Láttam már sok undorító gányolást, de ez mindent visz. Nysa kisbuszt közelről látni olyan élmény, amit egy életre megjegyzel, én akkor azt hittem, lemezillesztési taknyolás sportágban az a csúcs. Sosem gondoltam volna, hogy valaha látok még egyszer olyan ocsmány lemezmunkát és hegesztést.
Amikor Karotta elhozta a Hangyászt az egyik, magát tuning-műhelynek nevező ólból, és részleteiben is megnézhettem a csövezésen elvégzett munkát, rezgett a léc, de az ugye nem gyárban készült, azaz másképp vállalhatatlan. De ez a dobozos UAZ - az oroszok csak Буханка (buhanka), azaz Cipó néven emlegetik - egy komoly autógyár terméke, egy olyan gyáré, amely évtizedek óta ontja magából szinte ugyanazokat a termékeket. Ráadásul katonai megrendelésre is dolgoznak. Az ember azt hinné, hogy az évek rutinja miatt szinte csuklóból rázzák ki a masszív, elpusztíthatatlan karosszériájú terepjárókat. Hát, hogy a képek alapján mit ráznak ki csuklóból, azt inkább hagyjuk, amit itt látunk, minden eddigi elképzelésemet alulmúlja.
Nincs egyetlen illesztés, egyetlen hegesztési varrat, ami akár csak egy fészerben összetákolt csettegőn elmenne. Ilyen minőségű munkáért bárkibe beleállítanák a kapát. A videó dramaturgiai szempontból kicsit el van rontva, mert a számomra csúcspontot jelentő raktéri sokk után a többi apróság már el sem éri az ingerküszöbömet. Az, ahogy egy elegáns mozdulattal a káromkodó orosz megpendíti a raktér falához ragadt hegesztőpálcát – amit ráadásul gondosan le is fényeztek a kaszni színére – az egyszerűen katarzis.
Élvezzék ki önök is a kisfilm minden percét, nem szabad beletekerni, félbehagyni, ez bő tíz perc nettó borzongás. Igazi karosszérialakatos szado-mazo, ami után becsületes kasznis szakember hetekig álmatlanul forgolódik az ágyában, és ha véletlenül mégis sikerül elaludnia, az éjszaka közepén felriad és csatakosra izzadt párnába fúrt fejjel ordít.
