a részeg sofőrökhöz. Egy 2014-es felmérés szerint a Formula 1 monacói nagydíjának nézői percenként tizenegyszer láthatták egy-egy italgyártó emblémáját. Bernie szereti a pénzt. Az Unióban történő halálos közúti balesetek negyede az ittas vezetéshez köthető, a leginkább érintett korcsoport a 16-25 éveseké,  ők azok, akik ott lógnak a tévé előtt, amikor a versenyeket közvetítik. 

Előre menekülni, rikkantották az értekezleten a Johnnie Walkernél. Legyen a cég a józan vezetés Fehér Gandalfja, és ez még semmi, legyen egy híresen józan ex-világbajnok finn a kampány nagykövete. Nyugdíjas, ráér. Mika Hakkinen is megszívta, egy kisfilmben neki kellett az 570 lóerős utcai versenyautót, a Caparo T1-et végigkergetnie egy kihalt városon. A bemutatón viszont többször lefulladt vele. Ilyenkor kiskocsin akkumulátort toltak az autóhoz, és minden ment tovább jó hangosan a következő lefulladásig.

A Caparo kevesebb mint fél tonna, szénszálas és alumínium alkatrészek adják a vázát, futóműve, fékei és tömeg-teljesítmény arány alapján tényleg versenyautó. A T1 volt a Top Gear tévéműsorban valaha tesztelt leggyorsabb autó, de végül nem jegyezték be az 1 perc 10 másodperces, pályán elért eredményét, mert a szerkesztők kikötötték: csak olyan kocsi indulhat az örökös időfutamon, amely át tud kelni egy fekvőrendőrön.

A Caparo nagyon alacsony, a tesztpéldányon még nem működött a szintszabályozó, így kiszórták az időlistáról, de voltak vele más bajok is, ezért nem vettek belőle eleget. A kicsit több mint egy tucatnyi eladott példányból már csak két olyan létezik, amely működik, és nem szobadíszként végezte.

A reménybeli vásárlók megtudták, hogy a T1 nem csak közel olyan gyors, mint egy Formula 1-es autó, de körülbelül annyira is megbízható, ha hétköznapi ember kezébe kerül, és nem állhat ki a bokszba néhány körönként egy kis wellnessre. 

Az eseményen jelen volt még Jenson Button, de őt sem azért rángatták a parkolóba, hogy egy fakezű újságíró rácsukja az autót valamelyik villanyoszlopon. Miután alaposan felgyúrtam magam a Caparo T1-ből, sőt, még megrendítő mondatokat is bekészítettem a minimárka tulajdonosának három héttel korábbi sikeres öngyilkossága miatt, máris az úgynevezett többek közt autó anyósülésén találtam magam. Na, akkor kellett volna hazajönni, de nem lehetett.

Ha már így egymás mellé kerültünk Alonsóval egy McLaren 650-ben, megpróbáltam beszélgetésbe elegyedni. Kevés sikerrel. Mielőtt beszálltam, éppen kocsit cserélt, mert az angolok egy vacak jobbkormányos kivitellel szúrták ki a szemét. Erről elmondta, hogy kevésbé szereti, ezért cserélt balkormányosra, aztán elindultunk. Menet közben hangulatosan pumpálta a levegőt a tüdejéből én vidáman lengedeztem mint a függöny a tavaszi szélben, vettünk néhány kanyart a villanyoszlopok közt, hatalmasakat gyorsultunk az amúgy tök civilizált McLarennel, okádtuk a füstöt a gumikkal, és jött a szédülés is, ami minden nagyon erős autóban rám tör. Aztán vége volt.

Így autóztam három nap alatt egy percet Fernando Alonsóval egy parkolóban, mint két hülyegyerek, de az egészből egyetlen szót sem hittem volna el, ha más meséli. Mika Hakkinen a velem utazó magyar viszkinagykövetet, Baronits Gábort szállította a Caparóval, az biztos kétszer ilyen jó volt. Egy kétszer ilyen jó csapatás, sőt, talán a legjobb, amit az emberiség londoni parkolóban valaha átélt.

Én voltam a legkevésbé meglepve, amikor kiderült, a meghívó tovább részét is kétszáz éves tölgyfahordóban érlelték, és az igaz állítások véletlenül feltapadtak a hordó belső falára. Záróeseményként Tom Jonesszal közös italkóstolást ígértek, és amikor a hotel alagsorában feltárult előttünk a Blue Labelbe öltöztetett konferenciaterem, egy az énekestől teljesen eltérő Tom Jones köszönt ránk. Érezte, hogy mondania kell valamit, amivel oldja a hangulatot. Beszélt egy kicsit a munkájáról, amely arról szól, hogy a világban mindenfelé hirdeti a minőségi whiskey mindenhatóságát, megállapítottam, hogy jó beszélő, és tényleg ért az italhoz. Aztán inni kezdtünk.

Az autósportok csúcsán trónoló italcégek élete merő összekacsintás. Ha kell, azt mondják, ők az ittas vezetés elleni küzdelem kék madarai, vagy nem is, egy egész madárraj kék címkével. Talán csak berúgtak mind, sose derül ki, de a beszervezett versenyzőket kicsit megsajnáltam.